Gáti Sándor, a Munkáspárt-2006 képviseletében kifejtette álláspontját
szervezete szövetségi politikájáról, (Népszabadság, augusztus l6. Alulnézetből).
Ebből a kis dolgozatból világosan látszik, hol állnak Vajnai Attiláék a két nagy
ellenfél (MSZP-Fidesz) közötti küzdelemben. Már a cikk címe is vitára ingerel:
Alulnézetből. Olyan benyomást kelt, mintha az alul lévők csak az említett két
párt között választhatnának.
Csupán két erő között, melyből egyik sem népbarát, mindkettő a burzsoázia
érdekképviselete, a rétegekre tagolt uralkodó osztályok különböző csoportjainak
"szószólója". Ám, szerinte ebben a kényszerhelyzetben nem tehetnek mást, mint
hogy a "kisebbik rossz" mellett döntsenek.
Az MSZP valóban a kisebbik rossz lenne? A tapasztalatok nem ezt bizonyítják,
noha a cikkíró "nagy teret" szentel a szocialisták érdemeinek ecsetelésére. Itt
két, különböző hangsúlyokkal és prioritásokkal operáló jobboldali pártról kell
beszélnünk.
A jobbra tolódó szocialisták - feladva korábbi nézeteiket - egyre
nacionalistábbak, ellenforradalmibbak, antikommunistábbak, a nemzetközi globális
nagytőke kiszolgálásában egyre szervilisebbek lettek.
Ne essünk áldozatul a "szolidaritás", az "igazságosság" megtévesztő
retorikájának. Kétségtelen a Fidesz - a hatalomból történt kirekesztettsége
miatt - agresszívabb, de az Európai Unióhoz való tartozás határokat szab ennek.
Gondoljunk arra, hogy Horthy, a hatalom megszerzése érdekében, az Antant
nyomására mennyi engedményt tett a nyugati demokráciáknak. Ami pedig a
gazdaságpolitikát illeti a Fidesz aligha "überolhatja" a szocialisták
teljesítményét.
Sajnálatos, hogy Gáti Sándor - kissé lebecsülve a tömegekben rejlő potenciális
erőket - csak két nagy pártban képes gondolkodni: vagy az egyik, vagy a másik.
Pedig távlatokban létezik egy "harmadik" erő is (a dolgozó tömegek), mely
mindkettővel szembeállítható. Ez kétségtelen rendkívül időigényes munkát
követel. Energiánkat nem arra kellene pazarolni, hogy abban versenyezzünk: ki
szolgálja legjobban egyik, vagy másik nagy pártot, hanem összefogva igyekezzünk
megnyerni (szervezéssel, felvilágosító munkával) a proletariátust, a dolgozó
parasztságot és az értelmiséget. Három év alatt lehetne e téren bizonyos
eredményeket elérni.
Nem lenne helyes rábeszélni a dolgozók millióit arra, hogy olyan pártokra
szavazzanak, amelyek velük szemben álló osztályérdekeket képviselnek.
Ezúttal természetesen nem a szocialista forradalomról lenne szó, hanem a
demokráciának egy olyan válfajáról, melyben a dolgozóknak is szavuk lehetne a
nagypolitikában.
Itt szerepük van az MSZP-Fidesz blokktól balra álló, különböző színezetű
progresszív erőknek, pártoknak, szervezeteknek, melyek - az egyenjogúság
szellemében - együttműködnének a közös ügy platformján.
A burzsoázia elvtelen, szolgalelkű - hamis érvekkel alátámasztott - kiszolgálása
helyett a dolgozók érdekeit kell szem előtt tartanunk, még akkor is, ha
forintokban kifejezve ez kevésbé kifizetődő.
