A felsőtárkányi szervezetünk augusztusi taggyűlésén egyik elvtársunk igen
tanulságos felszólalását hallgathattuk meg, aki a nyári munkáját a település
határában elterülő szőlészeti és borászati gazdaságban töltötte.
Elmondta: a gazdaságban, amely egy szocialista úr tulajdonában áll, virágzik a
feketemunka. Csak a magasabb beosztásban lévőket jelentik be, a többi munkást
már nemigen.. Nem kell különösebben ecsetelni, hogy ez milyen következményekkel
jár, milyen mértékű kizsákmányolása a dolgozóknak.
A tagságot megdöbbentette az élménybeszámoló. Kimondták: elfogadhatatlan, hogy a
rendszerváltás utáni Magyarországon, akárcsak a Horthy-rendszerben jött-ment,
tehetségtelen, kapzsi és jellemtelen alakok kiskirálykodnak.
Aztán a ráadás: az ominózus gazdaság - illetéktelenül - tájvédelmi körzetben
üzemel. Alatta értékes, kristálytiszta karsztvízkészlet található. A
szőlőültetvényt pedig erős permetanyagokkal vegyszerezik a kártevőkkel szemben,
amelyek leszivárognak a talajba, s a vízkészletbe is.
Ez vajon miért nem tűnik fel a hatóságoknak?! A válasz egyszerű: a tulajnak jók
az "összeköttetései".
Apropó összeköttetések: a tavalyi 2006-os országgyűlési választások alkalmával
az itt dolgozó munkásoknak MSZP-s kampánykiadványokat kellett terjeszteniük,
különben a "kegyelmes úr" elbocsátotta volna őket.
Aki gyakran alkalmazottai alapvető emberi jogaira is fittyet hány. Akinek, ha
ilyet egyáltalán szóba hoznak, hetykén csak annyit válaszol: "csinálok az
alkotmányra".
Hát még a legalapvetőbb munkavédelmi törvényeket sem tartják itt be. Elvtársunk
szemtanúja volt, hogy egy középkorú, egyébként is rossz egészségi állapotú
nődolgozót arra köteleztek, hogy mindenféle védőfelszerelés nélkül kövesse az
éppen permetezést végző traktort.
Sajnos a mai Magyarországon ez a tendencia csak erősödik. Nekünk, kommunistáknak
feladatunk, sőt küldetésünk fellépni e folyamattal, az embertelenséggel szemben.
Juhász Norbert(19)
KB-tag
Mit írtak a
‘30-as évek cselédségéről
Az agrártársadalom legalján álltak a cselédek, akik semmilyen földdel,
birtokkal nem rendelkeztek.
Őket is négy csoportra lehetett osztani: uradalmi és gazdacselédek, ők
voltak a béresek és a szolgák; háztartási cselédek; summások; részesek és
napszámosok.
A mezőgazdaság legújabb kori gépesítése előtt a nagyobb és a belterjesebben
művelt birtokokon nem volt elegendő a tulajdonosok és a bérlők családi
munkaereje, ezért a folyamatos (például állattartási) tennivalókra állandó,
az időszakos (például aratási, cséplési) munkacsúcsokra pedig ideiglenes
alkalmazottakat fogadtak.
A házi cselédek (háztartási alkalmazottak) régtől fogva olyan tehetősebb
munkaadóknál szolgáltak, akik megengedhették maguknak, hogy otthoni
tennivalóik egy részét vagy akár egészét is állandó alkalmazottakra
hárítsák. A nemek közötti hagyományos munkamegosztás alapján az otthoni,
illetve a háztartási munkákat a nők végezték, ennek megfelelően az
úgynevezett belső cselédség soraiban kevés volt a férfi.
A summások huzamosabb időre fogadott szerződéses idénymunkások, akiknek
bérezése a vegyes mezei munkáknak megfelelően szintén vegyes: idő- és
teljesítménybér, terményrész volt, s ezeken kívül többnyire ellátmányt
(szállást, élelmet) is kaptak. Elnevezésük utalt például az időbérre
(hónapos, hónapszámos stb.), és egyéb rokon munkáskategóriákra, mindezeket
fokozatosan kiszorította a summás szó, mely egyszerre utal a végösszegre
(summa = összeg), valamint a csoportos bérezésre is.
A mezőgazdasági munkacsúcsokra (például aratásra-cséplésre) és a különféle
alkalmi tömegmunkákra (például kapálásra) úgynevezett szabad mezei
bérmunkások szerződtek. Táboruk sokkal népesebb volt, mint például a
cselédeké és a summásoké, létük viszont sokkal bizonytalanabb.
