A hegyi közösségnek épített új iskola. Szegényes, elmaradott, de
legalább van benne tankönyv és pad
A Caracast övező hegyeken az utazó amerre a szem ellát épülő vagy félkész
házakat láthat. Joggal merül fel a kérdés: kik és milyen körülmények között
laknak itt? Nos, itt laknak az úgynevezett "közösségek". Ezek a közösségek olyan
lakóközösségeket jelentenek, amelyek egymást segítve, közös munkával és a
bolivári kormány támogatásával igyekeznek kilábalni az ország lakosságának
többségét sújtó több évszázados nyomorból. Kiváló példáját adják annak, hogy
milyen gyümölcsöző lehet egy olyan kapcsolat, ami teljes mértékben az emberek
együttműködésén és a szolidaritáson alapszik. A VIT-ek mozgalmának 60.
évfordulóját ünneplő fiataloknak lehetőségük volt betekinteni e közösségek
életébe.
Nagy meglepetést jelentett számukra az a felismerés, hogy bármennyire is
megdöbbentő az egymás hegyére-hátára épült házak látványa a hegyoldalakon, a
civilizált emberi élethez minden szükséges feltétel adott. Ez pedig úgy volt
lehetséges, hogy ennek megteremtéséből mindenki kivette a részét. Az emberek
egymást segítve, önmagukat szervezve, közös munkával építettek iskolát,
edzőtermet a gyermekeik számára; a Chávez vezette bolivári kormány kedvezményes
árú élelmiszereket árusító szupermarketet, infocentert épített és rendszeresen
járó, Caracassal összeköttetést biztosító buszjáratokat szervezett; a kubai
kormány pedig - olcsó venezuelai olajért cserébe - tanítókat és orvosokat
küldött olyan helyekre, ahol korábban orvost, tanítót nem láttak.
Ez utóbbiért a közösségek tagjai köszönetüket fejezték ki Fidel Castro
főparancsnoknak, csakúgy mint Hugo Chávez Fríasnak, a Venezuelai Bolivári
Köztársaság elnökének is. Ezzel a közös munkával olyan körülményeket teremtettek
meg az itt élők számára, ami már egyáltalán nem hasonlítható a tradicionális
latin-amerikai nyomorral. A közösségek tagjainak gyerekei iskolába járhatnak,
elérhető az általános orvosi ellátás, kedvezményes áron juthatnak alapvető
élelmiszerekhez, sportolási lehetőségek vannak, a buszjáratoknak és az
infocenternek köszönhetően nincsenek elzárva a külvilágtól, és minden más is
van, a fodrászattól az autószerelő-műhelyig. Az utcán ötven méterenként
szemeteskukákat találhatunk, amelyek léte és a lakók személyes példamutatása
elérte, hogy a teljes körű közvilágítással rendelkező utcákon nincs szemét.
A folyamatosan fejlődő, épülő közösségek kiváló példái annak, hogy a
kapitalizmus individualista felfogása helyett az együttműködésre, szolidaritásra
épülő társadalom, a szocialista társadalom az egyetlen esély arra, hogy
Latin-Amerika, ha lassan is, de kilábaljon abból a mérhetetlen nyomorból, amit
az uralkodó osztályok több évszázada kényszerítenek emberek millióira.
