A Kínai Kommunista Párt 4. kongresszusa: Indítsuk el a parasztforradalmat!

Külföld

Zhou Enlaj, mint a Whampoa Katonai Akadémia politikai osztályának vezetője a képen.

A Kínai Kommunista Párt 3. kongresszusa 1923-ban elvi fontosságú kérdésben döntött: a kommunisták beléphetnek a Kuomintangba, vagyis részt vehetnek egy nemzeti-polgári párt tevékenységében, éppen abból kiindulva, hogy a különbségek ellenére lehetőség van a közös cselekvésre a külföldi tőkével és a belső feudális nagyurak elleni küzdelemben.

A kommunisták jövetelének azonban a Kuomintangban sem örült mindenki. A polgári erők ekkor rászorultak a kommunisták segítségére, ezért 1924. januárjában a Kuomintang 1. kongresszusa is igent mondott az együttműködésre. A kommunisták közül sokan részt vettek a nemzeti párt szervezeteinek létrehozásában is.

A Kuomintangban ekkor már sokan tartottak attól, hogy a kommunisták végül lenyelik őket. 1924 júniusában a Kuomintang jobb szárnya éles támadást indított a kommunisták ellen, azt hangoztatva, hogy a kommunisták bekapcsolódása súlyos károkat okoz a nemzeti mozgalomnak.

Ebben a helyzetben a Kínai Kommunista Pártnak is újra döntenie kellett: maradnak-e az együttműködés mellett, vagy felmondják?

Erre a kérdésre adta meg a választ a párt 4. kongresszusa, amely változatlanul a mozgalom fellegvárában, Sanghajban ülésezett 1925. január 11-12-én. Ekkor még mindig nem lehet elmondani, hogy a kommunisták tömegpárt lennének, hiszen a taglétszám 994 volt, és 20 küldött döntött a párt sorsáról.

A későbbi fejlemények szempontjából érdekes, hogy ezen a kongresszuson nem volt jelen Mao, viszont nyilvánosságra lép a kínai történelem egyik későbbi meghatározó személyisége, a szocialista Kína miniszterelnöke, Zhou Enlai (1896-1976). Az ekkor 27 éves Zhou Enlai már jelentős forradalmi tapasztalatokra tett szert nem csak Kínában, de Franciaországban is. Guanzhouban, a Kuomintang központi városában ő lett a két párt közötti együttműködés szervezője.

A Kuomintang sanghaji vezetése. Mao Zedong a harmadik sorban balról a második.

Az akadémia szovjet segítséggel jött létre, és a kínai nemzeti erők tisztképzését szolgálta. Az iskola parancsnoka Chiang Kai-shek volt.

A 4. kongresszus a Kuomintanggal való együttműködés folytatása mellett dönt, hangsúlyozva, hogy „a proletáriátus pártjának részt kell venni a demokratikus, nemzeti mozgalomban, de nem, mint a polgárság kiegészítő része, hanem önálló erőként.“ A kommunistáknak a legforradalmibb erőként kell jelen lenniük, és a mozgalom vezetésére kell törekedniük.

A kongresszus még egy lényeges momentumra rámutatott. A kommunisták ereje az együttműködésben attól függ, hogy önálló erőként sikerül-e a paraszti forradalmi mozgalmakat elindítani.A párt vezetője ismét az ekkor 46 éves Chen Duxiu lett.