Az alábbi írás kissé megkésve kerül lapunkba. Solymár Tamás elvtárs
szubjektív hangütésű, szenvedélyes sorai azonban így is aktuálisak. Aktuálisak
azokban a napokban, amikor pártunk újjászületését ünnepeljük. S azért is, mert
előre emlékeztetnek: jövőre, 2008-ban jeles, 90. évfordulója lesz annak, hogy
megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja.
Kedves Elvtársak, Pártolótagok, Rokonszenvezők!
Azoknak szól ez a - levél jellegű - írás, akik számon tartják, akiknek jelentős
és magukénak vallják 1918. november 24-ét, a Kommunisták Magyarországi Pártjának
születésnapját. Szüleink, nagyszüleink ifjúságára, fiatalságára is emlékeztet.
Kedves nekünk, akik magunk is már nagyszülők vagyunk.
Felnőtt gyerekeink és az unokák csak tőlünk vehetik át - igazságában tisztán -
ennek a napnak örökségét, népünk kommunistáinak pártját, a Magyar Kommunista
Munkáspártot.
89 éve él a párt. Forradalmi hullámhegy és ellenforradalmi hullámvölgy viszonyai
között, háborúban és békében, munkás-paraszt hatalomban és tőkés hatalomban.
Élt, él és élni fog. Él, mert a magyar nép egyetlen reggelen sem riadhat arra,
hogy nincs aki védelmezze, nincs aki küzdelmeiben vezesse, hogy reménytelenül ki
van szolgáltatva a tőkés kizsákmányolásnak, a pénz diktatúrájának.
Ezért tartunk ki hűségesen a párt mellett. Ezért ragaszkodunk a párthoz,
párttagságunkhoz, pártolótagságunkhoz. Ezért éltetjük a pártot fáradságunkkal,
pénzünkkel, fegyelmünkkel, egységünkkel. Ezért őrizzük és adjuk tovább
eszménket, a hazai földön 89 éve született leninizmust.
Következetes letéteményese vagyunk a történelmi folytatásnak. Reánk vár ismét a
munkásság osztályba szervezése, hogy képes legyen meghatározó súllyal küzdeni a
munkáért, a kenyérért, jogaiért. A munkásosztály nem tűrheti, hogy kisemmizzék
természetes szövetségesét, a termelő parasztot, kedvét szegjék az állattartó
gazdáknak sohanapján teljesülő ígéretekkel. Kormányígéretekkel nem lehet jól
tartani sem az embert, sem a jószágot.
Becsapták a hazai kis- és középvállalkozókat, a vállalkozó családokat. Ez a
rendszer nem nekik kedvez, hanem a külföldi nagytőke vállalatainak.
Azokat kényezteti. A kapitalista berendezkedés bűne és gyengesége, a
Horthy-rendszerből hírhedt „állástalan diplomás“. Tanult szakembereink védelmet
érdemelnek és megbecsülést, a munkásság szolidaritását. A tudomány közkincs.
Mégis kisajátítják, hogy pénzért, nem is kevésért, árusíthassák. A tandíj -
nevezzék bárhogyan - kegyetlen osztálypolitika. A szegényember gyermekét kizárja
a tudásból, mert a tudás hatalom. Kiállunk a tanulni vágyó fiatalokért. Ne
fordíthassák őket semmi maszlaggal, történelemhamisítással, agymosással nemzeti
és osztályérdekeik ellen.
Igaz szót csak tőlünk várhatnak, hogy képesek legyenek visszautasítani a
magyartalanító, tőkés érdekű, kultúrának hazudott szemetet, mételyt. Mostanában
az úgynevezett családpolitika is hamis, mert vétkes a gyermekekkel szemben. A
Munkáspárt valóságosan védelmére kel a családoknak.
Ne nyomják agyon a gondok a szülőket, hogy maradjon naponta erejük, idejük
gyermekeik örömére. Az édesapák és édesanyák mai munkanélkülisége ne
veszélyeztesse gyermekeik holnapját. Az öregek kiszolgáltatottságában
leplezetlenül kimutatja a foga fehérjét a kapitalista politika: aki már nem hajt
profitot a tőkének, az felesleges. Elveszti fizetőképességét. Egészsége
vizitdíjon, kórházi ágydíjon múlik. Az emberi méltóságuk? Romokban. Nem lennénk
kommunisták, ha nem emelnénk fel szavunkat öregjeinkért. A profitéhes, tőkés
egészségbiztosítókról ki hiszi el, hogy érző szívű emberbarátok.
Félelem a munkanélküliségtől, félelem a dráguló közüzemi díjaktól, az égbeszökő
élelmiszeráraktól, félelem a betegségektől, a kórházi ápolás hibáitól, az
öregségtől, félelem a hajléktalanságtól, a fagytól, fagyhaláltól, félelem a
bűnözéstől, félelem a kiszolgáltatottságtól. Félelem, félelem, félelem. -
Nemzeti önérzet! Hogy vagy? 200 ezer magyar éhezik a saját országában. - A
sajátja? Gyermekek éheznek tízezer számra. - Igazság! Hol vagy? A dolgozó
magyaroknak érdeke a mi igazságunk! A Magyar Kommunista Munkáspárt az igazság
pártja. Tegyünk érte, hogy ezt szüntelenül tapasztalják, érezzék, tudják. Azért,
hogy tudatukban, osztálytudatukban anyagi erővé váljék, és hassanak vele.
A példa itt van előttünk. Emlékezzünk a pártalapítókra hálával, tisztelettel az
1918. november 24-e nemzedékére, hogy reánk is úgy emlékezzenek majd az utánunk
jövők, hogy jöjjenek utánunk.
Solymár Tamás, a pártalapítás emlékhelyének (XII. kerület; Városmajor u. 42.)
gondnoka
