Magyar párt- és állami vezetők egykori koszorúzása
Kádár János idején az MSZMP és az állam első számú vezetőit a Belügyminisztérium Kormányőrsége védte. A Kormányőrség 1959-ben lett önálló fegyveres testület, mely a belügyminiszter első helyettesének közvetlen irányítása alá került, és ettől fogva együtt látta el a személy-, a helyszín-, a lakás- és az objektumbiztosítást. A hadsereg khaki színű egyenruháját hordták bordó fegyvernemi színnel, de rendőrségi rendfokozattal rendelkeztek. A Kormányőrség állományába csak a legjobbak kerülhettek, Kádár Jánost pedig a legjobbak közül is csak a legjobbak védhették. 1958-ban lett Sebestyén Ferenc rendőr-őrnagy a Kormányőrség parancsnoka, Kállai Sándor rendőr-százados pedig a helyettese, és egyben az objektumbiztosító zászlóalj parancsnoka. Sebestyén Ferenc később tábornokká lépett elő, és az idők folyamán Kádár János egyik legközelibb és leghűségesebb munkatársává vált. (Képünköna hátsó sorban egy moszkvai koszorúzás során Barta Istvánné, Nádja mellett áll.)
Kádár János nem volt ivós ember. Voltaképpen mindent megivott, de mindent igen mértékletesen. A magyar ember borhoz szokott, a sör városi ital volt - mondta el nem egyszer, visszagondolva fiatal korára. A sör a legjobb altató, de egyben ébresztő is - mondta sokszor viccesen, amikor egy-egy külföldi úton esténként megivott egy pohár sört. Ha vendégeket fogadott, eleinte konyakkal kínálta őket. Később áttért a whiskyre, ami akkoriban még különleges italnak számított Magyarországon. Szeretett mindenhez indoklást fűzni. Ezt tette a whiskyvel is. Ha a vendéget konyakkal kínálom, azt mindjárt megissza, hozni kell egy másikat. A whisky meg sok vízzel kitart az egész tárgyalás alatt - magyarázta el döntését.
Kormányőrök a Korona visszaadásakor
Az évek során kialakult egy szokása, amihez ragaszkodott. Kádár János reggelente nehezen kelt fel, szeretett elidőzni a borotválkozással, kávézással, fontosabb jelentések elolvasásával. Egy óra alatt többnyire felvette a napi munka ütemét, és máris frissen indult munkába. A külföldi utak során a reggel azzal kezdődött, hogy az ügyeletes kormányőr-tiszt kopogott, és bevitt egy kávét és egy pohárka konyakot. Ez volt a tábornoki ébresztő, aminek azonban megvolt a története.
Kádár János egyszer még fiatalabb korában részt vett egy hadgyakorlaton. Úgy hozta a sors, hogy a többnapos gyakorlaton ő és kísérete is a katonai táborban maradt, természetesen sátorban. Kádár elvtárs az egyik reggel éppen borotválkozni készült, amikor látja ám, hogy az egyik kormányőr-tiszt sietve visz egy tálcát az egyik sátorhoz. A tálcán feketekávé és egy fél konyak. Hova viszi azt a konyakot, főhadnagy elvtárs? - kérdezte.
Jelentem, Sebestyén vezérőrnagy elvtársat kell ébresztenem. Hogy van ez? - kérdezte nevetve. Sebestyén elvtársnak jár, nekem meg nem jár? Ezek után a reggeli kopogáshoz dukált a kávé konyakkal. Civil létemre kivívtam magamnak a tábornoki ébresztőt! - mesélte büszkén.
