MI A BAL SZEMÜNKKEL NÉZÜNK A VILÁGRA. ÍGY SOK MINDENT ÉSZREVESZÜNK, AMIT CSAK A JOBB SZEMÜNKKEL NEM LÁTNÁNK. MÁSKÉNT IS LÁTJUK A VILÁGOT, MONDJUK ÚGY, BALSZEMMEL. EZUTÁN MINDEN SZÁMUNKBAN ELMONDJUK, MIKÉNT IS LÁTJUK AZ ÉPPEN ESEDÉKES ESEMÉNYEKET A SAJÁT POLITIKAI ÉRTÉKÍTÉLETÜNK ALAPJÁN, BALSZEMMEL.
Balszemmel
Ki a beteg?
Az elmúlt héten külföldön jártam, jó messze. A magyar belpolitika zaja nagyjából
Frankfurtig ért el. A Frankfurter Allgemeine Zeitung hosszú írást szentelt a
Magyar Gárda ügyének, körbeírva a magyar politikai erők véleményét. Mértékadó
polgári lapként nem foglalt állást az egyes magyar szereplők érveléséről.
Ázsiához közeledve a nagy világmédiumokra voltam utalva. Mit ne mondjak, egy
büdös szót sem ejtettek a kormányunkat mélyen aggasztó állítólagos fasiszta
veszélyről. A bangkoki repülőtéren összefutottam egy ismerős japán újságíróval.
Ő már sokkal tájékozottabb volt, úgy tudta, hogy ez a gárda-dolog valami új
őstörténeti felfedezés a magyarok eredetéről. Diana halálának 10. évfordulója,
az igen, az valóban lekötötte a drága médiaidőt. Még Bush iraki látogatása is.
Gyurcsány azonban hiába ültette ki amerikai módon egész kormányát Szetey
államtitkár mögé, a világot ez messze hidegen hagyta. Persze, van ebben valami
jó. Ne feledjük: mások előbb észreveszik a mi betegségűnket, mint mi magunk.
Előbb látják, hogy beesett az arcunk, előbb észlelik, hogy matt a tekintetűnk. A
világ reagálása azt jelzi, hogy ma Magyarország még nem beteg. Van persze
közöttünk beteg. Talán tőle kellene megszabadulni, mielőtt az ország tényleg
beteg lesz.
A nagyok dilije
A nagy pártok dilije, hogy folyamatosan rendszerváltást lehet játszani.
Rendszerváltáson ők azt értik, hogy törvényesen le lehet számolni a másikkal, ki
lehet tagadni az úri klubból, el lehet venni a vagyonát, ki lehet rúgni a másik
híveit az állami hivatalokból, felügyelő bizottságokból. A Fidesz azon az alapon
akar új végelszámolást, hogy az MSZP kommunista. Ha pedig kommunista, akkor
nincs helye az európai demokrácia felkent hívei között. Az MSZP természetesen
nem kommunista, ezt mindenki tudja, de azon az alapon mégsem lehet megtagadni
valakitől egy állami kitűntetést, hogy barna a szeme.
Az MSZP dilije a fasiszta veszély, ami mögött a Fideszt látja. Rá kell fogni
Orbánra, hogy lázítja a pesti tömeget, összejátszik a magyar gárdistákkal, és
kész is! A Fidesz semmiféle fasiszta szerveződés mögött nem áll, ezt is tudja
mindenki, még az MSZP is, de azon az alapon mégsem lehet valakit az európai
demokrácia ellenségének nyilvánítani, hogy konzervatív, mert ilyenek szép
számmal vannak.
Mondhatnánk, hogy nekünk az egész tök mindegy, ez az ő buliijuk. Csakhogy nem
így van. Az MSZP "fasiszta veszély" taktikája bennünket is érint, mivel a
Munkáspárttól akarják elvenni azokat az embereket, szavazókat, akik már bennünk
látják az utolsó mentsvárat. Az MSZP a fasiszta veszély trükkjével lényegében
azt mondja, hogy aki az MSZP ellen van, az fasiszta.
A Fidesz kommunistázása sem jó nekünk. A sok kommunistázás ugyanis megrettenti
az embereket, és rendkívül megnehezíti az értelmes és szükséges társadalmi
összefogást Gyurcsány eszeveszett politikája ellen. Ilyenre pedig szükség van,
mert sem a nagycsaládosokat, sem a BKV-dolgozókat nem lehet pártok szerint
felosztani. A Gyurcsány-kormány halálos ítélete mindenkit érint.
Tudom, jobb sorsra vagyunk érdemesek. A két burzsoá párt játékát azonban nem
tudjuk befolyásolni. A magunk útját kell járni, még akkor is, ha az nehéz, sőt
néha járhatatlannak tűnik. A Hankook munkásának is, a BKV elégedetlen
dolgozóinak, sőt a bátonyterenyei nyugdíjas bányásznak is magyaráznunk kell,
hogy nem Gyurcsány vagy Orbán felelős a nyomoráért, hanem a kapitalizmus, amit
megtestesítenek. Ha mást akarsz, a kapitalizmussal kell szembe szállni. És ez ma
nem is jelent nagy áldozatot.
Elég a Munkáspártra szavazni. És persze tudni kell: minden szavazat, amit a
munkás, a dolgozó emberek a két nagy burzsoá pártra adnak, a kapitalizmus életét
hosszabbítja meg, azaz az ő életűket teszi kilátástalanabbá.
Országimázs
A nemzetre mindenki hozhat szégyent. A miniszterelnök is, a közember is. A
miniszterelnök többet, hiszen ő a miniszterelnök. Minap Frankfurtból jöttem haza
a német légitársaság gépével. Mikor a tömeggel betódultunk a gépbe, hinni sem
akartunk a szemünknek: Magyarország miniszterelnöke ült az első sorokban,
kíséretével. Kínából jöttek hazafelé.
Az egész nagyon kellemetlen volt. A Lufthansa pilótája még annyit sem mondott,
hogy köszöntjük a magyar miniszterelnököt. Megtehette volna, hiszen immáron
szövetségesek vagyunk, s ugye, egy szövetséges ország fejét illene köszönteni.
Persze, ha Merkel van a gépen, megtette volna, de a német kancellárnak van annyi
esze, hogy nem jár menetrendszerű járattal.
Ő tudja, hogy a Luftwaffe, a német katonai légierő különgépe ugyanúgy a német
országimázs része, mint, mondjuk a 300 kilométeres sebességgel száguldó ICE, a
német szupervonat. A gépen jócskán voltak német üzletemberek, akik ugyanazon a
business osztályon utaztak, mint a magyar miniszterelnök, és ingujjra vetkőzve,
a WC-re menet rá-rácsodálkoztak, hogy ki is az az ürge, aki az első sorban az
ablak mellett ül, ott, ahol egyébként ők szoktak.
Mondhatnánk, hogy nem telik kormánygépre, mert takarékoskodik a kormány. Ez
azonban enyhén szólva sem igaz. Telik itt mindenre, kormányreklámra,
hivatalokra, csak arra nem, amire kellene.
