Napjaink egyik meghatározó tényezője a média. A média a médium szó többes számú
alakja, és mindazon eszközök összességét jelenti, amelyek alkalmasak tények,
vélemények, szórakoztató anyagok és más információk tömeges terjesztésére. Ma
legelterjedtebb médiaeszközök közé tartoznak az újságok, a televízió, a rádió, a
film, az Internet, a könyv, a film, a CD, a DVD, a videó. Ezek az eszközök egyre
bővülnek, a tudomány és a technika egyre újabb eszközöket talál fel. A lényeg
azonban nem a technikai sajátosságokban van, hanem abban, hogy ezek az eszközök
gyorsan és nagy tömegeknek képesek információkat adni, és ezzel befolyást
gyakorolni rájuk.
A média és a tőkés társadalom
A média a társadalom politikai-szellemi felépítményének a része. Ugyanúgy, mint
az állam egésze, a kormány, a bíróság, vagy az ideológiák, a pártok.
A társadalom jellege meghatározza a média jellegét is. A tőkés társadalomban a
média a tőkés felépítmény része, a tőkésosztályok érdekeit szolgálja.
Ez azt is jelenti, hogy a tőkés társadalomban nincsenek és nem is lehetnek olyan
jelentős média-eszközök, amelyek szemben állnak a tőkésosztályok érdekeivel.
Vannak ugyan olyan jelentős kommunista lapok, mint a francia L'Humanité, vagy a
japán Akahata, sőt lehetnek kommunista televíziók is, mint például a görög
kommunisták televíziója, ezek azonban elenyészőek a tőkés médiumokhoz képest.
A mai tőkés társadalomban a média rendeltetése az, hogy engedelmes, nem
gondolkodó tömegeket neveljen. A tőkés média a legprimitívebb emberi ösztönöket
használja fel a legkorszerűbb technikai vívmányok segítségével. A tőkés médiára
fokozottan hatnak a globalizáció következményei. A világ egyre több helyén,
egyre több ember ugyanazt az információt kapja.
Tömegessé vált az emberek butítása, miközben a technika eszközei ennek éppen az
ellenkezőjét, az emberek információs színvonalának tömeges emelését tennék
lehetővé.
A média és a tőkés politika
A tőkés média nem független. Valójában nincs és nem is lehet független média. A
tőkés televízió vagy újság függ a tulajdonosától. Az újság vagy a televízió
egyben egy vállalkozás is, amelytől a tulajdonos hasznot vár. Az adott médium
tevékenysége, annak politikai irányultsága attól függ, hogy mit diktál a
tulajdonos.
A tőkés média politikai irányultsága függ attól a politikai körtől, amely
mögötte áll. Nem az újságíró határozza meg, hogy mit és hogyan ír, hanem a
főszerkesztő, és végső soron a mögöttük álló politikai erők.
A tőkés társadalomban igyekeznek bizonyítani, hogy szabad a vélemény, mindenki
azt mond, amit akar, és sajtószabadság is van, azaz, a sajtót nem korlátozzák.
Valójában nincs teljes véleményszabadság. A tőkés média lényegében nem közli a
rendszerrel szemben álló politikai erők, mindenekelőtt a kommunisták nézeteit.
Magyarországon például az Alkotmány 61. paragrafusa kimondja: "(1) A Magyar
Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá
arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. (2) A Magyar
Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát." A parlamentben történtekről a
nyilvánosság csak korlátozott mértékben értesülhet: független televíziós kamerák
nem forgathatnak az ülésteremben.
Még a legdemokratikusabbnak hitt médium, az Internet sem ad teljes szabadságot,
hiszen egyrészt, csak az hívható le, amit fel is tesznek. Magyarországon nagyon
sok információt soha sem tesznek fel.
Másrészt, technikailag blokkolni lehet egyes Internet-oldalakat. Ma még ezt csak
a terrorizmus elleni harc érdekében teszik, de akármikor ki lehet terjeszteni,
mondjuk a baloldali nézetekre.
A sajtószabadság meglétét gyakran azzal igyekeznek alátámasztani, hogy a
közszolgálati médiát hozzák fel példaként. A leggyakrabban például az angol
BBC-t. A valóság az, hogy még a legfüggetlenebb tőkés médium sem független,
hiszen alapvetően függ a fennálló tőkés viszonyoktól, függ a tulajdonosoktól. A
közszolgálat a tőkésosztályok közös érdekeinek szolgálatát jelenti, és nem a
tömegek igényeinek kielégítését. Ha ugyanis a nagy média-eszközök kizárólag a
tőkésosztályok egyik vagy másik csoportjának lennének alárendelve, előbb-utóbb
veszélyeztetve lennének a tőkések közös érdekei. Angliában és néhány más
országban ezért már régen kitalálták, hogy a legnagyobb médiaeszközök nem
lehetnek csak egy tőkéscsoport kezében.
A magyar kapitalizmus és a tőkés média
Magyarországon ez nem így van. Az éppen hatalmon lévő tőkéscsoport igyekszik az
egész állami tulajdonú médiára rátenni a kezét. Ennek jegyében kormányváltás
után rendre leváltják az állami televízió vezetőit, cserélik az újságírókat, a
kormánypártok szájíze szerint alakítják a műsort.
Ennek a felfogásnak kirívó példája az, hogy a magántulajdonú Nap TV minden
reggel az állami televízió hullámhosszán sugároz.
A rendszerváltás után Magyarországon is magántulajdonba kerültek a lapok, a
televíziók és általában a média. A kereskedelmi televíziók, a lapok többsége
ráadásul külföldi tulajdonban van.
Idővel kialakultak a nagy pártok körüli média-családok. Így az MSZP és az SZDSZ
körül létrejött a Nap TV-ATV-Népszabadság-Népszava-Klub Rádió együttes. A Fidesz
köré csoportosul a Hír TV-Inforádió-Lánchíd Rádió-Magyar Nemzet együttes. Amikor
ezeket a forrásokat hallgatjuk, olvassuk vagy nézzük, mindig tudni kell, hogy
tudatos politikai célokat követnek.
