Cikkek
 

Nevessünk együtt Kádárral
Haraso

Kádár János

Mihail Gorbacsov és Kádár János
Mihail Gorbacsov és Kádár János

A magyar munkásmozgalom vezetői közül többen is voltak, akik jól beszéltek idegen nyelveket. Frankel Leó, a 19. század második felének legismertebb magyar kommunistája, az 1870-es Párizsi Kommün munka- és kereskedelemügyi biztosa németül is, franciául is, angolul is írt, beszélt, sőt gondolkodott. Kun Béla, az 1919-es Tanácsköztársaság népbiztosa kifogástalanul beszélt németül, és oroszul is megtanult a Szovjetunióban.

Rudas László, aki 1945 után sokáig a mostani Corvinus Egyetem rektora is volt, eredetiből fordította magyarra a Tőkét. Rákosi Mátyás mindenkin túltett, hiszen kilenc nyelven is beszélt. Persze mindennek megvolt a magyarázata. A 19. második felében, a 20. század elején a német volt a munkásmozgalom közös nyelve, s akik az Osztrák-Magyar Monarchia országaiban születtek, eleve szinte magukkal hozták a német nyelv ismeretét.

Kádár János nem tartozott a nyelveket tudó mozgalmi vezetők közé. 1912-ben született, amikor már leáldozott a Monarchiának. A vándormunkásság addigra már kiment a divatból, nem utazhatta be a világot, mint egykor Rákosi és sokan mások a nemzedékéből. Idehaza dolgozott, nem vett részt a spanyol polgárháborúban, s nem volt emigrációban sem a Szovjetunióban. A felszabadulás után ugyan volt némi képzésen Moszkvában, de ez nem volt elég rendszerezett nyelvtudás megszerzéséhez.

Élete azonban sok tekintetben kötötte a Szovjetunióhoz. Személyesen és ráadásul meglehetősen jól ismerte a szovjet vezetőket Nyikita Hruscsovtól kezdve, Leonyid Brezsnyeven át egészen Mihail Gorbacsovig. Az idők során sok minden ragadt rá az orosz nyelvből és az egyszerű, megszokott élethelyzetekben nagyon is jól feltalálta magát.

A történelemtudomány talán nem fogja nyilvántartani azt a kis beszélgetést, amelyet Kádár folytatott Gorbacsovval a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete szófiai ülésének szünetében, de a mi kis humoros magántörténelmünkből aligha maradhat ki.

Kádár is és Gorbacsov is egyszerre indultak szünetben arra a helyre, ahova a kommunista pártok főtitkárai is egyedül járnak, s ahova még az örök kísérő, Barta Istvánné, azaz Nádja sem kísérhette el Kádárt. Nos, ezen a bizonyos helyen elég fura lett volna tolmács segítségét igénybe venni, de valamit mégiscsak kellett tenni, ha szembe jött az SZKP főtitkára. Zdravsztvujtye! Köszönt oda Kádár Gorbacsovnak. Zdravsztvujtye, tovaris Kádár! - folytatta a párbeszédet a szovjet állam első embere. Megbocsát az olvasó, ha a köszöntést nem fordítjuk, hiszen ez még nem volt nagy nyelvi teljesítmény, s talán komolyabb politikai mondanivalót sem hordozott, de még nem volt vége.

Kak zsizny? Kérdezte Kádár, ami annyit tesz, hogy "Hogy van?". A kérdés indokoltságához nem férhetett kétség, hiszen ekkoriban, az 1980-as évek második felében már rengeteg gondjuk volt a szocialista országoknak, a Nyugat meg már javában készült a hidegháború megnyerésére.

Gorbacsov, akinek a vállait a peresztrojka, a szovjet-amerikai rakétatárgyalások minden terhe nyomta, éppen a nadrágja kigombolására koncentrált, s talán ezért, vagy talán azért, mert elgondolkodott a magyar vezető kétségkívül magvas kérdésén, sokat sejtető kivárás után így válaszolt: Haraso! Ez irodalmi magyarban megközelítőleg azt jelenti, hogy "Jól".

Kádár elvtárs nyilván nem tulajdonított nagy jelentőséget a pillanatnyi gorbacsovi hatásszünetnek, az új nemzedéket képviselő szovjet főtitkártól addigra ezeket már megszokta, de átérezte a szovjet szövetséges átgondolt válaszának súlyát.

Mivel ő már végzett azzal, amire Gorbacsov csak készült, feltett egy pontosító kérdést: Haraso?

Gorbacsov, aki tudta, hogy Kádár nem mindenben lelkesedik az alkoholellenes küzdelemmel vegyített peresztrojka iránt, úgy döntött, hogy ebben a kritikus szituációban egyértelmű választ kell adnia, amely megnyugtatja a kis Magyarország nagytekintélyű vezetőjét. Haraso! -hangzott a gorbacsovi válasz.

Kádár, aki már a kézmosáson is túl volt, tehát Gorbacsovhoz képest kétségkívül előnyösebb helyzetben volt, egy váratlan nyelvi fordulattal juttatta kifejezésre mindazt, amit a magyar nép érezhetett egykori felszabadítójának fia iránt: Haraso? Nu, haraso! Jól? Na, akkor jó!