Nevessünk együtt Kádárral Kádár János és a ladányi kisfiú titka
Kádár János
Kádár János, a kisfiú és az apja
Férjem hagyatékában találtam ezekre a képekre. Kádár Jánost és feleségét
ábrázolják, egy nagyon-nagyon régi, több mint negyven évvel ezelőtti eseményen.
Mi, ladányiak, évekig emlékeztünk a találkozóra, tovább meséltük és újraéltük
minden percét. Az MSZMP vezetője nyilván sok helyre elment az országban, de
számunkra ez volt az egyetlen személyes találkozó. Kádár János itt találkozott
egy kis fiúval, akivel hosszasan beszélgettek.
Kádár János elvtárs 1966 kora tavaszán látogatott el Körösladányba, hogy
felavassa a Szeged és Debrecen közötti 47-es út újabb szakaszát.
Készültünk is a faluban a fogadására, ahogyan illik. Körösladány akkoriban még
ugyanis egy csendes kis falu volt Békés megyében, várossá csak a közelmúltban
avattak bennünket. Nos, készültünk, mindenki akarta Kádár Jánost látni.
Tíz évvel voltunk az ellenforradalom után, begyógyultak a sebek, már lassan
kezdtünk jobban élni. Örültünk Kádár elvtárs és felesége látogatásának.
Úgy éreztük, hogy köszönettel tartozunk mindazért, amit értünk, dolgozó
emberekért tett. A békéért, a nyugalomért, a munkáért.
A falu lakói nevében Buzás István tanácselnök köszöntötte. Nagyon szép hímzett
körösladányi díszpárnával ajándékozta meg Kádár elvtársat. Ennyi idő távlatából
nehéz már pontosan felidézni, mit is mondott Kádár elvtárs, de egyre pontosan
emlékezem. Legyenek büszkék erre az útra, mondta, minden dolgozó ember munkája
benne van! Hosszú beszéd helyett inkább bennünket kérdezett, a falu népét.
Minden érdekelte, a munkánk, az életünk. Nem kerülte el figyelmét az sem, hogy
bár jobban éltünk, de még volt mit tenni a faluban is, a megyében is.
A tanácsháza amolyan egyszerű falusi ház volt. Akkoriban nem építettek nagy
irodaházakat, mint manapság. Nem lehetett rendesen kifűteni a szobákat, úgy-hogy
Kádár elvtársék kabátostul telepedtek az asztalhoz. Tanácselnökünk jó házi
pálinkával, friss sült kolbásszal kínálta a vendégeket, meg minden mással, ami
ilyenkor, télvíz idején egy falusi háznál van. Kádár elvtárs jó vendég volt, nem
kérette magát, ízlett neki a házi koszt, és jól érezte magát közöttünk, falusi
emberek között.
Egyszer csak megjelent egy kisfiú. Aranyos vidám gyerek volt, a tanácselnök,
Buzás István fia. Kádár elvtárs kissé félrehúzódott, ölébe vette, és hosszas
beszélgetésbe kezdtek. Kettőjük beszélgetéséből kimaradtak a falu, a ladányi
termelőszövetkezetek vezetői, de még Láda András, a járási pártbizottság első
titkára is, aki pedig nagy embernek számított. Mintha nem is egy felnőtt és egy
gyerek beszélgetett volna, hanem két férfi, egy fiatal és egy idősebb.
A gyerek mondta a magáét, Kádár elvtárs egyetértően bólogatott. Mi csak a
beszélgetés végét hallottuk. No, kisöreg, akkor maradjon ez kettőnk titka! -
fejezte be a diskurzust Kádár elvtárs. Sajnos, már senki sem él közülük.
A kisfiú, akinek közös titka volt Kádár Jánossal, felnőtté cseperedett. Nem
beszélt arról, amit csak ő tudott. Egy tragikus baleset következtében hagyott el
bennünket. Nincs közöttünk már Kádár János sem. Most már örökre kettőjük titka
marad, hogy miről is egyezett meg 1966 kora tavaszán az MSZMP első titkára és a
ladányi kisfiú.
