A Közgazdasági Lexikon meghatározása szerint a tőke pénzt szülő pénz. A pénz
viszont önmagában nem szül értéktöbbletet, csak ha mozgásban van, mozgásba
hozzák, befektetik. A pénzért termelési eszközöket és munkaerőt vásárolnak. A
kettő együtt új árut termel, az árut eladják és így válik ismét pénzzé. De már
értéktöbblettel tetézve.
Az áru értékében megjelenik a felhasznált termelési eszközök értéke és a munkás
munkaereje. A munkás munkaereje hozza létre az értéktöbbletet. A munkás csak
annyi bért kap, amennyi a saját munkaereje és a családja fenntartásához kell. A
többlet - a profit marad - a tőkésnél. Ez adja gazdagsága, gazdagodása alapját.
Az értéktöbblet keletkezhet: az iparban, a kereskedelemben, a mezőgazdaságban és
a banki intézetekben (itt a kamat jelenti a többletértéket).
A tőkés kizsákmányolás = az értéktöbbletből a munkás munkaereje fenntartására
kifizetett összeg feletti rész. Ezt a jogot a kapitalizmusban az a törvény
garantálja, amelyik a magántulajdont, a magánvagyont védi.
A kapitalizmusban a termelési eszközöktől megfosztott munkás kénytelen eladni
munkaerejét.
Mint bérmunkás eltűri, hogy sohasem kapja meg a munkaereje értékét. A tőkés, a
termelési eszköz tulajdonosa mindent elkövet, hogy minél több profithoz jusson.
A kapitalizmusban nem érvényesül a szolidaritási elv, a tőkés szemében a munkás
nem ember, eszközként használja, és úgy is bánik vele. Növeli a kötelező
munkaidő hosszát, csökkenti a szabadság napjainak számát.
Bizonyos védőfelszereléseket "elfelejt" rendelkezésre bocsátani, csökkenti a
munkanapokon belüli pihenőidőt, stb. A marxi-filozófia és közgazdaságtan szerint
csak akkor szűnik meg a munkás kizsákmányolása, ha a termelési eszközök
magántulajdonát megszünteti, azok közös társadalmi tulajdonba kerülnek.
