A Kínai Kommunista Párt 13. kongresszusa: beérett a reform és nyitás politikája

Külföld

Deng Xiaoping fogadja a kongresszusra érkezett burmai küldöttséget

A mába tett rövid kitérő után térjünk vissza a múltba. Kis kalandozásunk nem volt hasztalan, mert a mostani 17. kongresszust megismerve pontosan tudjuk, hogy merre mennek majd a kínai események, s együtt élhetjük a tényleges út izgalmait.

A Kínai Kommunista Párt 13. kongresszusa 1987. október 25. - november 1. között ülésezett Pekingben. 46 millió volt ekkor a párttagok száma, s képviseletükben 1936 küldött vett részt. Ekkorra már vége a nagy történelmi megrázkódtatásoknak, és az újakat pedig szinte senki sem tartja valószínűnek. Két év múlva majd arról kell döntenie a kínai vezetésnek, hogy alkalmaz-e erőszakot a Tianenmen téren tüntető tömeggel szemben, vagy engedi a szellemi, sőt a politikai ellenforradalmat.

De 1987 végén még minden békésnek tűnik, bár Kelet-Európa irányából aggasztó hírek érkeznek. Kína azonban elindult a fejlődés útján. A keleti tengerpart mentén Sanghajtól Shenzhenig egyre-másra hozzák létre a különleges gazdasági körzetnek nevezett óriási ipari parkokat. A recept egyszerű. A kínai állam adja a rendkívül olcsó munkaerőt, az adó- és egyéb kedvezményeket, a külföldi tőke pedig hozza a pénzt. A recept egyszerű, de működik. Milliók kezdenek fokozatosan többet keresni, jobban élni.

Kína külpolitikai téren is változtat. Már a múlté a világháború elkerülhetetlenségéről vallott tétel. Megindul Kína és a szocialista országok közötti viszony rendezése. 1987-ben előbb Zhao Zeyang főtitkár járt Magyarországon, majd Kádár János látogatott a Kínai Népköztársaságba.

A párt 13. kongresszusa ezt a politikai vonalat erősíti meg. Kína a szocializmus építésének kezdeti szakaszában van, és még évtizedekig abban is marad, de továbbra is a reform és nyitás útján kell menni.

Ehhez kell a gazdaságban szerkezeti változásokat hozzárendelni, szellemi téren pedig erősíteni kell az emberek elkötelezettségét a szocializmus iránt.

Ez a kongresszus üzenete.

A kongresszus új Központi Bizottságot választ, amelynek 175 tagja és 110 póttagja van. A párt főtitkára Zhao Ziyang (1919-2005) lett. Zhao szinte természetes választás. 1980-87 között ő volt Kína miniszterelnöke, a gazdasági sikerek gyakorlati megalapozója. A csúcsvezetésbe mellette többen is kerülnek: Li Peng (sz. 1928), aki egészen 1998-ig betölti a miniszterelnöki tisztséget. Li Peng apját a Kuomintang erői megölték. A gyermek Li Penget Zhou Enlai fogadta örökbe. Ő is a kínai vezetők harmadik nemzedékének tagja, akik már nem vettek részt a polgárháborúban. Jiang Zemin későbbi főtitkárral együtt ő is az ezredforduló után válik meg a hatalomtól.

A vezetés tagja lett Qiao Shi (sz. 1924), miniszterelnök-helyettes, később a parlament elnöke. Bekerült Hu Qili (sz. 1929), a Központi Bizottság titkára, aki az 1989-es események kapcsán kerül szembe Deng Xiaopinggel. Yao Yilin (1917-1994) ugyancsak a vezetés tagja lett, ekkoriban miniszterelnök-helyettes volt. 1989-ben Li Penghez hasonlóan határozottan kiállt az ellenforradalom megakadályozása mellett, támogatta a tüntetők elleni fegyveres fellépést.

A párt tényleges vezetője természetesen Deng Xiaoping marad, aki a párt Központi Katonai Bizottságának a vezetője, azaz a fegyveres erők felett ő gyakorolja a hatalmat. A későbbiekben igyekeznek a főtitkár és a katonai bizottság vezetőjének tisztségét egy személyre ruházni. Így történt most is a párt 17. kongresszusán.