A magyar munkásmozgalom vezetői közül többen is voltak, akik jól beszéltek
idegen nyelveket. Frankel Leó, a 19. század második felének legismertebb magyar
kommunistája, az 1870-es Párizsi Kommün munka- és kereskedelemügyi biztosa
németül is, franciául is, angolul is írt, beszélt, sőt gondolkodott. Kun Béla,
az 1919-es Tanácsköztársaság népbiztosa kifogástalanul beszélt németül, és
oroszul is megtanult a Szovjetunióban.
Rudas László, aki 1945 után sokáig a mostani Corvinus Egyetem rektora is volt,
eredetiből fordította magyarra a Tőkét. Rákosi Mátyás mindenkin túltett, hiszen
kilenc nyelven is beszélt. Persze mindennek megvolt a magyarázata. A 19. második
felében, a 20. század elején a német volt a munkásmozgalom közös nyelve, s akik
az Osztrák-Magyar Monarchia országaiban születtek, eleve szinte magukkal hozták
a német nyelv ismeretét.
Kádár János nem tartozott a nyelveket tudó mozgalmi vezetők közé. 1912-ben
született, amikor már leáldozott a Monarchiának. A vándormunkásság addigra már
kiment a divatból, nem utazhatta be a világot, mint egykor Rákosi és sokan mások
a nemzedékéből. Idehaza dolgozott, nem vett részt a spanyol polgárháborúban, s
nem volt emigrációban sem a Szovjetunióban. A felszabadulás után ugyan volt némi
képzésen Moszkvában, de ez nem volt elég rendszerezett nyelvtudás
megszerzéséhez.
Élete azonban sok tekintetben kötötte a Szovjetunióhoz. Személyesen és ráadásul
meglehetősen jól ismerte a szovjet vezetőket Nyikita Hruscsovtól kezdve, Leonyid
Brezsnyeven át egészen Mihail Gorbacsovig. Az idők során sok minden ragadt rá az
orosz nyelvből és az egyszerű, megszokott élethelyzetekben nagyon is jól
feltalálta magát.
A történelemtudomány talán nem fogja nyilvántartani azt a kis beszélgetést,
amelyet Kádár folytatott Gorbacsovval a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó
Testülete szófiai ülésének szünetében, de a mi kis humoros magántörténelmünkből
aligha maradhat ki.
Kádár is és Gorbacsov is egyszerre indultak szünetben arra a helyre, ahova a
kommunista pártok főtitkárai is egyedül járnak, s ahova még az örök kísérő,
Barta Istvánné, azaz Nádja sem kísérhette el Kádárt. Nos, ezen a bizonyos helyen
elég fura lett volna tolmács segítségét igénybe venni, de valamit mégiscsak
kellett tenni, ha szembe jött az SZKP főtitkára. Zdravsztvujtye! Köszönt oda
Kádár Gorbacsovnak. Zdravsztvujtye, tovaris Kádár! - folytatta a párbeszédet a
szovjet állam első embere. Megbocsát az olvasó, ha a köszöntést nem fordítjuk,
hiszen ez még nem volt nagy nyelvi teljesítmény, s talán komolyabb politikai
mondanivalót sem hordozott, de még nem volt vége.
Kak zsizny? Kérdezte Kádár, ami annyit tesz, hogy "Hogy van?". A kérdés
indokoltságához nem férhetett kétség, hiszen ekkoriban, az 1980-as évek második
felében már rengeteg gondjuk volt a szocialista országoknak, a Nyugat meg már
javában készült a hidegháború megnyerésére.
Gorbacsov, akinek a vállait a peresztrojka, a szovjet-amerikai rakétatárgyalások
minden terhe nyomta, éppen a nadrágja kigombolására koncentrált, s talán ezért,
vagy talán azért, mert elgondolkodott a magyar vezető kétségkívül magvas
kérdésén, sokat sejtető kivárás után így válaszolt: Haraso! Ez irodalmi
magyarban megközelítőleg azt jelenti, hogy "Jól".
Kádár elvtárs nyilván nem tulajdonított nagy jelentőséget a pillanatnyi
gorbacsovi hatásszünetnek, az új nemzedéket képviselő szovjet főtitkártól
addigra ezeket már megszokta, de átérezte a szovjet szövetséges átgondolt
válaszának súlyát.
Mivel ő már végzett azzal, amire Gorbacsov csak készült, feltett egy pontosító
kérdést: Haraso?
Gorbacsov, aki tudta, hogy Kádár nem mindenben lelkesedik az alkoholellenes
küzdelemmel vegyített peresztrojka iránt, úgy döntött, hogy ebben a kritikus
szituációban egyértelmű választ kell adnia, amely megnyugtatja a kis
Magyarország nagytekintélyű vezetőjét. Haraso! -hangzott a gorbacsovi válasz.
Kádár, aki már a kézmosáson is túl volt, tehát Gorbacsovhoz képest kétségkívül
előnyösebb helyzetben volt, egy váratlan nyelvi fordulattal juttatta kifejezésre
mindazt, amit a magyar nép érezhetett egykori felszabadítójának fia iránt:
Haraso? Nu, haraso! Jól? Na, akkor jó!
