Marokkó 1976-ban Nyugat-Szahara (Rió de Oro és Saguiet el-Hamra) területének
2/3-át elfoglalta, majd 1979-ben Mauritánia kivonulásakor az ország teljes
területét megszállta, emiatt nem lehetett tagja a formálódó Afrikai Unió-nak.
A Polisario Front gerillaharcainak köszönhetően Marokkó uralma Nyugat-Szahara
felett meggyengült, de még nem ért véget, a terület végső státuszáról (a teljes
függetlenségről, vagy a Marokkóhoz tartozásról) egy hosszú évek óta halogatott
népszavazás döntene. A felek jelenleg sem tudnak megegyezni a szavazáson
részvételre jogosultak számáról.
A népszavazás megszervezésében kulcsszerepe van az ENSZ nyugat-szaharai
különleges kontingensének, a MINURSO-nak, amelynek magyar vezetője is volt,
Száraz György vezérőrnagy személyében.
A fegyveres konfliktus 1991 óta szünetel, az ország jelenleg két részre – a
Marokkó által ellenőrzött nyugati részre és a Felszabadított Zónára – van
osztva, a megszállók által létrehozott fal (Berm) mentén. A nyugat-szaharai
lakosság jelentős része ma is az algériai Tindouf környékén található
menekülttáborokban él.
