Nevessünk együtt Kádárral Kádár közbenjárt a szerelmesekért
Kádár János
Kádár János és Todor Zsivkov 1957-ben
Ma már megszoktuk, hogy a szabadságot külföldön töltjük, de mehetünk akár
karácsonykor, húsvétkor, vagy csak úgy. Feltéve persze, ha van rá pénzünk. A
szocializmus első évtizedeiben mindez más volt. A turizmus fejletlen volt, alig
voltak szállodák.
Éppen ezért, bár nagyon olcsók voltak az utazások, eleinte nem volt könnyű
bejutni egy társasutazásra. S, ha már eljutottunk a tengerhez vagy a hegyekbe,
szembetalálkoztunk a szocialista kor - ma már mosolyra gerjesztő -
furcsaságaival. Erről szól Pless Zsuzsa kedves, emberi története.
***
Amit alább a nyilvánosság elé tárok, sokáig "személyiségi titokként" hét lakat
alatt őrzött magánügyem volt. Az én fiatalkoromban ugyanis a házasságon kívüli
szerelmi kapcsolatokra, mondjuk úgy, ferdén néztek. Persze, inkább a társadalom
konzervatív tagjai.
De hát mit tehettünk? Szerelmes ember több volt, mint amennyi lakást az állam
építeni tudott. A későbbi férjemmel csak álmodoztunk arról, hogy egyszer majd
közös fedél alá költözünk, mikor is felcsillant a lehetőség: társas út a bolgár
tengerpartra!
Az Express Ifjúsági- és Diákutazási Iroda potom pénzért árulta a tengerparti
üdülést, ami magában foglalta az útiköltséget, a teljes ellátást és a szállást
is. Sose felejtem el: 1958. június 23-án indultunk. Várnában azonban kicsit
lelohadt a kedvünk. Kiderült, hogy kétágyas szobák nincsenek, a nők a női
szobákban, a férfiak meg a férfiszobákban fognak aludni. Mondani se kell, hogy a
magyar vendégek méltatlankodásától csak úgy zengett a szálloda aulája.
Mit volt mit tenni? Alkalmazkodtunk. A tenger látványa mindenért kárpótolt. A
város hűvösét gyümölcsfák szolgáltatták. Éppen cseresznyeérés volt.
Párom szedte a cseresznyét, én meg élveztem a munkája gyümölcsét.
Egyik nap hirtelen nagyot kiáltott. Mi történt? - kérdeztem. Képzeld, jön Kádár!
Hitetlenkedve fogadtam szavait. Mégis, hogy kerülne ide Kádár János? De ahogyan
közelebb jöttek hozzánk, magam is láttam, hogy valóban Kádár János jön Todor
Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt vezetőjének társaságában. Mint később
kiderült, Kádár János is június 23-án utazott Bulgáriába magyar párt- és
kormányküldöttség élén.
A találkozás annyira hirtelen volt, hogy éppen csak előkapni tudtuk a
fényképezőgépet és néhány felvételt készíteni. Sajnos, a fotókat később "örök
visszanemadásra" elajándékoztuk.
A csoportunk tagjai közül páran azonban akadálytalanul a delegáció mellé
szegődtek, és megszólították Kádár elvtársat. Ő szemmel láthatóan örült, hogy
magyarokkal találkozik, és váltott néhány szót velünk. Kérdezte, hogy' érezzük
magunkat, meddig maradunk…Valaki előhozakodott a panasszal, hogy nem vagyunk
megelégedve a szállodai elhelyezéssel. Belém fulladt a szó, ugye, mégse illik
ilyennel traktálni az ország első emberét, ám Kádár elvtárs együttérző mosollyal
nyugtázta a hallottakat, és biztosított minket, hogy majd utánanéz.
A vacsoránál a csoportvezető bejelentette, hogy sikerült kétágyas szobákat
szerezni. Kádár János közbejárt a szerelmesekért!
Ennyi a történet, ami lassanként legendává szépült. A többi már a mi életünk.
1958-at írtunk, idehaza megszilárdult a munkáshatalom, mi pedig fiatalok
voltunk, és szerelmesek.
