Védnökség a mártírsírok felett

Pártélet

A Magyar Kommunista Munkáspárt Nagy-Budapesti Regionális Elnöksége a Fiumei úti temetőben lévő, a Munkásmozgalmi Panteon előtti mártírsírok gondozására védnökséget hirdetett meg a pártszervezetek, a párttagság között.

Az Elnökség Dóra Jánosnét, Zsuzsikát bízta meg, hogy szedje össze a védnökségre jelentkező szervezeteket, állítson össze listát, hogy melyik sírt kik gondozzák. Két hét alatt összeállt, hogy mely régiók is vállalkoztak erre a feladatra. Most már minden sírnak van védnöke, akik közül többen, már október végén el is kezdték a rendbetételt.

A Szabadság újságban folyamatosan fogjuk közölni az ott eltemetett mártírjaink életrajzát. A mostani számunkban a Komócsin Zoltán, a Baloldali Front által védnökséget vállat életét ismertetjük.

PORTRÉ: KOMÓCSIN ZOLTÁN

Komócsin Zoltán, a KISZ Központi Bizottság titkára beszámolóját mondja a Kommunista Ifjúsági Szövetség alakuló országos értekezletének első napján az országházban

Komócsin Zoltán (Felsőgalla, 1923. ápr. 18. – Bp., 1974. máj. 28.): főszerkesztő, országgyűlési képviselő. Szegeden végezte iskoláit. Apja révén már egészen fiatalon került kapcsolatba a munkásmozgalommal. 1944-ig napszámos, alkalmi munkás, inas, majd kereskedelmi alkalmazott volt. Szegeden már 1944. októberétől bekapcsolódott a KISZ (Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség) megalakításába, majd a MADISZ szervezője, kerületi titkára lett. 1945 tavaszán elvégezte a debreceni pártiskolát, ezután az MKP Szeged városi titkára (1945–48). Már ekkor feltűnt a Délmagyarországba írt politikai cikkeivel. 1948-ban rövid ideig az MDP Központi Vezetősége agitációs és propaganda osztályának munkatársa, majd a Vas megyei pártbizottság titkára. 1949–50-ben és 1953-tól az MDP Központi Vezetősége agitációs és propaganda osztályának vezetője. 1950–53-ban Moszkvában az SZK(b)P Központi Bizottsága mellett működő főiskolán újságírói képesítést szerzett. Az 1956-os ellenforradalom heteiben, mint a Hajdú-Bihar megyei pártbizottság első titkára a kommunisták mellé állt. 1957 tavaszán vezető szerepet játszott az ifjúsági mozgalom újjászervezésében, a KISZ létrehozásában; a KISZ országos szervező bizottságának vezetője, 1957–61-ben a KISZ Központi Bizottságának első titkára. 1957. februártól az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának tagja,
1957. júniusától a Politikai Bizottság póttagja, 1963-tól haláláig tagja. Szerepe volt a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. A Népszabadság főszerkesztője (1961 szeptemberétől 1965 júniusáig), az MSZMP Központi Bizottságának titkára (1965. júniusától 1974-ig) volt; elsősorban nemzetközi kérdésekkel foglalkozott. 1949-től országgyűlési képviselő, 1958-tól az országgyűlés honvédelmi bizottságának tagja, 1967-től külügyi bizottságának elnöke. 1974. márciusában újra megbízták a Népszabadság vezetésével, de betegségének hirtelen súlyosbodása miatt ennek már nem tudott eleget tenni.
Művei: Nemzeti érdek és nemzetköziség (Bp., 1966); Nemzeti érdekek, internacionalista célok (beszédek, cikkek, Bp., 1972); Válogatott beszédek és cikkek (Bp., 1975).