Nevessünk együtt Kádárral Az ifjúkommunistáknak is lehet istenük
Kádár János
A Kaposvári Textilművek 1958-ban
Az ötvenes évek végén a Kaposvári Textilművek gyűrűs fonodájában dolgoztam,
mint fiatal szervező-művezető. 1957-ben részt vettem a Kommunista Ifjúsági
Szövetség alapításában, és három év alatt a KISZ kaposvári városi titkára
lettem.
Akkoriban forradalmi időket éltünk. Este 10 körül mentünk haza, ahogyan egymás
közt mondtuk, haza mentünk "ebédelni". Három éves lányomat szinte mindig csak
alva láttam. Mit mondjak? Szép idők voltak!
Az egyik délután izgatottan hívott fel Bíró Gyula. Gyuszi akkoriban a KISZ
Somogy megyei szervező titkára volt, később a Magyar-Szovjet Baráti Társaság
főtitkára, s ma is a Munkáspárt lelkes tagja. Kádár elvtárs Kaposvárra jön, és
az a döntés, hogy Neked, a KISZ-fiataloknak kell köszönteni- közölte velem a
hírt.
Akkoriban a párt első számú vezetőjének megyei látogatása fontos belpolitikai
esemény volt, nem beszélve arról, hogy Kádár János az 1956-os ellenforradalom
után először jött el Somogyba. Némileg kötődött is Somogyhoz, hiszen gyerekként
Kapolyon nevelkedett. Úgyhogy volt miért izgulnunk.
Megállt bennem az ütő. Gyuszi, Te minden szempontból alkalmasabb vagy. Köszöntsd
Te! - próbáltam győzködni, de sikertelenül. Téged jelöltek, nem engem, nincs
vita! - zárta le a kérdéseimet. Baráti tanácsként még hozzátette, hogy a beszéd
kétperces lehet, de abban legyen benne minden! Két perc, és legyen benne mindet,
amit mi, fiatalok gondoltunk, éreztünk az akkori szocialista Magyarországon. Jó,
jó, de mi legyen az a minden? - törtem a fejem.
Három napig írtam a kétperces szöveget. Minden létező párt- és ifjúsági
vezetőnek megmutattam, és mindegyiknek volt valami ötlete. Az egyik beírt
valamit, a másik ugyanazt kihúzta, a harmadik erősnek találta a stílust, a
negyedik gyengének. Végül rászántam magam, és elmentem Szirmai Jenőhöz, a megyei
pártbizottság első titkárához, aki később az OTP vezérigazgatója lett, és ma is
pártunk tagja. Elolvasta az első változatot is, és a sokadik "végső szempontos"
beszédet is, majd így szólt: Azt mondod az Öregnek, amit Ti a KISZ-ben
megbeszéltek, és kész! Kijöttem a szobájából, és ha nem is tartottam ugyanott,
ahol napokkal előtte voltam, de sokkal okosabb nem lettem. Miről szóljon ez a 2
perc, ami így már egyre többnek és többnek tűnt. Az idő pedig közeledett.
Ott álltunk a kaposvári pályaudvaron Komáromi Ica fiatal tanárnővel, Hosszú
Lacival, cukorgyári lakatossal és Horváth Jóskával, a vasöntöde kétméteres
KISZ-titkárával. A vonat bejött, az ajtóban Kádár János. Úgy éreztem, hogy nem,
hogy beszélni, de még olvasni se leszek képes. Kádár elvtárs köszöntötte a
megyei vezetőket, s tudtam, hogy most már rajtam a sor. A sok okos tanács, amit
kaptam az elmúlt napokban, egy pillanat alatt zavarossá vált. Úgy éreztem, nem
ezt várja a párt első titkára. S, akkor hirtelen megértettem, hogy - ahogyan
mondani szokás - van isten, sőt mi több, az ifjúkommunistáknak is lehet istenük.
Kádár, mintha megérezte volna a fiatal KISZ-vezető vívódását, még mielőtt
belekezdhettem volna a beszédbe, odaszólt nekem: Na, tudja mit, jöjjön, üljön be
mellém, és mesélje, hogy élnek a fiatalok Somogyban! Ennyi év távlatából már nem
emlékszem minden mondatra, de tudom, hogy néhány perc alatt elmondtam mindent,
amit mi, akkori fiatalok gondoltunk Magyarországról, a szocializmusról.
Hol dolgozott Maga előtte? - kérdezte. Szóval a textilgyárban. Az nagyon zajos,
és meleg is, na de ott vannak kárpótlásul a lányok, és az asszonyok se csúnyák!
-hunyorított rám huncutkásan.
Egy mondatot hagy tegyek hozzá! Talán azok az olvasók is megbocsátják, akik
tényleg nevetni szeretnének, amikor ezeket az oldalakat olvassák.
Vannak találkozások, amelyek meghatározzák az ember életét. Számomra az a
találkozó ilyen volt!
