A Kínai Kommunista Párt 15. és 16. kongresszusa: Kína átalakul

Külföld

Hu Jintao és Jiang Zemin

Mostani befejező részünkben nagyobb léptekkel tekintjük át a kínai párt azon kongresszusait, amelyek hozzánk már időben közelebb zajlottak, és így többet is tudunk róluk.

A párt 15. kongresszusa 1997. szeptember 12-18. között ülésezett, a 16. kongresszus pedig 2002. november 8-14 között, természetesen Pekingben. A párt taglétszáma 1997-ben 58 millió volt, 2002-ben elérte a 66 milliót.

A két kongresszus közötti időszak Kína történelmi átalakulásának kora. A reform és nyitás koncepciójára épülő szocialista építés meghozta vitathatatlan gyümölcseit. A kínai gazdaság rohamos fejlődésbe kezdett. A kínai emberek tömegével kezdtek jobban élni, mint korábban. Ugyanakkor megjelentek a fejlődés feszültségei is. A falu az általános életszínvonal-emelkedés ellenére még mindig lényegesebben rosszabbul él, mint a város. A kínai gazdaság rohamos fejlődése rávilágított a gazdaság szerkezeti problémáira, a rendkívüli energia- és nyersanyag-igényességre.

A társadalom egészében eredményes fejlődése mellett megmutatkoztak a negatívumok is.

Megnőtt a korrupció, az emberek tudatában a korábbi forradalmi értékekkel szemben megnőttek a fogyasztói társadalom jellemzői, az anyagiasság, az érvényesülés igénye.

Kína ebben az időszakban vált a nemzetközi politika egyik meghatározó tényezőjévé. Az USA ettől az időszaktól tekinti egyenjogú stratégiai partnernek. Az EU-val megszülettek a hosszú távú együttműködés keretei. Ugyanakkor stratégiai fontosságú viszony jött létre Oroszországgal. Kína nem szólt bele a tőkés világ alapvető törekvéseibe.

Távol maradt a 90-es évek kelet-európai folyamataitól. Az 50-es és 60-as évektől eltérően nem vállalta fel a nemzetközi kommunista mozgalom anyagi és erkölcsi támogatását. Minden politikai párttal célul tűzte ki a kapcsolatok építését.

A tőkés világ ugyanakkor tudomásul vette kínai nemzeti törekvéseit. Hong Kong, Makaó visszakerült Kínához. Tajvan esetében a világ nagy része tudomásul vette az egy Kína elvet, azaz nem ismerik el Tajvant önálló államnak.

A két kongresszus tovább lépett a párt ideológiai alapjainak fejlesztésében. A 15. kongresszus Deng Xiaoping tanításait - a marxizmus-leninizmus és Mao Zedong eszméi mellé - beemelte a párt ideológiai rendszerébe. A 16. kongresszuson ez tovább bővült a Jiang Zeming nevével fémjelzett "négy képviselet" elvével.

A 15. kongresszuson megválasztott Központi Bizottságnak 193 tagja és 151 póttagja volt. A 16. kongresszuson 198 KB-tagot és 158 póttagot választottak.

A két kongresszuson végbement a kínai vezetés korábban példa nélküli nemzedékváltása. A 15. kongresszuson a párt főtitkára és egyben a Központi Katonai Tanács elnöke Jiang Zemin (sz. 1926) lett. A csúcsvezetésbe került Li Peng (sz. 1928) miniszterelnök, Zhu Rongji (sz. 1928), aki Li Peng után Kína miniszterelnöke volt 1998-2003 között, Li Ruihuan (sz. 1934), a Politikai Konzultatív Konferencia elnöke, Hu Jintao (sz. 1942), a Központi Pártiskola vezetője, Wei Jiangxing (sz. 1931), a Központi Pártfegyelmi Bizottság titkára, Li Lanqing (sz. 1932) miniszterelnök-helyettes. Nagyjából tehát megmaradt a 15. kongresszuson konszolidálódott vezetés.

2002-ben a 16. kongresszus olyan változást hozott a kínai vezetésben, ami korábban elképzelhetetlen volt. A párt teljes csúcsvezetése távozott és helyüket egy átlag 10 évvel fiatalabb nemzedék foglalta el. Ekkor lett a párt főtitkára első ízben Hu Jintao, aki jelenleg is vezeti a pártot. A hatalom átadása azonban fokozatos volt, amit kifejezett az, hogy a korábbi vezető, Jiang Zemin 2003-ig megmaradt a kulcsfontosságú Központi Katonai Bizottság élén, hasonlóan ahhoz, ahogyan egykor Deng Xiaping tette.

Az új vezetésbe új emberek kerültek. Wu Bangguo (sz. 1941), a parlament elnöke, Wen Jiabao (sz. 1942), miniszterelnök, Jia Qinglin (sz. 1940) ), a Politikai Konzultatív Konferencia elnöke, Zeng Qinghong (sz.1939), a Kínai Népköztársaság alelnöke, Huang Ju (1938-2007), miniszterelnök-helyettes, Wu Guangzheng (sz. 1938), a Központi Pártfegyelmi Bizottság vezetője, Li Changchun (sz. 1944), a párt KB propaganda osztályának vezetője, Luo Gan (sz. 1935), az Államtanács főtitkára, majd a KB állami és jogi bizottságának egyik vezetője.

***

Végéhez értünk a Kínai Kommunista Párt kongresszusait bemutató sorozatunknak. Hasonló még nem jelent meg Magyarországon. Most összefüggően megismerhettünk egy sikertörténetet, annak minden eredményével és buktatójával. Az 1922-ben 50 taggal induló kicsiny pártból napjainkra a világ legnagyobb kommunista pártja lett több mint 73 millió taggal. A kínai párt tapasztalatai a nemzetközi kommunista mozgalom kincsestárának részét alkotják, amiből a ma élők is tanulhatnak.