Minap egyik elvtársunk azt mondta: a munkások között élek, hallom a
véleményüket. Egyre elégedetlenebbek, egyre türelmetlenebbek. Tudnak rólunk,
tisztelnek is, de azt kérdik: milyen programotok van, mit csinálnátok Ti?
Nyugodtan válaszolhatjuk: van programunk! Marx ezt írja a Kommunista
Kiáltványban: "A kommunisták legközelebbi célja… a proletariátus osztállyá
alakítása, a burzsoá uralom megdöntése, a politikai hatalom meghódítása a
proletariátus által." Ez a mi programunk is.
A munkások kérdése abból is ered, hogy a tőkés propaganda befolyásolja őket. Mit
hall a TV-ben? Azt, hogy a tőkés pártok jobbnál-jobb, szakmaibbnál szakmaibb
programokkal állnak elő. A tőkés programok lényege nem a szakmai hozzáértés. A
tőkés programok lényege a tőkésosztály érdekeinek érvényesítése. A szakmai máz
éppen azt leplezi, hogy a tőkés program nem a magyar társadalom, nem a munkás
programja, hanem a tőkések programja.
A tőkés pártok azt valósítják meg a győzelem után, ami a programjukban
szerepelt? Nem, természetesen nem! A tőkés pártok a választásokon minden szépet
és jót elhitetnek az emberekkel, majd amikor az emberek rájuk szavaztak,
előveszik az igazi programot, és megcsinálják azt, ami nekik jó. Ezért nem
szabad hinni a tőkés pártok programjainak és ígéreteinek!
A szociális érzékenység a tőkések engedménye
A tőkés pártok többnyire azzal győznek a választásokon, hogy ígérnek az
embereknek. Ígérnek munkát, biztos megélhetést, európai fizetéseket,
demokráciát. Minél többet ígérnek, annál inkább azt sugallják, hogy ők
szociálisan érzékenyek, érdekli őket a melós gondja. A valóság nem ez.
A valóság az, hogy őket csak és kizárólag a saját tőkés érdekeik érdeklik. Ha
egy tőkés kormány több pénzt ad az embereknek, ha csökkenti az adót, akkor ez az
ő engedménye, amit a győzelem után visszafizettet velünk. Egy tőkés kormány nem
lehet szociálisan érzékeny. Ha az lenne, nem tőkés lenne.
Ha a munkásosztály harcol az érdekeiért, ha megszervezi erős szakszervezeteit,
ha sztrájkol, ha támogatja a Magyar Kommunista Munkáspártot, rákényszerítheti
engedményekre a tőkés kormányt. Ezek az engedmények addig maradnak meg, amíg a
munkás harcol.
Ha lankad a figyelme, ha engedi, hogy a tőkések megvegyék, azonnal visszavonják
az engedményeket.
A Munkáspárt programja
Ma vannak Magyarországon munkások, nem is kevesen. Amint Dunaújvárosban, a
Hankook munkásainál láttuk, a munkásság fokozatosan megérti helyzetét,
felismeri, hogy csak az az övé, amit kiharcol magának. Nem várhat ajándékot se
az MSZP-től, se a Fidesztől, se senki mástól. A Munkáspárt feladata és
programja, hogy ezt tudatosítsa és minél több munkással megértesse. Annak
mértékében, ahogy ez sikerül, úgy fog erősödni a magyar munkásosztály.
Ha a munkás ül a parlamentben, és ő dönt az ország pénzének elosztásáról, akkor
a maga javára fogja elosztani, és nem a tőkések kedvére. Ehhez azonban az kell,
hogy a munkás megszerezze a politikai hatalmat. Az első lépést azzal tesszük
meg, hogy a választásokon a Munkáspártra szavazunk.
Ez még nem változtatja meg a világot, de közelebb visz hozzá. A Munkáspárt
programja tehát az, hogy bevonja a munkást ebbe a harcba.
A Munkáspárt tisztában van azzal, hogy ma kapitalizmus van, és holnap is az
lesz. A munkáshatalom, a szocializmus megteremtése a mi hosszú távú célunk.
Rövid távú céljaink az adott időszak feladataira vonatkoznak, de főleg három
kérdésre koncentrálnak: munkahelyteremtés, egészségügy, oktatás.
A Munkáspárt ma is érvényes programját 2001-ben fogadtuk el, a 19.
kongresszuson. Világosan kimondja: "Történelmi távlatban a szocializmus, a
közösségi társadalom Magyarország jövője." Majd így folytatódik. "Programunk a
közvetlen holnaphoz is szól. Benne van az is, amit ma és holnap cselekednénk, a
politikában, a parlamentben, a kormányban."
A mi programunk nem a csodaígérés. Mi nem ígérjük azt, hogy holnap mindenkinek
munkája lesz. Mi azt mondjuk: most küzdjünk együtt azért, hogy a Munkáspárt
bekerüljön a hatalomba! Ha ott vagyunk, rákényszerítjük a tőkés kormányt, hogy
munkahelyeket teremtsen. Minden választáson van választási programunk. Vannak
időről-időre elfogadott konkrét cselekvési programjaink, oktatási ügyben, a
pályakezdő munkanélküliség leküzdésére, az egészségügy fejlesztésére. Ezt tettük
például a Hankook ügyben is. Van még feladat bőven.
Ahogyan Lenin mondta: "Nekünk kell a gyakorlati szociáldemokrata
funkcionáriusokból olyan politikai vezéreket nevelni, akik ennek az általános
harcnak minden megnyilvánulását irányítani tudják, akik a kellő pillanatban
"határozott akcióprogramot tudnak diktálni" a lázongó diákságnak is, az
elégedetlen zemsztvo-képviselőknek is, a különböző szekták felháborodott
követőinek is, a megbántott néptanítóknak is stb. stb".
Még valamit érdemes Lenintől megtanulni. A program nem minden! "Semmiféle
program, semmiféle, akár legünnepélyesebb kijelentés sem ér fabatkát sem, ha a
,gyakorlatban tettekben nem bizonyosodott be az a tény, hogy a kommunisták és a
munkásvezetők a világon mindennél fontosabbnak tartják a proletariátus
forradalmának fejlesztését és győzelmét, hogy képesek érte a legnagyobb
áldozatokra, mivel másképp nincs kivezető út és menekvés az éhségből, a
pusztulásból és az új imperialista háborúkból."
