A Kínai Kommunista Párt 15. és 16. kongresszusa: Kína átalakul
Külföld
Hu Jintao és Jiang Zemin
Mostani befejező részünkben nagyobb léptekkel tekintjük át a kínai párt azon
kongresszusait, amelyek hozzánk már időben közelebb zajlottak, és így többet is
tudunk róluk.
A párt 15. kongresszusa 1997. szeptember 12-18. között ülésezett, a 16.
kongresszus pedig 2002. november 8-14 között, természetesen Pekingben. A párt
taglétszáma 1997-ben 58 millió volt, 2002-ben elérte a 66 milliót.
A két kongresszus közötti időszak Kína történelmi átalakulásának kora. A reform
és nyitás koncepciójára épülő szocialista építés meghozta vitathatatlan
gyümölcseit. A kínai gazdaság rohamos fejlődésbe kezdett. A kínai emberek
tömegével kezdtek jobban élni, mint korábban. Ugyanakkor megjelentek a fejlődés
feszültségei is. A falu az általános életszínvonal-emelkedés ellenére még mindig
lényegesebben rosszabbul él, mint a város. A kínai gazdaság rohamos fejlődése
rávilágított a gazdaság szerkezeti problémáira, a rendkívüli energia- és
nyersanyag-igényességre.
A társadalom egészében eredményes fejlődése mellett megmutatkoztak a negatívumok
is.
Megnőtt a korrupció, az emberek tudatában a korábbi forradalmi értékekkel
szemben megnőttek a fogyasztói társadalom jellemzői, az anyagiasság, az
érvényesülés igénye.
Kína ebben az időszakban vált a nemzetközi politika egyik meghatározó
tényezőjévé. Az USA ettől az időszaktól tekinti egyenjogú stratégiai partnernek.
Az EU-val megszülettek a hosszú távú együttműködés keretei. Ugyanakkor
stratégiai fontosságú viszony jött létre Oroszországgal. Kína nem szólt bele a
tőkés világ alapvető törekvéseibe.
Távol maradt a 90-es évek kelet-európai folyamataitól. Az 50-es és 60-as évektől
eltérően nem vállalta fel a nemzetközi kommunista mozgalom anyagi és erkölcsi
támogatását. Minden politikai párttal célul tűzte ki a kapcsolatok építését.
A tőkés világ ugyanakkor tudomásul vette kínai nemzeti törekvéseit. Hong Kong,
Makaó visszakerült Kínához. Tajvan esetében a világ nagy része tudomásul vette
az egy Kína elvet, azaz nem ismerik el Tajvant önálló államnak.
A két kongresszus tovább lépett a párt ideológiai alapjainak fejlesztésében. A
15. kongresszus Deng Xiaoping tanításait - a marxizmus-leninizmus és Mao Zedong
eszméi mellé - beemelte a párt ideológiai rendszerébe. A 16. kongresszuson ez
tovább bővült a Jiang Zeming nevével fémjelzett "négy képviselet" elvével.
A 15. kongresszuson megválasztott Központi Bizottságnak 193 tagja és 151
póttagja volt. A 16. kongresszuson 198 KB-tagot és 158 póttagot választottak.
A két kongresszuson végbement a kínai vezetés korábban példa nélküli
nemzedékváltása. A 15. kongresszuson a párt főtitkára és egyben a Központi
Katonai Tanács elnöke Jiang Zemin (sz. 1926) lett. A csúcsvezetésbe került Li
Peng (sz. 1928) miniszterelnök, Zhu Rongji (sz. 1928), aki Li Peng után Kína
miniszterelnöke volt 1998-2003 között, Li Ruihuan (sz. 1934), a Politikai
Konzultatív Konferencia elnöke, Hu Jintao (sz. 1942), a Központi Pártiskola
vezetője, Wei Jiangxing (sz. 1931), a Központi Pártfegyelmi Bizottság titkára,
Li Lanqing (sz. 1932) miniszterelnök-helyettes. Nagyjából tehát megmaradt a 15.
kongresszuson konszolidálódott vezetés.
2002-ben a 16. kongresszus olyan változást hozott a kínai vezetésben, ami
korábban elképzelhetetlen volt. A párt teljes csúcsvezetése távozott és helyüket
egy átlag 10 évvel fiatalabb nemzedék foglalta el. Ekkor lett a párt főtitkára
első ízben Hu Jintao, aki jelenleg is vezeti a pártot. A hatalom átadása azonban
fokozatos volt, amit kifejezett az, hogy a korábbi vezető, Jiang Zemin 2003-ig
megmaradt a kulcsfontosságú Központi Katonai Bizottság élén, hasonlóan ahhoz,
ahogyan egykor Deng Xiaping tette.
Az új vezetésbe új emberek kerültek. Wu Bangguo (sz. 1941), a parlament elnöke,
Wen Jiabao (sz. 1942), miniszterelnök, Jia Qinglin (sz. 1940) ), a Politikai
Konzultatív Konferencia elnöke, Zeng Qinghong (sz.1939), a Kínai Népköztársaság
alelnöke, Huang Ju (1938-2007), miniszterelnök-helyettes, Wu Guangzheng (sz.
1938), a Központi Pártfegyelmi Bizottság vezetője, Li Changchun (sz. 1944), a
párt KB propaganda osztályának vezetője, Luo Gan (sz. 1935), az Államtanács
főtitkára, majd a KB állami és jogi bizottságának egyik vezetője.
***
Végéhez értünk a Kínai Kommunista Párt kongresszusait bemutató sorozatunknak.
Hasonló még nem jelent meg Magyarországon. Most összefüggően megismerhettünk egy
sikertörténetet, annak minden eredményével és buktatójával. Az 1922-ben 50
taggal induló kicsiny pártból napjainkra a világ legnagyobb kommunista pártja
lett több mint 73 millió taggal. A kínai párt tapasztalatai a nemzetközi
kommunista mozgalom kincsestárának részét alkotják, amiből a ma élők is
tanulhatnak.