MI A BAL SZEMÜNKKEL NÉZÜNK A VILÁGRA. ÍGY SOK MINDENT ÉSZREVESZÜNK, AMIT CSAK A JOBB SZEMÜNKKEL NEM LÁTNÁNK. MÁSKÉNT IS LÁTJUK A VILÁGOT, MONDJUK ÚGY, BALSZEMMEL. EZUTÁN MINDEN SZÁMUNKBAN ELMONDJUK, MIKÉNT IS LÁTJUK AZ ÉPPEN ESEDÉKES ESEMÉNYEKET A SAJÁT POLITIKAI ÉRTÉKÍTÉLETÜNK ALAPJÁN, BALSZEMMEL.
Balszemmel
Fair play
A fair play nem azt jelenti, hogy bárki belerúghat a gyengébbe. Azt meg főleg
nem, hogy követendő példaként bele is kell rúgni. Azt sem jelenti, hogy az
erősebb diktálja a demokrácia szabályait. Ez a fajta értelmezés csak nálunk és a
hozzánk hasonló, lelkileg sérült, és a kommunista visszarendeződéstől
pánikszerűen félő rendszerekben igaz. Angliában azt jelenti, hogy a kisebbe, a
gyengébbe, az elesettebbe nem törlik bele a cipőjüket.
A fair play erre felé azt jelenti, hogy a gyengébbeknek még több joguk is van.
Az utcán a tömeg nyugodtan vár, amíg a mozgáskorlátozottat besegítik a taxiba.
Senki nem háborodik fel, amikor az idős nagypapát elviszik kirándulni, mert neki
is jár a friss levegő.
A fair play azt is jelenti, hogy a burzsoázia a kommunista pártot nem tiporja a
sárba, pedig, hidd el nekem, lenne hozzá ereje. Az angol kapitalizmus sem
szívleli a kommunistákat, de nem jut eszébe bíróság el állítani a kommunistákat.
Nem azért, mert ők nem tőkések. Azok, sőt, mint tudjuk, nem is akármilyenek.
Azért, mert civilizált társaságban nem fair.
Szakszervezetek együtt
Ha minden igaz, november 10-én a magyar szakszervezetek együtt tüntetnek. Ha
minden igaz, mondom, mert nálunk még akármi lehet. A hatalmon lévők nálunk már
nagyon rafináltak, s bőven van eszközük ahhoz, hogy megbontsák az egységfrontot.
Két szón van ugyanis a hangsúly: tüntetnek, és együtt tüntetnek.
Az undorító magyar valóság rádöbbenti a szakszervezeteket is, hogy a kórházak
eladása, a munkatörvénykönyv államilag támogatott megsértése ellen a módszer nem
a lobbizásnak elkeresztelt politikai mutyizás, az új politikai kultúra, hanem a
tüntetés, a sztrájk, a szolidaritás. Nos, igen, szolidaritás!
Tényleg ideje rájönnünk és gyakorolni! 600 ezer szakszervezeti tag együtt óriási
erő! A szervezett dolgozó lehet szocialista, konzervatív, kommunista, tekintheti
1956-ot forradalomnak vagy ellenforradalomnak, de a tőkével szembeni érdekei
közösek. A társadalombiztosításért folyó csata pedig nem egyszerűen a kórházról
és a vizitdíjról szól. Ez a tőkés és a munkás újabb csatája. A munkás egészsége
eddig nem függött a tőkétől. A munkahelye igen, a fizetése igen, de az egészsége
még nem.
Ha a munkás elveszíti ezt a csatát, az egészsége is a tőkéstől fog függeni.
Ezért megyünk el mi is, munkáspártiak, mert nekünk sincs más érdekünk, mint a
szervezett dolgozóké.
Kommunista egyenlő szolidaritás
Sokan nem örülnek neki, tudom, de szívesen elrontom a napjukat. Igen, minden
ellenkező híresztelés ellenére a világ kommunista és munkáspártjai mellénk
álltak az ellenünk folyó per ügyében. Mellénk álltak, és szolidaritást
vállaltak. Nem hallgattak a Gyurcsány-kormányra, amely percenként bizonygatja,
hogy nálunk demokratikusabb ország szerte a földön sincs. Nem hallgattak a
szocialisták után lihegő 2006-os pártra sem, amelynek volt képe arról agitálni a
külföldi pártokat, hogy igenis jogos a bírósági eljárás, mivel Thürmerék őket
jogtalanul zárták ki egykor a pártból. Ez a párt kizárólag abból él, hogy a
Munkáspártot támadja, s ez itthon néha még be is jön nekik. Külföldön nem ették
meg a maszlagukat.
A külföldi kommunistáknak, és én most a kommunistákról beszélek, van elég
tapasztalatuk ahhoz, hogy megkülönböztessék a kommunistát az opportunista
árulóktól, s hogy stílusos legyek a Nagy Október előestéjén, meg tudják
különböztetni a bolsevikokat a mensevikektől és egyéb megalkuvóktól.
A világ kommunistái megértették, hogy a per a Munkáspárt Elnöksége ellen folyik.
A vád persze konkrét személyek ellen irányult, de az egyes vádlottak együttesen
éppen a párt vezetését adják ki. A világnak meg lehet azt mondani, hogy szó
sincs a Munkáspárt vezetése elleni perről, csupán egyes személyek ülnek a
vádlottak padján. Lehet mondani, feltéve, hogy világ beveszi. A kommunisták nem
vették be.
A külföldi barátaink azt is világosan kimondták, hogy a per lényegét tekintve a
Munkáspárt ellen folyik. A vádlottak padján persze nem sok ezren ülnek, csak
heten, de a napnál világosabb: ha lefejezik a pártot, egy időre kiiktatják a
kommunistákat. S még egy fontos észrevétel az ő részükről. A per a demokrácia
ellen folyik.
Formálisan ugyan csak egy pártról van szó, de az ítélet mindazok száját be
akarja fogni, akik komolyan veszik az alkotmányt, a szólásszabadságot, meg
hasonlókat. Sőt azt is hozzátették, hogy a per azok megfélemlítését is
szolgálja, akikben van bátorság felemelni szavukat az MSZP-SZDSZ-kormány ostoba,
rövidlátó, népellenes politikája ellen.
A kommunisták szolidaritást vállaltak velünk. Ahogy az egyik cseh politikus
mondta: aki most, a börtönbüntetés árnyékában nem szolidáris a Munkáspárttal, az
nem is kommunista.
