Nemrég léptem vissza a pártba, és kértem egyik munkáskollégámat, Gál
Ferencet, én is lehessek ott egy központi bizottsági ülésen. Ö tagja a KB-nak.
Korán indultunk Budapestre, egy kicsit szétnéztünk a környéken, ami elég vegyes
képet mutat.
Vittem pár írást is, az engem foglalkoztató gondolatokról A Szabadságnak, amit
Vajda elvtárs átvett, röviden tanulmányozott, s bíztatott az írásra.
Thürmer elvtárs belpolitikai értékelője nagyon érdekes volt, felelősségteljes
állításai alapján méltó a párt vezetésére. Látszott a KB tagjain, hogy komoly
emberek, akikre számíthat a nép. A KB döntései határozottak, tagjai
megingathatatlan elvtársak. Engem érdekel a politika, így mindenképpen jól
éreztem magam az elvtársak között.
A KB ülésén kristályosodnak ki új elképzelések, ötletek. A választásról is szó
esett, mert időben el kell kezdeni a felkészülést. A sajtó terjesztése is fontos
feladat, itt tájékozódhat a világ a Munkáspárt dolgairól. Megfigyelésem szerint
a KB jól előkészített döntései emberségesek, szolidárisak, és a dolgozók
érdekeit szolgálják.
Az elméleti pártoktatási rész számomra szenzációs volt témájában,
előadásmódjában is. Valóságos, tényszerű és őszinte volt. Szinte tudományos
alapossággal tárta fel a tőkés társadalom, a tőkés világ lényegét, működését a
mai modern világban. Igen: a tőkések megtesznek mindent azért, hogy a világ
dolgozóit kirabolják, sárba tapossák. A szocializmust megélt emberek számára ez
egy nagyon furcsa világ, ahol a becsületes ember a végletekig kiszolgáltatott,
megalázott. A tőkés világ nem ismer emberi érzéseket, csak élet és halál van,
munka és pénz. Ez ellen minden dolgozónak küzdenie kell, mert amit egyszer már
elértünk, abból nem szabad alább adni.
Köszönöm a KB-nak, hogy jelen lehettem. Egy életre megőrzöm e nap emlékét,
történéseit. Elvtársak, jó munkát és jó egészséget kívánok Önöknek.
