A Kínai Kommunista Párt 12. kongresszusa: szabad az út a reform és a nyitás politikája előtt

Külföld

Deng Xiaoping

A Kínai Kommunista Párt 12. kongresszusa 1982. szeptember 1-12. között zajlott Pekingben. Ekkorra már 39,65 millió tagja volt a pártnak, és képviseletükben 1600 küldött és 149 pótküldött ülésezett.

A 11. kongresszus 1977-ben - mint láttuk - lezárta ugyan a "Kulturális Forradalom" időszakát és utat nyitott a reformok előtt, de a felemás megoldások, a kompromisszumok megmaradtak. Ezt maga, a pártelnök Hua Guofeng politikája is jelezte. Világos volt, hogy előbb-utóbb változásra lesz szükség.

A 11. kongresszuson választott Központi Bizottság 3. ülésén, 1978. decemberében a reformszárny képviselői megerősítették pozícióikat. Ekkor került a pártvezetésbe Hu Yaobang (1915-1989). Hu Deng Xiaopinghez hasonlóan "tőkés elhajlásáért" szintén elszenvedője volt a "Kulturális Forradalomnak".

1981-ben a Kínai Kommunista Párt vezetésén belüli hatalmi harc elérkezett az utolsó szakaszához. A Központi Bizottság felmentette Hua Gofent, és az új elnök és egyben főtitkár Hu Yaobang lett. Hu 66 évével kínai mércével mérve még nem számított öregnek, de szívbetegsége hamarosan legyőzi, és 1989 tavaszán a pártvezetés egyik ülésén meghal.

A párt XII. kongresszusa tulajdonképpen az új gazdaságpolitikát, a reform és a nyitás politikáját eldöntő kongresszus volt. A megnyitó beszédet Deng Xiaoping tartotta, a KB beszámolóját terjesztette elő Hu Yaobang. Kongresszuson itt hangzik el az azóta is érvényben lévő tétel, miszerint Kína a szocialista építés kezdeti szakaszában van.

Chen Yun, a Pártfegyelmi Bizottság elnöke

Ebből a tételből következik az, hogy mindaddig, amíg a szocialista viszonyok nem erősödnek meg, lehetséges a kapitalizmust idéző tulajdonviszonyok, gazdaságirányítási formák alkalmazása. Deng Xiaoping itt fogalmazta meg a kínai sajátosságú szocializmus építésének koncepcióját, amely mind a mai napig meghatározó eleme a kínai párt felfogásának.

A kongresszus 210 tagú Központi Bizottságot választott, és mellé további 138 póttagot. Formálisan a párt első számú vezetője Hu Yaobang lett. A tényleges vezető azonban Deng Xiaoping, aki a párt Központi Katonai Bizottságának elnöke és egyben a Pártellenőrzési Bizottság elnöke lett. A párt másik meghatározó egyénisége Chen Yun, akit a Pártfegyelmi Bizottság elnökévé választottak.

A párt csúcsvezetésébe a Politikai Bizottság Állandó Bizottságába 6 fő került. Hu Yaobang elnök mellett ismét bekerült Ye Jianying (1897-1986), Kína marsallja, aki a párt alelnökeként sokat tett a reformerők győzelméért. Természetesen helyet kapott Deng Xiaoping (1904-1997), a reform és nyitás atyja, Zhao Ziyang (1919-2005), aki 1981-ben majd átveszi a párt vezetését, de nem bizonyul elég határozottnak az 1989-es események idején, s akkor majd távoznia kell. Ismét a vezetés tagja lett Li Xiannian (1909-1992), aki Kína harmadik elnöke volt. Chen Yun (1905-1995) ugyancsak a szükkörű vezetés tagja lett.

Őt ma, nem pontos szóval élve a "keményvonalasok" vezetőjének lehetne nevezni, aki mindvégig felhívta a figyelmet a reformpolitika veszélyeire. 1989 után ő az egyike a nagy öregeknek, akik a háttérből hoznak meghatározó döntéseket.