Köztudott, hogy a Fővárosi Bíróság még 2005 nyarán feljelentette a Munkáspárt
teljes Elnökségét. A feljelentésből 2006 tavaszán, a választások előtti
hónapokban rendőrségi kihallgatások lettek, majd a választások után ügyészi
vádemelés. Az ügyben előbb-utóbb bírósági ítélet is születik. A napi
aktualitások mellett a kérdés felveti a jog és a politika, a jog és a hatalom
elméleti összefüggéseit is.
A jog és a politika
Az uralkodó osztály minden társadalomban érvényesíti akaratát. Ennek eszköze a
jog. Ha nem lenne a jog intézménye, az emberek egy perc alatt rájönnének a nagy
átverésre, azaz arra, hogy a gazdagok kitalálnak valamilyen játékszabályokat, és
azokat ráerőltetik másokra, mi több, a többségre.
A jog egyik ravaszsága abban van, hogy vannak olyan elemei, amelyeket mindenki
szívesen elfogad, mert megkönnyítik az életet.
Jó dolog például, hogy a törvény szerint tilos a másik embert megölni. Ez még
akkor is ad némi biztonságérzést, ha tudom, hogy ennek ellenére sok embert
megölnek.
Mivel a jogban működik ez az ésszerűségi effektus, hajlamosak vagyunk elfogadni,
hogy az összes törvényt, amit az uralkodó osztály hoz, az jó, miközben tudjuk,
hogy nem így van.
A jog másik ravaszsága a misztifikálás. A törvényeket régen Isten nevében
hozták, manapság inkább a nép nevében születnek a törvények.
A kettő lényegében ugyanazt a hatást váltja ki, mivel egyik sem ellenőrizhető.
Istent se szokás megkérdezni, a népet meg pláne nem.
A jog harmadik nagy trükkje, hogy az átlagemberektől távol születik, és az átlag
számára szinte érthetetlen nyelven. A görögöknél vagy a rómaiaknál a polgárok
számára elérhető helyen hozták a törvényeket, és értették, hogy miről van szó.
Próbálj ma bemenni a magyar parlamentbe! A törvényeket eleve olyan nyelven
írják, ami csak a beavatottaknak érthető, és csak ők tudnak igazán élni vele.
A mai Európai Unió óriási átverése, hogy számos törvényt hoznak az Európai
Parlamentben, amiről mi, kisemberek nem is hallottunk, de a rendőr elvihet, ha
nem tartjuk be.
A jog igazi nagy trükkje azonban az, hogy az emberekben összekeveri az igazságot
és a jogot. Salamon király még igazságot szolgáltatott, amikor a veszekedő anyák
közül az igazinak ítélte a gyereket.
Manapság azonban nem igazságszolgáltatásról van szó, hanem a jog, a törvények
érvényesítéséről, amelyek nagyon is igazságtalanok lehetnek.
A hatalom három ága
A hatalom gyakorlásához először is kell egy szabály, amelyet kötelezővé teszünk
mindenkinek. Ezt hívják törvénynek. A törvényt régen maga a király hozta, mára
ez a legtöbb helyen parlamentek kezében van. Ezen túlmenően kell egy király,
miniszterelnök, elnök, és annak szervezete, ami szervezi a törvényben kifejezett
akarat végrehajtását.
Harmadszor, kell még egy szervezet, amely a fejére koppint az illetőnek, ha nem
tartja be a törvényeket. A koppintás esetenként bővülhet azzal, hogy fejét is
veszik. Ezt hívják igazságszolgáltatásnak, aminek azonban éppen az igazsághoz
van a legkevesebb köze.
Az uralkodóosztály minden társadalomban a jog, a törvények eszközével
érvényesíti akaratát. Ennek formái azonban folyamatosan változnak. Első
királyunknak, Szent Istvánnak nem kellett demokratikus egyeztetéssel bíbelődnie
és kikérnie szakmai szervezetek véleményét, amit eldöntött, az volt a törvény. Ő
volt a törvényhozás is. Aki nem tartotta be a törvényét, az vele, személyesen
került szembe: "Mert illik, hogy érezze haragját a király úrnak, valaki az ő
jóakaratát megveti és rendelését általhágja." A király gyakorlatilag az
igazságszolgáltatás legfőbb intézménye is volt.
Ma már ez a rendszer nem menne el. A 21. században már senki sem veszi be, hogy
egy miniszterelnök olyan okos lehet, hogy képes egyedül mindent eldönteni. A
miniszterelnökök persze gyakran gondolják ezt önmagukról, és megpróbálják a
hatalmuk kereteit bővíteni, de ez a lényegen alapvetően nem változtat.
Az uralkodó osztályok az évszádok során ugyanis rájöttek arra, hogy nem
biztonságos egy kézbe letenni minden hatalmat. Felmerül ugyanis a kérdés, hogy
mi van, ha a király meghal, vagy megsebesül, vagy ad abszurdum, meghülyül. A fő
veszély pedig akkor jelentkezik, ha a tömegek csalódnak a királyban, és a
személy elleni ellenszenv áttevődik magára az intézményre, a királyságra.
Ezt a problémát oldották fel az elmúlt évszázadokban a parlamentek. A személyes
uralom ezekben a rendszerekben is megmarad, hiszen van elnök, mint az USA-ban,
vagy miniszterelnök, mint mondjuk Magyarországon.
A hatalom azonban három ágra tagozódik, a törvényhozásra, a végrehajtásra, az
igazságszolgáltatásra. Ezt a rendszert a polgárság hajnalán találták ki, akkor,
amikor talán még a polgárság is hitt a szabadság, testvériség, egyenlőség
jelszavában. Ma már nem hisz, és csak elvétve hirdeti.A polgárság ezzel a hármas
tagozódással azt igyekszik elhitetni mind a mai napig, hogy tisztességes,
fedhetetlen emberek gyülekezete jó törvényeket hoz a köz javára, amelyeket
azután nem kevésbé makulátlan emberek végrehajtanak ugyancsak a mi hasznunkra.
És ha valami gond lenne, sugallja a polgárság, van egy bíróság, amely mindentől
független, és igazságot szolgáltat. Hogy mi is a valóság, meglátjuk következő
számunkban.
