a Kínai Kommunista Párt 10. kongresszusa: a régi korszak véget ért, de még nem kezdődött el az új
Külföld
Deng Xiaoping a visszatérése után
A Kínai Kommunista Párt 10. kongresszusa 1973. augusztus 24-28 között
Pekingben tartotta ülését. 28 millió párttagot 1249 küldött képviselt. A
"Kulturális Forradalomnak" már vége, és nyilvánvaló volt, hogy lassan új szakasz
kezdődik a szocialista Kína életében.
Mao és Zhou Enlai, a forradalmi korszak meghatározó szereplőinek életéből ekkor
még három év van hátra. Mao már alig érthetően beszél. Egy korszak véget ér, de
még nem kezdődött el az új. Néhány év múlva elkezdődik a reform és nyitás
politikája, ami elvezet a mai lenyűgöző gazdasági sikerekhez. A reform
pragmatikus szereplőinek, mindenek előtt Deng Xiaopingnek azonban még meg kell
vívni a csatát.
A kongresszuson alapvetően három kérdésben folyt a küzdelem. Milyen legyen Kína
további útja, haladjon a "Kulturális Forradalom" balos útján, vagy induljon el a
pragmatikusok által ajánlott reformok felé? Milyen legyen a külpolitika,
folytatódjék a tőkés világgal való szembenállás, vagy induljon el a közeledés,
amelynek első lépése Nixon amerikai elnök 1972-es pekingi látogatásával el is
kezdődött? Kik vezessék a jövő Kínáját, a "Kulturális Forradalomban" megedződött
balos vezetők vagy a pragmatikusok csoportja?
A régi korszak véget ért, de még nem kezdődött el az új. Ez a kompromisszumos
megoldás volt jellemző a 10. kongresszus minden döntésére. A politikai
beszámolót Zhou Enlai tartotta, akit a pragmatikus politikusok között tartottak
számon. A szervezeti szabályzat módosításáról szóló beszámolót viszont Wang
Hongwen (1936-1992), a "Kulturális Forradalom" egyik főszereplője, aki néhány év
alatt helyi pártvezetőből Kína első számú vezetői közé emelkedett. Ő is a
későbbi "Négyek Bandájának" tagja, akit majd 1981-ben elitélnek. A politikai
kompromisszum kifejeződött abban is, hogy a kongresszus igen pozitívan értékelte
a "Kulturális Forradalmat", ugyanakkor lehetővé tette a száműzött pragmatikus
pártvezetők egy részének visszatérését a politikai életbe. Vidéki száműzetéséből
ekkor tért vissza Deng Xiaoping is.
A Munkáspárt ünnepsége Deng Xiaoping születésének 110. évfordulóján
Kompromisszumot hozott a szervezeti szabályzat vitája is. Lin Biao neve, mint
Mao utóda kikerült a szervezeti szabályzatból, anélkül azonban, hogy más
alapvető tételekhez hozzányúltak volna.
A személyi kérdésekben volt ugyan kompromisszum, de egészében inkább a balos
erők kerültek fölénybe. A kongresszus megválasztotta a Központi Bizottság 195
rendes tagját és 124 póttagját. Mao Zedong maradt a párt elnöke. Alelnöki
tisztséget kapott Zhou Enlai (1898-1976), Wang Hongwen (1936-1992), Kang Sheng
(1898-1975), az állambiztonság vezetője.
Új emberként a párt alelnöke lett Ye Jianying (1897-1986), Kína marsallja, aki
katonai pozícióját felhasználva sokat tett a Mao utáni Kína normalizálásáért.
1978-83 között Kína köztársasági elnöke lett.
Ugyancsak a párt alelnöke lett Li Desheng (1916-), aki ekkoriban a pekingi
katonai körzet parancsnoka volt.
A csúcsvezetés tagja lett Mao, Zhou Enlai mellett Wang Hongwen, Ye Jianying, a
már ismerős Zhu De marsall, Li Desheng, Kang Sheng, Zhang Chunqiao (1917-2005).
Ez utóbbi hosszú ideig Sanghai polgármestere volt, ebben az időszakban
miniszterelnök-helyettes. A "Négyek bandájának tagjaként" később elítélték. A
csúcsvezetésbe került Dong Biwu (18886-1975) is, aki Liu Shaoqi után Kína elnöke
volt.