MI A BAL SZEMÜNKKEL NÉZÜNK A VILÁGRA. ÍGY SOK MINDENT ÉSZREVESZÜNK, AMIT CSAK A JOBB SZEMÜNKKEL NEM LÁTNÁNK. MÁSKÉNT IS LÁTJUK A VILÁGOT, MONDJUK ÚGY, BALSZEMMEL. EZUTÁN MINDEN SZÁMUNKBAN ELMONDJUK, MIKÉNT IS LÁTJUK AZ ÉPPEN ESEDÉKES ESEMÉNYEKET A SAJÁT POLITIKAI ÉRTÉKÍTÉLETÜNK ALAPJÁN, BALSZEMMEL.
Balszemmel
Dörgölődzésben első helyen
Mire lapunk megjelenik, már biztosan tudni fogjuk, hogy elsők vagyunk-e.
Gyurcsány még alá sem írta az új európai szerződést, de már bejelentette:
Magyarország lesz az első, aki az EU-országok közül törvénybe iktatja. Vagyis
elsők lehetünk! Végre, valamiben, akármiben, de elsők! Nem számít, hogy a
gazdasági növekedés nálunk olyan alacsony, hogy bennünket a sánta is leelőz.
Nem számít, hogy számtalan népnyomorító korlátozás ellenére az utolsók között
vagyunk a költségvetési hiány csökkentésében. Az sem számít, hogy hova-tovább
nem csak a szlovénok, de már a szlovákok is jobban élnek, és - hagy pengessek
egy keveset a nacionalista húrokból - már a románok is.
El tudtad volna ezt pár éve képzelni? Na, nem baj, legalább a dörgölődzésben -
tudok egy másik szót is, de azt a szerkesztőprogramba épített nyelvtani program
mindig visszadobja, mint papírra nem illőt - az elsők között leszünk! Ugyanis,
ennél többet nem jelent az, ha a magyar parlament azonnal rábólint az új
szerződésre. Kinek és mit akarunk bizonyítani? Azt, hogy az EU alázatos
kiszolgálói vagyunk? Tudják, ezért vettek fel bennünket. Azt, hogy Európát is
szeretjük, nem csak Amerikát? Nos, ez meg nem igaz. Én Gyurcsány helyében inkább
Brown angol miniszterelnökről vennék példát. Ő el sem megy az ünnepélyes
aláírásra, hanem majd később, csendben aláírja.
Miért? Azért, mert tudja, hogy a britek közül sokan nem rajonganak az Európai
Uniónak nevezett szuperállamért. Gyurcsány úr tudhatná, hogy a magyarok között
is sok csalódott ember van. Olyanok, akik nem értik, hogy miért keresünk még
mindig jóval kevesebbet, mint a németek vagy az osztrákok. Olyanok, akik
rettegnek az euró bevezetésétől, mert tudják, hogy a kis nyugdíjuk még annyit
sem fog érni, mint ma. Sőt, már olyanok is vannak, akik azt mondják, hogy erről
az egészről Gyurcsány úr tehet.
APEH-uralom
A Pénzügyminisztérium, pontosabban az APEH a múlt héten hadat üzent közel 500
ezer társadalombiztosítási jogviszonnyal nem rendelkező honfitársunknak, azzal
hogy adótartózásként tartja nyilván a be nem fizetett egészségügyi
hozzájárulást. Én ezt az egészet disznóságnak tartom. Nem csak azért, mert
eleinte én is potyautasnak számítottam, amíg a Hivatal rá nem jött, hogy ők
tévedtek. Bocsánatot nem kértek. Nos, azért is disznóság, mert egy állami
hivatal kezébe egyre több olyan jogkört tesznek, amelyek az emberek alapvető
érdekeit érintik. Ehhez nyugodtan tegyük hozzá, hogy nem csak érinti a polgárok
érdekeit. A fő baj az, hogy a polgárok sokszor maguk sem tudják ezt, s főleg nem
tudnak érdemben tenni ellene semmit.
Ezt az állapotot nevezik kiszolgáltatottságnak. Azt pedig, amikor egy állami
szerv kezében túl sok hatalom van, diktatúrának. Ez van ma kis hazánkban.
Segítsünk a Baumag károsultjainak!
Az állampolgári kiszolgáltatottság állatorvosi példáját, a Baumag-botrányt
idézte fel egy olvasónk levelében. A Baumag-ügy arra klasszikus példa, hogyan
lehet elsíbolni 14 ezer ember 40 milliárd forintját, miközben a károsultak az
államtól semmilyen segítséget sem kapnak. Olvasónk lakótelepen, egy kétszobás
lakásban él családjával, két különnemű gyermekkel. Tizenöt éven keresztül
sikerült neki összegyűjtenie 4 millió forintot. Mivel ez kevés volt egy olyan
lakásra, ahol mindegyik gyereknek van egy külön kis szobája, a nagyszülők
besegítettek. Eladták a földjüket, és az érte kapott pénzt a lakás
megvásárlására fordíthatta a család.
Ez - a család összegyűjtött pénzével együtt - 22 millió forintra rúgott. Mivel
azok a lakók, akik eladták volna a nagyobb lakásukat, időben nem tudtak
kiköltözni, arra az időre olvasónk is betette a pénzt a Baumagba. Döntése
logikus volt. Ez nagyon nagy pénz az ő családjának, addig is kamatozzon
valamennyit. Igen ám, de a Baumag ezidőtájt tönkrement vagy tönkretették. A pénz
elveszett. Per lett belőle, de a bíróság az elmúlt három év alatt szinte semmit
nem haladt előre. Mondhatnánk, hogy ilyen a kapitalizmus. Ezt szavazta meg a
választók többsége 1990-ben, ám vessenek magukra! Ez azonban csak részben igaz,
s főleg nem segíti ki olvasónkat és szenvedő társait. A Baumag-ügy azt jelzi,
hogy a magyar társadalom ma alapvetően nem jól működik.
A kapitalizmus soha sem lesz megértő és emberi, de azt el lehet, el kell tudni
érni, hogy a jogállam kereteiben működjön, amelyben mindenkinek vannak jogai, és
azokat az állam erejével tiszteletben is tartatják. Mi a Baumag-károsultak
mellett voltunk eddig is, és kiállunk mellettük a jövőben is.
Boldog ünnepeket!
A Karácsonyt gyerekkorom óta szeretem. Szenteste szüleimnél, halászlé, rántott
hal, mákos derelye, ajándékok. Öt évtizedes hagyomány, amely összeköt bennünket.
Hagyomány, amit gyermekeinknek is továbbadunk. A szeretet, a mély érzések napja.
Kellenek ilyen napok, kellenek ilyen érzések. Elvadult, globalizált,
átpolitizált világunkban különösen. Kellenek, hogy megpihenjünk, kellenek, hogy
legyen erőnk a világot megváltoztatni. Boldog karácsonyt Önöknek, Nektek,
mindenkinek!
