Cikkek
 

MI A BAL SZEMÜNKKEL NÉZÜNK A VILÁGRA. ÍGY SOK MINDENT ÉSZREVESZÜNK, AMIT CSAK A JOBB SZEMÜNKKEL NEM LÁTNÁNK. MÁSKÉNT IS LÁTJUK A VILÁGOT, MONDJUK ÚGY, BALSZEMMEL. EZUTÁN MINDEN SZÁMUNKBAN ELMONDJUK, MIKÉNT IS LÁTJUK AZ ÉPPEN ESEDÉKES ESEMÉNYEKET A SAJÁT POLITIKAI ÉRTÉKÍTÉLETÜNK ALAPJÁN, BALSZEMMEL.
Balszemmel

Balszemmel

Hetvenkilenc

Ennyi szavazatot kapott a Munkáspárt Bátonyterenyén. Sok vagy kevés? Erre a kérdésre nem lehet a mai tőkés rendszer választási logikája alapján válaszolni, csak a mi mércénk szerint.

79 szavazat azt jelenti, hogy ennyien tudatosan a Munkáspártot választják a városban. A Munkáspártra manapság ugyanis nem szavaznak véletlenül. Aki a Munkáspártra szavaz, az tudja, hogy mi a kapitalizmus. Tudja, hogy a szavazata nem veszik el, sőt az akaratának érvényesítésére csak így van mód. Aki a Munkáspártra szavaz, az tudja, hogy az MSZP nem egyszerűen rútul becsapta, hanem ma az MSZP és kormánya tönkre teszik az országot.

A 79 szavazat azt is jelenti, hogy a Munkáspárt újra jelen van a bátonyterenyei politikában. Ebben a városban ugyanis a 2006-os párt mindent szétvert. Nem véletlen, hogy 2006 novemberében a Munkáspárt összesen 31 szavazatot kapott, a 2006-os párt meg 255 szavazatot.

Most ők az MSZP-t támogatták, nyíltan és elkötelezetten, azt az MSZP-t, amely nyomorba döntötte az embereket. A Munkáspárt viszont önálló jelöltet és önálló választási lehetőséget mutatott fel. De van itt még valami!

Az MSZP és a Fidesz között összesen 18 szavazat volt a különbség. Kicsit leegyszerűsítve nyugodtan mondhatjuk: ez a 18 ember sohasem fog a Fideszre szavazni, de nekünk van esélyünk, sőt, csak nekünk van esélyünk, hogy megszerezzük.

Elolvasás nélkül törölve

Kalapos Marika mesélte nekem minap, hogy elektromos levelet küldött a Népszabadság főszerkesztőjének. Marika nem naiv, tudja, hogy a Népszabadság a külföldi tőke és hazai nagytőke hűséges kiszolgálója, mégis megírta levelét. Végül is fontos ügyről volt szó. Írt a Magyar Nemzetnek is, a Magyar Hírlapnak is. Mindenkitől azt kérte, hogy adjanak tájékoztatást a Munkáspárt augusztus 22-i bajai rendezvényéről. A Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap válaszolt. Mindegy, hogy mit, nem ez az érdekes.

Válaszoltak. Bizonyára azért válaszoltak, mert gyerekkorukban édesanyjuk megtanította nekik, hogy nyilvános helyen nem illik köpködni, viszont az utcán illik viszonozni mások köszöntését, a levelekre is illendő válaszolni. A Népszabadságtól egy gépi értesítés jött: elolvasás nélkül törölve. Ebből sok minden kiderül. Például az, hogy ennél a lapnál a felvételnél nem kizáró ok, hogy a pályázónak nem volt gyerekszobája, sőt ez jó pont. Kiderül az is, hogy ki hogyan értelmezi a polgári demokráciát. A Népszabadságnál nem kíváncsiak a Munkáspárt véleményére, akármit is mondjon. Ha tehetnék, nem csak Marika levelét törölnék elolvasás nélkül. Szerencsére egyelőre nem tehetik. Mi azon leszünk, hogy ne is tehessék.

Honi Gárda

Ezek után lehet, hogy csináltatok egy pólót: I love Szekeres! (Miniszter úr kedvéért irodalmi fordításban: imádom Szekerest!). De tényleg, ilyen derék, ilyen rugalmas minisztert még nem hordott a hátán a magyar föld. Az ellenzék egyik nap előáll a nagy ötletével, Szekeres úr pedig másnap rávágja: kiváló ötlet, legyen többpárti egyeztető, és megcsináljuk, mármint a Honi Gárdát. A mi derék miniszterünk még az SZDSZ-re is fittyet hányt, pedig ők mindjárt elkezdtek nyöszörögni, hogy semmilyen gárda nem kell, se magyar, se nemzeti, se honi, se semmi. Persze a mi Szekeres Imrénk is sáros ebben az ügyben.

Történt ugyanis az, hogy Magyarországnak nincs hadserege. Ebben Szekeres úrnak és főnökének, a miniszterelnöknek, döntő szerepe van. A hadsereg ugyanis az ő idejükben tűnt el végleg. Ami van, az néhány ezer katona, akiket arra képeznek ki, hogy a NATO, vagy csak simán az USA segédcsapatai legyenek Irakban, Afganisztánban, vagy ki tudja, hogy még hol. Nem lehet ugyanis hadseregnek nevezni azt a szervezetet, amelyben nincsenek harckocsik, ahol nincs önálló tüzérség, ahol nincs szervezett tartalékos állomány. Nincsenek olyan erők sem, amelyeket egy természeti katasztrófa, árvíz, tűzvész idején, vagy akárcsak egy kormányzatilag elfuserált augusztus 20-a alkalmából idehaza a köz érdekében be lehetne vetni.

Arról már nem is beszélve, hogy a hadsereg nevelő feladatát ma senki sem látja el, így lassanként minden felnövekvő nemzedék olyan "tornából felmentett" pesti értelmiségi kinézetű lesz.Az ellenzék előállt az ötlettel, hogy ilyen célokra hozzunk létre Hazai Gárdát. Nemzeti Gárdának nem lehet nevezni, mert az van az USA-ban, a Köztársasági Gárda elnevezés hallatán is elhűl a vér néhány liberálisban. A Magyar Gárdát lestoppolta a Jobbik, marad tehát a Hazai Gárda. Attól tartok azonban, hogy mégsem csináltatom meg azt a pólót. Szekeres úr ugyanis aligha gondolja komolyan. Ha komolyan gondolná, akkor új nemzetvédelmi koncepcióra lenne szükség. Ki kellene mondani: a NATO nem véd meg mindentől. Sem a románoktól, sem a nyári árvíztől.

Hadseregre van szükség, s nem gyarmati segédcsapatokra. Ha van hadseregünk, akkor nincs szükség semmilyen gárdára, ja és persze Imre bátyánkra sem. Lehet, hogy nem csak nekünk, mert Szekeres Imre augusztus 20-i beszédében már visszakozott: Nem kell ide gárda, se hadseregen belül, se hadseregen kívül. Vajon kitől kapott parancsot?

Thürmer Gyula