A Kínai Kommunista Párt 4. kongresszusa: Indítsuk el a parasztforradalmat!
Külföld
Zhou Enlaj, mint a Whampoa Katonai Akadémia politikai osztályának
vezetője a képen.
A Kínai Kommunista Párt 3. kongresszusa 1923-ban elvi fontosságú kérdésben
döntött: a kommunisták beléphetnek a Kuomintangba, vagyis részt vehetnek egy
nemzeti-polgári párt tevékenységében, éppen abból kiindulva, hogy a különbségek
ellenére lehetőség van a közös cselekvésre a külföldi tőkével és a belső
feudális nagyurak elleni küzdelemben.
A kommunisták jövetelének azonban a Kuomintangban sem örült mindenki. A polgári
erők ekkor rászorultak a kommunisták segítségére, ezért 1924. januárjában a
Kuomintang 1. kongresszusa is igent mondott az együttműködésre. A kommunisták
közül sokan részt vettek a nemzeti párt szervezeteinek létrehozásában is.
A Kuomintangban ekkor már sokan tartottak attól, hogy a kommunisták végül
lenyelik őket. 1924 júniusában a Kuomintang jobb szárnya éles támadást indított
a kommunisták ellen, azt hangoztatva, hogy a kommunisták bekapcsolódása súlyos
károkat okoz a nemzeti mozgalomnak.
Ebben a helyzetben a Kínai Kommunista Pártnak is újra döntenie kellett:
maradnak-e az együttműködés mellett, vagy felmondják?
Erre a kérdésre adta meg a választ a párt 4. kongresszusa, amely változatlanul a
mozgalom fellegvárában, Sanghajban ülésezett 1925. január 11-12-én. Ekkor még
mindig nem lehet elmondani, hogy a kommunisták tömegpárt lennének, hiszen a
taglétszám 994 volt, és 20 küldött döntött a párt sorsáról.
A későbbi fejlemények szempontjából érdekes, hogy ezen a kongresszuson nem volt
jelen Mao, viszont nyilvánosságra lép a kínai történelem egyik későbbi
meghatározó személyisége, a szocialista Kína miniszterelnöke, Zhou Enlai
(1896-1976). Az ekkor 27 éves Zhou Enlai már jelentős forradalmi tapasztalatokra
tett szert nem csak Kínában, de Franciaországban is. Guanzhouban, a Kuomintang
központi városában ő lett a két párt közötti együttműködés szervezője.
A Kuomintang sanghaji vezetése. Mao Zedong a harmadik sorban balról a
második.
Az akadémia szovjet segítséggel jött létre, és a kínai nemzeti erők
tisztképzését szolgálta. Az iskola parancsnoka Chiang Kai-shek volt.
A 4. kongresszus a Kuomintanggal való együttműködés folytatása mellett dönt,
hangsúlyozva, hogy „a proletáriátus pártjának részt kell venni a demokratikus,
nemzeti mozgalomban, de nem, mint a polgárság kiegészítő része, hanem önálló
erőként.“ A kommunistáknak a legforradalmibb erőként kell jelen lenniük, és a
mozgalom vezetésére kell törekedniük.
A kongresszus még egy lényeges momentumra rámutatott. A kommunisták ereje az
együttműködésben attól függ, hogy önálló erőként sikerül-e a paraszti forradalmi
mozgalmakat elindítani.A párt vezetője ismét az ekkor 46 éves Chen Duxiu lett.