a Kínai Kommunista Párt 10. kongresszusa: a régi korszak véget ért, de még nem kezdődött el az új

Külföld

Deng Xiaoping a visszatérése után

A Kínai Kommunista Párt 10. kongresszusa 1973. augusztus 24-28 között Pekingben tartotta ülését. 28 millió párttagot 1249 küldött képviselt. A "Kulturális Forradalomnak" már vége, és nyilvánvaló volt, hogy lassan új szakasz kezdődik a szocialista Kína életében.

Mao és Zhou Enlai, a forradalmi korszak meghatározó szereplőinek életéből ekkor még három év van hátra. Mao már alig érthetően beszél. Egy korszak véget ér, de még nem kezdődött el az új. Néhány év múlva elkezdődik a reform és nyitás politikája, ami elvezet a mai lenyűgöző gazdasági sikerekhez. A reform pragmatikus szereplőinek, mindenek előtt Deng Xiaopingnek azonban még meg kell vívni a csatát.

A kongresszuson alapvetően három kérdésben folyt a küzdelem. Milyen legyen Kína további útja, haladjon a "Kulturális Forradalom" balos útján, vagy induljon el a pragmatikusok által ajánlott reformok felé? Milyen legyen a külpolitika, folytatódjék a tőkés világgal való szembenállás, vagy induljon el a közeledés, amelynek első lépése Nixon amerikai elnök 1972-es pekingi látogatásával el is kezdődött? Kik vezessék a jövő Kínáját, a "Kulturális Forradalomban" megedződött balos vezetők vagy a pragmatikusok csoportja?

A régi korszak véget ért, de még nem kezdődött el az új. Ez a kompromisszumos megoldás volt jellemző a 10. kongresszus minden döntésére. A politikai beszámolót Zhou Enlai tartotta, akit a pragmatikus politikusok között tartottak számon. A szervezeti szabályzat módosításáról szóló beszámolót viszont Wang Hongwen (1936-1992), a "Kulturális Forradalom" egyik főszereplője, aki néhány év alatt helyi pártvezetőből Kína első számú vezetői közé emelkedett. Ő is a későbbi "Négyek Bandájának" tagja, akit majd 1981-ben elitélnek. A politikai kompromisszum kifejeződött abban is, hogy a kongresszus igen pozitívan értékelte a "Kulturális Forradalmat", ugyanakkor lehetővé tette a száműzött pragmatikus pártvezetők egy részének visszatérését a politikai életbe. Vidéki száműzetéséből ekkor tért vissza Deng Xiaoping is.

A Munkáspárt ünnepsége Deng Xiaoping születésének 110. évfordulóján

Kompromisszumot hozott a szervezeti szabályzat vitája is. Lin Biao neve, mint Mao utóda kikerült a szervezeti szabályzatból, anélkül azonban, hogy más alapvető tételekhez hozzányúltak volna.

A személyi kérdésekben volt ugyan kompromisszum, de egészében inkább a balos erők kerültek fölénybe. A kongresszus megválasztotta a Központi Bizottság 195 rendes tagját és 124 póttagját. Mao Zedong maradt a párt elnöke. Alelnöki tisztséget kapott Zhou Enlai (1898-1976), Wang Hongwen (1936-1992), Kang Sheng (1898-1975), az állambiztonság vezetője.

Új emberként a párt alelnöke lett Ye Jianying (1897-1986), Kína marsallja, aki katonai pozícióját felhasználva sokat tett a Mao utáni Kína normalizálásáért. 1978-83 között Kína köztársasági elnöke lett.

Ugyancsak a párt alelnöke lett Li Desheng (1916-), aki ekkoriban a pekingi katonai körzet parancsnoka volt.

A csúcsvezetés tagja lett Mao, Zhou Enlai mellett Wang Hongwen, Ye Jianying, a már ismerős Zhu De marsall, Li Desheng, Kang Sheng, Zhang Chunqiao (1917-2005). Ez utóbbi hosszú ideig Sanghai polgármestere volt, ebben az időszakban miniszterelnök-helyettes. A "Négyek bandájának tagjaként" később elítélték. A csúcsvezetésbe került Dong Biwu (18886-1975) is, aki Liu Shaoqi után Kína elnöke volt.