Az l990-es újsütetű demokrácia sok tekintetben az antidemokratizmus
jegyében fogant. Nemcsak arról van itt szó, miszerint egy olyan
politikai-gazdasági formáció jött létre, mely velejéig népellenes, hanem arról
is, hogy alaptörvényének betűje és szelleme nem leplezetten diktatórikus.
Gazdasági rabszolgaság mellett szellemi rabszolgaságot is rákényszerít az
állampolgárok dolgozó rétegeire. Az 1956-os évfordulós események kapcsán Sólyom
László, köztársasági elnök a Műegyetemen tartott megemlékező beszédében
kifejtette azon nézetét: miután alkotmányunk rögzítette, hogy az l956-os
megmozdulás forradalom volt, törvényellenes cselekedetet hajt végre az, aki az
eseményeket másként értékeli.
Nagy port vert fel Havas Szófia képviselőnő nyilatkozata: nem tudja
forradalomnak tekinteni l956-ot, mert abban jelentős szerepet játszottak a
börtönökből kiszabadult köztörvényesek és nyilasok. Bátor és igaz szavak!
Egészen természetes, a tőkés restauráció antikommunista hívei felszabadulásnak
minősítik a megmozdulást, miután abban saját és osztályuk érdekeinek,
törekvéseinek realizálását látják.
Senki sem korlátozhatja őket, hogy ilyen álláspontot képviseljenek, de látni
kellene, tudományos-történelmi szempontból a fogalmak nem relativizálhatók. l956
restaurációra irányuló mozgalom volt, tehát ellenforradalom. A horthysta
jobboldal ezt a fogalmat sohasem utasította el magától.
És miért kellene korlátozni, sőt megfenyegetni azokat, akik nem a konjunkturális
tudomány álláspontját fogadják el.
Joga van-e az állami alaptörvénynek ráoktrojálni álláspontját a közvéleményre
olyan kérdésekben, melyeknek megítélése a történészek feladata?
Állítom, ez a lépés a demokrácia megsértése. Mi lesz a sorsa annak a sok
százezer ateistának, amennyiben az egyházak ragadják magukhoz a hatalmat?
Vissza az inkvizíció világába? A mai elit illetékesei nagy előszeretettel
hivatkoznak a Kádár-rendszerre, mint forrásra, ha számukra nem kívánatos
jelenségekkel találkoznak. Én hadd hivatkozzam a Horthy-rendszerre, amikor
felülről írják elő, mi legyen a véleményem erről, vagy arról a kérdésről.
És még szankciókkal is számolnom kell, engedetlenségem okán. A Kádár-rendszerben
a hivatalos ideológia elfogadását nem tették kötelezővé a széles társadalom
számára.
Természetesen az oktatásban uralkodó eszme volt a marxizmus, de mellette
léteztek más eszmeiséget hordozó egyházi iskolák, az állami tanodákban pedig
legalitást élvezett a fakultatív hitoktatás.
Az államilag támogatott, nagy példányszámban megjelenő Jókai, Mikszáth, Móricz,
Kosztolányi, Krúdy művek nem a marxizmus szálláscsinálói voltak. Ha az a
szellemiség nyer itthon polgárjogot, melyet Sólyom László követel, a 3 "T"
helyett a 2 "T" lesz kultúrpolitikájuk vezérlő elve. A demokrácia jobbra
tolódása, ilyetén módon saját ellentétébe csaphat át.
