A Kínai Kommunista Párt 13. kongresszusa: beérett a reform és nyitás politikája
Külföld
Deng Xiaoping fogadja a kongresszusra érkezett burmai küldöttséget
A mába tett rövid kitérő után térjünk vissza a múltba. Kis kalandozásunk nem
volt hasztalan, mert a mostani 17. kongresszust megismerve pontosan tudjuk, hogy
merre mennek majd a kínai események, s együtt élhetjük a tényleges út izgalmait.
A Kínai Kommunista Párt 13. kongresszusa 1987. október 25. - november 1. között
ülésezett Pekingben. 46 millió volt ekkor a párttagok száma, s képviseletükben
1936 küldött vett részt. Ekkorra már vége a nagy történelmi megrázkódtatásoknak,
és az újakat pedig szinte senki sem tartja valószínűnek. Két év múlva majd arról
kell döntenie a kínai vezetésnek, hogy alkalmaz-e erőszakot a Tianenmen téren
tüntető tömeggel szemben, vagy engedi a szellemi, sőt a politikai
ellenforradalmat.
De 1987 végén még minden békésnek tűnik, bár Kelet-Európa irányából aggasztó
hírek érkeznek. Kína azonban elindult a fejlődés útján. A keleti tengerpart
mentén Sanghajtól Shenzhenig egyre-másra hozzák létre a különleges gazdasági
körzetnek nevezett óriási ipari parkokat. A recept egyszerű. A kínai állam adja
a rendkívül olcsó munkaerőt, az adó- és egyéb kedvezményeket, a külföldi tőke
pedig hozza a pénzt. A recept egyszerű, de működik. Milliók kezdenek fokozatosan
többet keresni, jobban élni.
Kína külpolitikai téren is változtat. Már a múlté a világháború
elkerülhetetlenségéről vallott tétel. Megindul Kína és a szocialista országok
közötti viszony rendezése. 1987-ben előbb Zhao Zeyang főtitkár járt
Magyarországon, majd Kádár János látogatott a Kínai Népköztársaságba.
A párt 13. kongresszusa ezt a politikai vonalat erősíti meg. Kína a szocializmus
építésének kezdeti szakaszában van, és még évtizedekig abban is marad, de
továbbra is a reform és nyitás útján kell menni.
Ehhez kell a gazdaságban szerkezeti változásokat hozzárendelni, szellemi téren
pedig erősíteni kell az emberek elkötelezettségét a szocializmus iránt.
Ez a kongresszus üzenete.
A kongresszus új Központi Bizottságot választ, amelynek 175 tagja és 110
póttagja van. A párt főtitkára Zhao Ziyang (1919-2005) lett. Zhao szinte
természetes választás. 1980-87 között ő volt Kína miniszterelnöke, a gazdasági
sikerek gyakorlati megalapozója. A csúcsvezetésbe mellette többen is kerülnek:
Li Peng (sz. 1928), aki egészen 1998-ig betölti a miniszterelnöki tisztséget. Li
Peng apját a Kuomintang erői megölték. A gyermek Li Penget Zhou Enlai fogadta
örökbe. Ő is a kínai vezetők harmadik nemzedékének tagja, akik már nem vettek
részt a polgárháborúban. Jiang Zemin későbbi főtitkárral együtt ő is az
ezredforduló után válik meg a hatalomtól.
A vezetés tagja lett Qiao Shi (sz. 1924), miniszterelnök-helyettes, később a
parlament elnöke. Bekerült Hu Qili (sz. 1929), a Központi Bizottság titkára, aki
az 1989-es események kapcsán kerül szembe Deng Xiaopinggel. Yao Yilin
(1917-1994) ugyancsak a vezetés tagja lett, ekkoriban miniszterelnök-helyettes
volt. 1989-ben Li Penghez hasonlóan határozottan kiállt az ellenforradalom
megakadályozása mellett, támogatta a tüntetők elleni fegyveres fellépést.
A párt tényleges vezetője természetesen Deng Xiaoping marad, aki a párt Központi
Katonai Bizottságának a vezetője, azaz a fegyveres erők felett ő gyakorolja a
hatalmat. A későbbiekben igyekeznek a főtitkár és a katonai bizottság
vezetőjének tisztségét egy személyre ruházni. Így történt most is a párt 17.
kongresszusán.