Halottgyalázást, kegyelettiprást gyakorol a Szocialista Párt azzal párhuzamosan, hogy, mint hírlik, a budapesti István utcában új székházat építtet a Köztársaság téri központ helyett. A régit, a patinásat eladják egy külföldi cégnek.
A nagy költözködési lázban (jelenleg ideiglenesen) ki itt táborozik, ki amott, csak egy, számukra értéktelen "ingóságról" feledkeztek meg, nevezetesen arról az emléktábláról, amely az 1956. október 30-ai ostrom pártmunkásainak és katonáinak nevét és tetteit, márványba vésett aranybetűkkel örökíti meg. E tábla ügye valahogy akként lóg a levegőben, mint 1989 után a hősökről elkeresztelt utcák házfalain a leszaggatott utcanévtáblák. Az ereklye ugyan eddig sem örvendett különösebb tiszteletnek, hiszen a rendszerváltozás után az utcai frontról, a főbejárat mellől az aulába telepítették át, ahol is immár nem volt közszemlének kitéve, azaz kivonták a járókelők látóköréből. Bár hivatalosan nem szerepelt a tiltott jelképek sorában, a "hű" utódok a "terhes" múlt leghalványabb látszatától is óvták hírnevüket. Tán, hogy ne lepje a feledés pora, többet állt takaró lepel alatt, mint nyílt színen. Az MSZP szóvivője, Nyakó István most azt nyilatkozta, hogy az emléktáblát nem ők, mármint az MSZP-sek rakták oda, így nem a párt felelőssége a további sorsa. A külföldi vevő, az új tulaj majd azt csinál vele, amit akar…
Messzemenően támogatom az efféle, az egek magasából lerángatott, ködfoszlányokkal egyenlő érveket, annál is inkább, mivel tudom: a szóvivő úr még szülői álommá sem érett, amikor a II. világháborús 1945 januári harcok elültével abban az akkor Tisza Kálmán (ma Köztársaság) téri épületben leverte sátorfáját az a nemzedék, amely a budapesti kommunisták magját alkotta. Nyilván ez, továbbá a későbbi fejlemények, leginkább az 1956. október 30-ai vérontás emléke csiklandozza az MSZP jelenlegi prominenseinek az orrát. Prüszkölnek, mint mindenkor, ha "a múltat be kell vallani", mondjuk, azt a kézenfekvő tényt, hogy a karhatalmisták nem voltak emberevő bestiák…
De maradva az eredeti kérdésnél, amennyiben a Bibliát veszem alapul, Mózest akkor büntette meg Isten, amikor összetörte a kőtáblát. Esetünkben ez maximum rémkép. A szocialisták ugyanis szent ügyekben sem istent, sem embert nem ismernek.
