Gyakran hallani, hogy nekem már elegem van a politikából, nem kérek belőle,
engem nem érdekel a politika, én politikamentesen akarok élni, és így tovább.
Amennyiben politikán a parlamenti pártok bohóckodását, a kéz kezet most
magatartást értjük, igaz az állítás. Ebből tényleg elegünk van. Csakhogy a
politikából nem lehet kivonulni. Lehet nem olvasni újságot, lehet a televízióban
a hírműsorokat nem nézni, lehet nem elmenni a választásra, de ettől a politika
még létezni fog, és el fogja dönteni a mi kis életünket. Mert mi is valójában a
politika?
Politika
A politika olyan tevékenység, amelynek keretében a társadalom egyes osztályai
igyekeznek megszerezni, felhasználni és megtartani az államhatalmat.
Nézzük meg részleteiben, hogy mit is jelent ez a mondat! Ez azt jelenti, hogy a
politikát senki sem sajátíthatja ki, és senki sem mondhat le róla. A politika
ugyanis rólunk, rólam szól. Gyakran mondják az emberek, hogy a parlamenti
politikusok velünk nem tőrödnek, ez a politika nem rólunk szól.
Nos, ez a tévedés! Éppen az a politika, hogy velünk nem tőrödnek, viszont a
saját zsebüket degeszre tömik.
Mindezt az államhatalom felhasználásával teszik. A parlament minden évben dönt a
költségvetésről. Magyarán arról, hogy kiket adóztat meg az állam és milyen
mértékben, és a bejövő pénzt mire költik.
Ma Magyarországon nagyon megadóztatják azt, aki munkával keresi a kenyerét, és
kevésbé azt, aki a tőkéjéből él. Ez azért van így, mert a tőkések uralkodnak,
azon belül is a nagytőke és a külföldi tőke.
Ugyancsak igaz a másik oldala is, vagyis az, hogy azok, akik hatalmon vannak,
önmaguknak juttatnak nagyobb pénzeket, jó állások, pályázatok, beruházások és
egyéb "törvényes" megoldások útján, nekünk meg kevesebbet vagy semmit. Én
mondhatom azt, hogy az egész nem érdekel, ez nem az én politikám, de akkor is
döntenek rólam. Dönthetnek, mert övéké a hatalom.
És itt jön a kérdés másik része. A politika nem valami öncélú időtöltés, hanem
olyan nagyon is tudatos tevékenység, amelynek célja a hatalom.
Mindenki hatalmat akar, az MSZP is, a Fidesz is, de a Munkáspárt is. A munkások
és dolgozók érdekeit mi csak akkor tudjuk törvényekbe önteni, és ez által
kötelezővé tenni, ha benne vagyunk a hatalomban. Minél több hatalommal
rendelkezünk, annál nagyobb a lehetőségünk. Lenin azt mondja: ,,...a politika az
állam ügyeiben való részvétel, az állami tevékenység formáinak, feladatainak,
tartalmának meghatározása..."
Olyan politika nincs, amelynek nem a hatalom a célja. Ezt lehet mondani, csak ez
nem igaz. A politika lényege ugyanis az, hogy a saját társadalmi csoportom
érdekeit kötelezővé tegyem, elfogadtassam másokkal. Kötelezővé tenni csak
törvényekben lehet, és másokra rákényszeríteni is csak az állam erejével lehet.
A hatalom nem lehet mindenkié. Hiába írják be a tőkés alkotmányokba, hogy minden
hatalom a népé, ez nem igaz. Ma Magyarországon a nép semmiféle hatalmat nem
gyakorol. A nép lehetősége arra korlátozódik, hogy négyévente egyszer szavazzon
valamelyik pártra. Utána már semmiféle beleszólása a dolgokba nincs, vissza nem
hívhatja a képviselőket, le nem válthatja a minisztereket. A népszavazás
lehetőségét is annyira körbenyirbálták már, hogy lényegében ez sem létezik.
A politika szereplői
A politika lényege tehát az, hogy ki képes megszerezni, és a saját maga javára
kamatoztatni az állami hatalmat. A szereplői ezért mindenekelőtt az állam, és a
hatalomban cserélődő politikai pártok. A politikai tevékenységben részt vesznek
más, formailag nem politikai szervezetek is: a szakszervezetek, a vallási
közösségek, civilszervezetek, ifjúsági szervezetek stb. Manapság önálló hatalmi
ággá nőtt a média.
A tőkésosztály ma Magyarországon abban érdekelt, hogy szűkítse a politikai
szereplők körét. A parlamentben most már csak két nagy párt van, és két-három
kisebb. Jogi és pénzügyi korlátozásokkal igyekszik ritkítani a szereplőket a
parlamenten kívül is. A Munkáspárt legnagyobb eredménye az, hogy mindezidáig
sikerült bent maradnia a politikában. A Munkáspárt érdeke, hogy minél több
szereplős legyen a politika, minél több szervezettel és erővel tudjon közös
érdekeket találni.
A politika színtere
A miniszterelnök azt mondja, hogy a politikát vissza kell vinni oda, ahova
szerinte való, azaz a parlamentbe. Miért mondja ezt Gyurcsány?
Azért, mert ezen a színtéren az ő helyzete jobb, mivel az MSZP és az SZDSZ
többségben van. A többséggel pedig akármit, vagy majdnem akármit meg lehet
szavaztatni. A Fidesz, amely nem kevésbé polgári párt, és nem kevésbé a polgári
demokrácia híve, népszavazást akar, és tömeggyűléseket rendez, azaz a
politikájához olyan színteret választ, ahol erősebbnek tűnik.
A Munkáspárt nem tudja a parlamentet a politikája színteréül választani, mert
nincs ott. A parlamenti választásokat viszont annál inkább, mert azokon mi is
ott vagyunk, és fel is tudjuk használni politikánk megismertetésére, pozícióink
erősítésére.
A Munkáspárt korlátozott lehetőségekkel rendelkezik a helyi politikában, de
rajtunk múlik, hogy a meglévő lehetőségeket mennyire használjuk ki. Van
polgármesterünk, vannak képviselőink, nekik az önkormányzatban kell dolgozniuk.
Mi azzal tudjuk segíteni őket, hogy az utcán rendezvényekkel és a propagandákkal
felerősítjük a hangjukat.
A Munkáspárt számára ma az egyik legfontosabb színtér az utca. Az utcán sem
vagyunk egyedül, mert sok más politikai erő is ide szorul. Mivel tudunk mi
eredményt elérni? Azzal, ha erőinket koncentráljuk. Például, más megyékből is
részt veszünk a kisújszállási augusztus 20-i ünnepségen. De lehet eredményt
elérni azzal is, hogy olyan témákban megyünk az utcára, ami másoknak váratlan.
Ilyen például a Balszemmel című könyv bemutatója Debrecen főterén vagy
Nagykörösön, a buszállomáson. Lehetünk sikeresek akkor is, ha olyan időben
megyünk, amikor mások nem mennek.
Ugyanakkor arra kell törekednünk, hogy találjunk új színtereket a csatához. Pár
éve még ilyen volt a népszavazás. Ma már nem az, annyira lejáratták a parlamenti
pártok. De mindig lesznek újabb és újabb számunkra előnyös szinterei a
politikának.
