A tőke sohasem bocsátotta meg az 1917-es forradalmat
A szocializmus idején az osztályharc inkább a tankönyvben jelent meg, az életben
nem tanultuk meg. Ezerszer elmondták, hogy küzdünk az imperializmus ellen, de a
mindennapokban ezt alig éreztük. Néha még mi, kommunisták is azt hittük, hogy a
tőkések megtűrnek bennünket maguk mellett, sőt szeretnek bennünket. Pedig nem
így volt. A tőke 1917 novemberétől arra törekedett, hogy visszaszerezze
elveszített pozícióit. A kicsiket legyőzték.
1919-ben Magyarországon vérbe fojtották a Tanácsköztársaságot és egy
negyedszázadra hatalomra juttatták Horthy Miklóst. A nagy országgal, a
Szovjetunióval már nehezebben ment. De itt is bevetettek mindent, intervenciót,
polgárháborút, gazdasági és politikai blokádot. A végül a tőke még arra is
vállalkozott, hogy olyan eszközt vessen be, ami már a kapitalizmuson belül is
képes pusztítást végezni.
A tőke éppen azért, hogy végezzen a Szovjetunióval, a kommunistákkal,
rászabadította a világra a fasizmust. Az európai nagytőke pénze és támogatása
nélkül soha nem lett volna Mussolini és Hitler. A tőke nem törődött azzal, hogy
a fasizmus háborúkhoz és tízmilliók pusztulásához vezetett. A tőke - amikor ma
összemossa a kommunizmust és a fasizmust - éppen azt igyekszik feledtetni, hogy
a fasizmus a kapitalizmus, a tőke bűne. Ne feledjük!
A harmadik világháború
Sokan azt hiszik, tévedünk a számozásban. Nem, mi egy új fogalmat vezetünk be. A
hidegháború ugyanis, amely 1948 és 1990 között folyt, minden elemében háború
volt. A célja a második világháború utáni rend megváltoztatása, azaz a
szocialista világ felszámolása volt. Eszközeiben is háború volt. 1948 és 1990
között nagy háború folyt Koreában, Vietnamban, a Közel-Keleten. Voltak
kiprovokált ellenforradalmak, mint például 1956-ban Magyarországon.
Folyt az ideológiai háború. Elég a Szabad Európa rádióra gondolni. Egy dolog nem
volt. Nem volt a második világháborúhoz hasonló, az egész világot egyszerre
átfogó háború. A látszat ezért az volt, hogy nem is volt háború, pedig nagyon is
folyt, és a tőke nyerte meg 1990-ben.
A tőkés erők első kísérletei a szocialista forradalmak megállítására kudarcot
vallottak, sőt a szocializmus erői gyarapodtak. 1953-ban, a koreai háború végén
Koreát ugyan sikerült két részre osztani, de nem sikerült a szocialista Koreát,
a KNDK-t eltörölni a Föld felszínéről. A Szovjetunió és Kína segítségével
sikerült megvédeni a szocializmust a mai KNDK-ban. A vietnami nép, a szocialista
Vietnam történelmi győzelmet aratott a franciák felett 1954-ben, majd 1975-ban
az USA felett. 1959-ben megszületett a szocialista Kuba, majd a szocialista
Laosz.
A tőke elleni harcban erő kell
1956-ban a nemzetközi tőke újra támadást indított, s most egyszerre több
fronton, a Közel-Keleten és Európában. A szocializmus erői Magyarországon és
Kelet-Európában megvédték a munkás-paraszt hatalmat. 1961-ben az amerikai tőkés
erők a kubai szocializmust akarták megfojtani. Sikertelenül! Kuba - bár
folyamatos amerikai blokád alatt - de ma is él.
1968-ban a tőkés erők újabb ellenforradalmi vállalkozásba kezdtek. A cél a
szocialista Csehszlovákia megdöntése, és ezen keresztül az egész szocialista
világra kiterjedő láncreakció elindítása volt. 1968-ban azonban ismételten
sikerült megvédeni a szocializmust.
Mi a tanulság ebből a mára nézve? Miért volt képes a szocializmus ebben az
időszakban megvédeni önmagát? A tanulság az, hogy a tőke ellen nem lehet
szavakban harcolni. A tőke elleni harcban erőre van szükség. 1948 és 1990 között
a tőke azért nem tudta legyőzni a szocializmust, mert a szocialista világ erőt
állított szembe a tőke erejével. A Szovjetunió, Kína és a többi szocialista
ország megteremtette a katonai erőegyensúlyt. 1945-ben az USA ledobta az első
atombombát Hirosimára. A Szovjetuniónak akkor nem volt atomfegyvere, de 1949
augusztusára neki is lett, és így helyre állt az egyensúly. Az USA 1952-ben
előállította az első hidrogénbombát.
A Szovjetuniónak 1955-re sikerült behozni a hátrányt. Az 1950-es évek közepére
az USA kifejlesztette a hadászati repülőit, amelyek képesek voltak a bombákat
eljuttatni szovjet területre. Az USA előnyben volt, mert voltak repülőterei
Németországban, Japánban, Törökországban, azaz közel a szovjet területekhez. A
Szovjetunió 1957-re azzal válaszolt, hogy kifejlesztette az interkontinentális
rakétákat, amelyeket szovjet területről lehetett átlőni Amerikába. Az
erőegyensúly azt jelentette, hogy a szocializmus legyőzése katonai erővel a tőke
számára olyan áldozatokkal járt volna, amelyet nem mert vállalni. A katonai
erőegyensúly gazdasági hátterét a szocialista országok gazdasági sikerei, népeik
önfeláldozó erőfeszítései jelentették.
A tőkeellenes erők egysége
A tőke azért sem tudta ebben az időszakban legyőzni a szocializmust, mert a
tőkeellenes erők együtt, egységesen léptek fel. Működött a Varsói Szerződés,
mint katonai szervezet, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST), mint
gazdasági integráció. A 60-as évekig a Szovjetunió és Kína álláspontja szinte
azonos volt, szövetségesek és barátok voltak.
Nagy jelentősége volt annak, hogy a nemzetközi munkásmozgalom pártjai a 60-as
évek végéig alapvetően egységesen léptek fel. A kommunista pártok a Szovjetuniót
és Kínát barátnak, a kapitalizmust pedig ellenségnek tekintették. Ezt jelezte a
munkáspártok 1957-es és 1969-es moszkvai világtalálkozója is,
A baj akkor kezdődött, amikor a szocialista világ elveszítette az erőegyensúlyt,
s egység helyett konfliktusok indultak el a szocializmus erői között.
