Nevessünk együtt Kádárral A szovjet silókukorica és a magyar disznó

Kádár János

Nyikita Hruscsov bábolnai látogatása

Ha az angoloknál az időjárás a leggyakoribb beszélgetési téma, úgy az egykori szovjet vezetőknél ez a mezőgazdaság volt. Némileg érthető is volt, mert a hatalmas ország lakosságát valahogy sohasem sikerült rendesen ellátni élelmiszerrel.

Voltak persze jobb és rosszabb időszakok. Leonyid Brezsnyev 18 éven keresztül állt a Szovjetunió élén. Az üzletekben nem volt minden, de - ahogy akkoriban mondták - mindent meg lehetett szerezni. Bármilyen furcsa, de a legrosszabb időszak Mihail Gorbacsov idején következett, amikor a polcokon kívül minden eltűnt az üzletekből.

A szovjet időkben nem volt minden kapható, de ami kapható volt, azt mindenki meg tudta fizetni. Ma minden kapható a moszkvai üzletekben, de messze nem mindenki tudja megfizetni.

De térjünk vissza Kádár János és a szovjet mezőgazdaság kapcsolatához! Kádár gyakran járt Moszkvában, hol kétoldalú látogatáson, hol kongresszusokon. Eleinte a hosszú látogatások voltak divatban, így aztán volt idő mindenről beszélni. Nőkről nem lehetett, ezt a témát nem értették a szovjet vezetők. A foci se nagyon ment, mert a szovjet vezetőket jobban érdekelte a jégkorong. Maradt a mezőgazdaság, amely fontos is, örökzöld is.

A szovjet vezetők mindig hosszasan ecsetelték a mezőgazdaság fejlesztésére tett intézkedéseiket. Rengeteg határozatot hoztak, amelyeket aztán rendre nem teljesítettek. Ha valami nem teljesült, többnyire született egy új határozat.

Az egyik november 7-i ünnepségen Kirill Mazurov, a Politikai Bizottság tagja, Koszigin akkori miniszterelnök első helyettese volt Kádár házigazdája.

Kádár János és Nyikita Hruscsov Budapesten 1959-ben

Éppen akkor fogadták el az SZKP KB határozatát az agrárágazatról. A dokumentum jó ötven oldal volt. Kádár hallgatta-hallgatta Mazurovot, majd így szólt: tudja, Mazurov elvtárs, magának elmondom, mert megérti, és nem sértődik meg. Én kétoldalas határozatot hoznék. A Szovjetunió nagy, a területek nagyon eltérőek. Egy okos mondat elég lenne: mindenütt úgy kell gazdálkodni, ahogy a viszonyok megengedik. Mindenütt a maguk módján! Nálunk ez bejött.

Kedves történet kötődik a 60-as évekhez is. Hruscsov egyik kedvenc témája a kukorica volt. Úgy gondolta, hogy a kukoricát, és annak is a silókukorica változatát kell ültetni mindenhol. Az orosz éghajlati viszonyok között a kukorica egyébként se nagyon érett be. Nem is lett volna ezzel nagyobb gond, ha nem igyekezett volna ráerőltetni elképzelését Kádárra is. Ültessenek maguk is silókukoricát, etessék azzal a disznókat! - tanácsolta sokadára a magyar vezetőnek. A siló Magyarországon is jól bejött a szarvasmarhánál, de a sertéshez volt szemes kukorica, így nem kellett a disznókat ezzel etetni.

Hruscsov makacs ember volt, csak erőlködött. Kádár, aki már nagyon megunta Hruscsov győzködését, tréfával igyekezett elütni a politikai konfliktus lehetőségét. Tudja mit, Hruscsov elvtárs, tegyünk egy próbát!- javasolta Kádár. Tegyük a maga silókukoricáját és a mi szemes kukoricánkat a magyar disznó elé! Amelyiket választja, azt fogjuk termelni!