A Kínai Kommunista Párt 7. kongresszusa: a háború befejezése, és az új kína megteremtése

Külföld

Mao Zedong és Sztálin Moszkvában 1949-ben

A Kínai Kommunista Párt 7. kongresszusa 1945. április 23. - június 11. között ülésezett Yananban. A háborús viszonyok miatt 17 évig nem hívtak össze pártkongresszust. A 20-as évek végétől - mint láttuk a korábbi folytatásokban - megszakadt a kommunisták és a nacionalisták (Kuomintang) közötti együttműködés.

Az ezt követő években a szó szoros értelmében lemészárolják a párt tagjait. Egyes adatok szerint minden 5 kommunistából 4 lett a Kuomintang áldozata. Mao Zedong mellett sikerült a párt egy részének a túlélést biztosítani, és e mag köré szerveződött újjá a párt. Éppen 80 éve, 1927. augusztus elsején a párt megszervezte a Kínai Népi Felszabadító Hadsereget részben a japán betolakodók, részben a Kuomintang elleni harcra. 1934-re azonban kritikussá vált a helyzet, mivel a Kumintang erői bekerítették a kommunista erőket, és fennállt a teljes megsemmisülés veszélye.

Mao és Zhou Enlai vezetésével ekkor indul el a történelem egyik legsajátosabb hadművelete, a Hosszú Menetelés. A kommunista erők északra törtek ki és 370 nap alatt 12 500 kilométert tettek meg. Ezzel a párt és a hadsereg megmenekült a pusztulástól. 1935 januárjában a párt Politikai Bizottsága Zunyiban értekezletet tartott, amelyen elfogadták Mao Zedong politikáját, amely a kínai sajátosságok maximális figyelembe vételét, a mozgó partizánháborút szorgalmazta a reguláris hadsereggel való hagyományos hadműveletek helyett. Mao ezen az értekezleten lett a párt tényleges vezetője.

A 7. kongresszuson 544 teljes jogú küldött és 208 küldött-jelölt vett részt 1,2 millió kommunista képviseletében.
A kongresszus új történelmi helyzetben ülésezett. Európában véget ért a II. világháború, s előrelátható volt Japán közeli veresége is.

A japánok elleni háború befejezése lehetővé tette a kommunista erők koncentrálását a polgári-nacionalista erők, a Kuomintang legyőzésére, ami 1949-ben elvezetett a Kínai Népköztársaság megalakításához.

Ho Chi Ming és Zhu De 1950-ben

Mao Zedong kongresszusi beszédében arra szólított fel, hogy a párt vezetésével minden erőt a japánok legyőzésére, és az új, demokratikus Kína megteremtésére kell koncentrálni.

A kongresszus új szervezeti szabályzatot is elfogadott, amelyet Liu Shaoqi (1898-1969), Kína későbbi köztársasági elnöke terjesztett elő. A katonai kérdések előadója a legendás Zhu De (1886-1976), a kínai hadsereg egyik meghatározó vezetője és Kína későbbi elnöke volt. Zhou Enlai (1898-1976) későbbi miniszterelnök a belpolitikai kérdésekről szólt.

A kongresszus megválasztotta a párt új Központi Bizottságát, amelynek 44 rendes tagja és 33 póttagja volt. A Politikai Bizottságba többek között bekerült Mao Zedong, Zhu De, Liu Shaoqi, Zhou Enlai, Ren Bishi (1904-1950), aki a Hosszú Menetelés alatt a hadsereg egyik politikai vezetője volt, Chen Yun (1905-1995), aki a 70-es évek végén fontos szerepet játszott a Mao-utáni Kína megteremtésében.

Bekerült a Politikai Bizottságba Kang Sheng (1898-1975) is, aki a kínai titkosszolgálat vezetője volt, a kulturális forradalom idején a "négyek bandájának" támogatója.

A KB titkárságába Mao, Zhu De, Liu Shaoqi, Zhou Enlai és Ren Bishi kerültek. A párt elnökévé Mao Zedongot választották.