Ünnep és munka - ülésezett a Munkáspárt Központi Bizottsága Új helyzetben vagyunk - új feladatokkal, új lehetőségekkel

Pártélet

Ez évi utolsó ülését tartotta december 15-én a Magyar Kommunista Munkáspárt Központi Bizottsága. A tanácskozás ünnepi hangulatban zajlott, hiszen egybeesett a párt 18. születésnapjával. A Himnusz eléneklését követően Fogarasi Zsuzsa mondta el Ady Endre A Tűz csiholója című versét. A párt újjászervezésének évfordulója alkalmából Karacs Lajosné alelnök mondott nagyon szép, személyes hangú ünnepi beszédet, majd a hagyományoknak megfelelően kitüntetések átadására került sor. A párt központi testülete Thürmer Gyula beszámolója alapján értékelte a Munkáspárt helyzetét és döntött a 2008. évi feladatokról. Vajda János alelnök előterjesztésében pedig határozatot fogadott el a KB-képviselői munka meggyorsítására. A KB a délutáni órákban az Internacionálé hangjaival zárult. (Összeállításunkban a 3-7. oldalon rövidítve közöljük Thürmer Gyula és Karacs Lajosné beszédét, s teljes terjedelemben a KB határozatát)

A Központi Bizottság ülésén Thürmer Gyula szólt a párt helyzetéről, a kongresszus óta elért eredményekről és gondokról. Ebből a beszédből idézünk részleteket.

Új helyzetben vagyunk

Igen, elvtársak, a szemünk láttára megy végbe óriási változás. Az emberek nem azt kérdezik, hogy mi lesz velünk, benzinkút-kezelőkkel, buszvezetőkkel, kft-dolgozókkal, hanem azt: mi lesz velünk, munkásokkal? A munkásosztály nem csak felismeri nyomorúságát, de tudatosítja is helyzetét. Óriási pofonokat kapott a multiktól.

A munkás most ment ki először az utcára, még nem tömegesen, de kiment. A szakszervezetek kezdik felismerni erejüket, és ki merik mondani a véleményüket már nem csak bérkérdésekben, de olyan óriási társadalmi ügyekben is, mint az egészségbiztosítás. Ebben a harcban a Munkáspártnak a lehető legaktívabban részt kell vállalnia. A munkások közül egyre többen értik meg a multi kizsákmányolás ocsmány és embertelen voltát. A Hankook, a Suzuki munkásaival, vagy a postásokkal végzett munka példája megmutatta, hogy komoly lehetőségeink vannak.

A munkásság osztályharcát meg kell különböztetnünk a tőkésosztály belső politikai küzdelmétől. A kettő most találkozik tüntetéseken, a sztrájkokban, de nem ugyanaz. Az MSZP és a Fidesz harca a tőkések két csoportjának küzdelme egymás ellen. Küzdelem a hatalomért, az EU-s pénzekért, mindenért. Ebben a harcban az MSZP döntően a külföldi tőke és a hozzá kapcsolódó magyar nagytőke érdekeit képviseli. A Fidesz pedig sokkal inkább a polgári középosztály érdekeit. A cél, ismétlem, a hatalom birtoklása, illetve megszerzése, de a középosztályok szempontjából ma már a fizikai túlélés is.

A tőkésosztály belső küzdelmében nekünk meg kell őriznünk önállóságunkat a két tőkés párt, az MSZP és a Fidesz között. Erről döntöttünk egy éve a kongresszuson. Ki kell használnunk a közöttük lévő ellentéteket. Fel kell vállalnunk a tőkés politika által tönkretett nem-proletár rétegeket is. Azaz, el kell jutnunk a becsapott tanárokhoz, megalázott orvosokhoz, a tönkretett kis- és középvállalkozókhoz. Kezdjük megtalálni ennek módszereit. Az idén a Fidesz és mi együtt védtük a kórházakat. A KDNP mellé is odaálltunk, amikor az üzletek vasárnapi nyitva tartása ellen léptek fel. Jövőre ki kell állnunk a népszavazás mellett.

A mai helyzetnek van egy harmadik, nagyon sajátos eleme. Ma már olyan rossz a helyzet Magyarországon, hogy nem egyszerűen a munkást sújtja, hanem gyakorlatilag minden magyar embert, a leggazdagabbakat leszámítva. Magyarországon nem egyszerűen tőkés rendszerváltás ment végbe, hanem annak durva, önző, vadkapitalista formája. Húsz év alatt mindent leraboltak, engedték a külföldi tőke abszolút uralmát, és most csodálkoznak.

A vadkapitalizmus által legyengített országra ráengedték a neoliberális politikát. Ott, ahol állami beavatkozással menteni kellett volna a menthetőt, a piac mindenhatóságát hirdették, és tovább pusztították az oktatást, az egészségügyet, mindent. Számunkra ez azt jelenti, hogy nem egyszerűen a kapitalizmus ellen harcolunk, hanem küzdenünk kell a magyarság megmaradását szolgáló közös nemzeti célokért. Ebből a küzdelemből a Munkáspártnak is ki kell vennie a részét. Nekünk is érdekünk, hogy a multikkal szemben megvédjük a magyar kis-és középvállalkozókat, az amerikai tömegbutítással szemben a magyar kultúrát és oktatást.

Thürmer Gyula beszél a KB-ülésen

A Munkáspárt egyedi értékei

A Munkáspárt kis párt. Jelentőségünk azonban nagyobb, mint a létszámunk vagy a választási eredményünk. Fontosak vagyunk, mert ma mi vagyunk az egyetlen baloldali párt, amely baloldali alternatívát tud nyújtani a szocialisták neoliberális politikájával szemben. Ezt az emberek tudják és értékelik.
Fontosak vagyunk, mert részesei lehetünk egy új típusú politikai együttműködésnek, amely magában foglalhatná mindazokat az erőket, amelyeknek nem tetszik a Gyurcsány-kormány népromboló politikája.

Új helyzetben vagyunk. Új feladatokkal, de új lehetőségekkel is. 2006-ban megtettük az első óriási lépést. Azt mondtuk: nem adjuk fel! Sok mindent elveszítettünk, de nem vesztettük el a hitünket, nem vesztettük el meggyőződésünket, nem vesztettük el a politikai irányunkat. Ne várjunk csodára, támaszkodjunk arra, amink van! Ez volt a filozófiánk az elmúlt egy évben, s ez a filozófia bevált. Nem mondom, hogy ez az út közvetlenül vezet a kommunizmus győzelméhez, de biztosan előre visz bennünket.

Sokat tettünk az elmúlt egy év alatt. Abból a szempontból, hogy a jövő számára - most nem először - megmentettük a pártot, akár elégedettek is lehetnénk. Közvetlen feladataink szempontjából, s különösen a mai történelmi lehetőségek kihasználása szempontjából, azonban nem lehetünk elégedettek. Sokat tettünk, de nem eleget!

Nem akarok senkit elkeseríteni, de jobb, ha tudjuk: ha ma kellene próbára tenni erőinket, ha ma lenne választás, csődöt mondanánk. Az idő pedig sürget bennünket. 2008-ban sem lesz csoda.

Ha megállunk a lábunkon, megmaradunk, ha nem szedjük magunkat össze, senki sem fog megsegíteni.

Értünk el eredményeket, de ez nem elég!

Sok mindent jól megoldottunk egy év alatt. Ez azt bizonyítja, hogy igenis képesek vagyunk sok mindenre. De sok mindent, elvtársak, nem oldottunk meg. Kezdem a kádereinkkel. Ha a megyei elnök jó, ha van ereje, előbb-utóbb elindul a pártmunka. Nem lesznek csodák, de elindul, és jó irányban indul el. Ha a megyei elnök megbetegszik, megfárad, vagy legyengül, a pártmunka is visszaesik. Ha a megyei elnök mellett kiépült egy stabil megyei vezetés, rögtön javul a pártmunka. Ha a megyei elnökség munkája rendszertelen, ha nem folyamatos az utánpótlás, s lassan elfogy az elnökség, nem lesz, aki irányítsa a pártot. Sajnálatosan ma a megyei párvezetések számottevő része meggyengült. Nem megy az utánpótlás, csökken az aktivitás. 2008-ban ezt a kérdést a lehető legkomolyabban elő kell vennünk.

Új káderek, új vezetők csak a gyakorlati munkában, a harcban születnek. Azokat válaszszuk ki, akik jól szervezik A Szabadság-előfizetést, megszerveznek egy-egy rendezvényt. Engedjük, hogy ötleteik legyenek, de valósítsák is meg őket. A fiatalokat kérjük meg a megyei, budapesti Internetes munkára. Ahol nincs pártszervezetünk, gondoljuk át, hogy a helyi ismerősökből kiket tudnánk megkeresni. Bátonyterenyén nem volt pártszervezetünk, de volt megyei, és megtalálták azt az embert, aki munkáspárti jelölt lett a polgármester-választáson. Ha lehet egy helyen, lehet másutt is.

A kongresszuson eldöntöttük, hogy felülről kell szervezni a pártot, mivel helyi szervezeteink meggyengültek. Erre találtuk ki a KB-képviselők rendszerét. A mai helyzet siralmas. A 176 választókerületből nagyon sok helyen még nincs emberünk. Meglévő KB-képviselőinket nem használjuk A KB-képviselők nem kezdték meg sem A Szabadság-előfizetés gyűjtését, sem a politikai jelenlét biztosítását.

E téren is van ezer jó példa. Csepelen, Miskolcon a Munkáspárt aktívan bekapcsolódott a helyi közéletbe. Bácsban okosan felhasználták augusztus 20-át a párt népszerűsítésére, Csongrádban pedig március 15-ét. Szolnokban a helyi hagyományápoláson keresztül erősítik a pártot. A Ferencvárosban az egészségügyi szolgálat privatizálása elleni akciókat szerveztek. Békésben és Szabolcsban vannak jó példák a pártmunka szervezésére kis falvakban. És folytathatnám a sort.

A Szabadság: még több előfizetés kell!

A Szabadság az elmúlt év komoly sikere. Vannak azonban gondok. Azt látjuk, hogy minél nagyobb egy pártszervezet, arányaiban annál kevesebben fizetnek elő az újságra. Borsodban a tagok 27 százaléka fizet elő, Nógrádban 29, Szolnok megyében 22. Elvtársak! Mire vártok? Az első feladat, hogy növeljük a párttag-előfizetők számát. Ezt a feladatot meg tudjuk oldani, akkor viszont meg is kell oldani. Másodszor, át kell lépni a párt határait.
Célunk az, hogy minél több párton kívülit nyerjünk meg előfizetőnek.

Kérjük a párttagságot: segítse a pártot pénzzel!

Javaslatunk az, hogy erre a létező rendszerre építsük rá a pénzgyűjtés, a támogatás új módszereit. Először is, kérjük meg előfizetőinket, hogy 2008-tól ne havi 600-750 forintot fizessenek, hanem ezret. Ezzel előfizetnének az újságra, de egyben támogatnák is a pártot. Mondhatjátok, hogy ez formailag áremelés. Az is elvtársak, de annál több is: a kommunista párt támogatásának eszköze. Másodszor, az Ezres Klub taglétszáma, sajnos, nem jutott el az ezer főig, de van 500-600 barátunk, akik havonta nagyobb összegekkel támogatják a pártot. A túlnyomó többségük az újságot is előfizeti, tehát mintegy 1600-1700 forinttal segítenek bennünket. Kérjük meg őket, hogy ezentúl fizessenek havi kétezret, amiben már benne van az újság is, a támogatás is.

Marxista tudás nélkül nem megy

Végére hagytam egy fontos kérdést. Tessék szíves lenni végre megérteni, hogy korszerű marxista felkészültség nélkül nem lehet harcolni. Ha nem tudjuk osztályalapon elemezni a helyzetet az országban és a legkisebb faluban is, ha nem tudjuk megmagyarázni a munkásság szemszögéből környezetünk politikai mozgásait, az első politikai csatában lelőnek bennünket.

A munkások azt várják, hogy magyarázzuk meg nekik, hogy mi miért van. Erre nem jók a régi szemináriumi szövegek. Nem elég hangosan beszélni, attól még nem lesznek jobbak az érveink. A véleményünk mögött marxist tudásnak kell állnia.