MI A BAL SZEMÜNKKEL NÉZÜNK A VILÁGRA. ÍGY SOK MINDENT ÉSZREVESZÜNK, AMIT CSAK A JOBB SZEMÜNKKEL NEM LÁTNÁNK. MÁSKÉNT IS LÁTJUK A VILÁGOT, MONDJUK ÚGY, BALSZEMMEL. EZUTÁN MINDEN SZÁMUNKBAN ELMONDJUK, MIKÉNT IS LÁTJUK AZ ÉPPEN ESEDÉKES ESEMÉNYEKET A SAJÁT POLITIKAI ÉRTÉKÍTÉLETÜNK ALAPJÁN, BALSZEMMEL.
Balszemmel
A szocialistáknak semmi sem számít
Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy az idei újévi fogadalmak között sokan
emlegették a szocialistákat is. Mármint, hogy sokan tették le a nagy esküt, hogy
soha a büdös életben nem veszik be a szocialisták szövegét. Elég volt! Az
óesztendő végén az MSZP ismét megajándékozta eddig kitartó közönségét a
határtalan erkölcstelenség és az emberi pofátlanság újabb bizonyítékával.
Sokan reménykedtek ugyanis abban, hogy december 17-én a szocialista képviselők
nem szavazzák meg az egészségbiztosítási törvényt. Reménykedtek, hiszen ilyen
célozgatások, sőt kemény kijelentések szép számmal voltak.
November 10-én a szakszervezeti konföderációk egyenesen Szili Katalinhoz
fordultak. Megint mások legalább abban bíztak, hogy legalább a fenegyerek Karsai
József nem szavazza meg. Megszavazták. Egytől egyig. Megszavazták annak
ellenére, hogy rengeteg társadalmi szervezet tiltakozik, s ezeknek csak
töredékére van befolyással a Fidesz. Megszavazták annak dacára, hogy a
választókerületükben hallhatták az emberektől, hogy elég volt.
De mit is várhattunk? Az MSZP képviselői tavaly Balatonöszödön kedélyesen
végighallgatták Gyurcsány káromkodását, sőt vállukra emelték, mondván, hogy
„faszagyerek ez a Feri!“ Ferit ma már utálja a legtöbb szocialista képviselő is.
Ez igaz, de az ő agyuk más srófra jár. Ők pontosan tudják, Szilitől Szekeresen
át Karsaiig, hogy a Fidesz győzelme esetén az utcára kerülnek. Gyurcsánnyal ma
már bizonytalan a győzelem, de legalább egy esélyük van. Ebbe kapaszkodnak, még
akkor is, ha ezt az esélyt kilenc millió magyar nyomora árán szerzik meg.
Lehet-e a köztársasági elnök a nemzeti ellenállás jelképe?
Az egészségbiztosítási törvény még nem lefutott ügy. Most nem a szakszervezetek
lehetséges mozgásáról beszélek, még csak nem is azokról az akciókról, amelyeket
még a Fideszben sem sejtenek.
Most a köztársaság elnökéről beszélek. A köztársaság elnöke december 27-én
visszaküldte megfontolásra az Országgyűlésnek a törvényt. Sólyom László ezzel a
legkevesebbet tette, mondhatni, hogy inkább adott még egy esélyt a parlamentnek.
A szocialista többség aligha fog másként szavazni. Eddig sem volt szakítási
szándék Gyurcsánnyal, aligha lesz most.
A köztársaság elnöke élt az első törvényes lehetőségével. Még megteheti azt,
hogy elküldi a törvényt az alkotmánybíróságnak. A csata ott is kétesélyes, de az
idő mindenesetre megy. Itt a jogi lehetőségeinek feltehetően vége, bár a
köztársaság elnöke eddig már nem egyszer igen tág értelmezését adta az elnöki
jogkörnek, és feltalálta magát. És nem csak a pusztán jogi lehetőségekről
beszélek.
Ki gondolta volna annak idején, hogy a zöldekkel együtt elmegy a Zengőre, és így
tiltakozik a kormány döntése ellen? Ki gondolta volna, hogy a környezetvédelmi
témát elegánsan ki tudja vinni nemzetközi szintérre? Vagy ki számított arra,
hogy a Benes-dekrétumok ügyében komoly konfrontációra is képes?
Most új helyzet van. A társadalom többsége nem akarja az egészségbiztosítási
törvényt, és elege van az egész Gyurcsány-örületből, de nem tud cselekedni, vagy
csak nagyon korlátozottan. A Fidesz támad, de - mint ezerszer elmondtuk -
hagyományos értelemben vett többséget csak választásokon szerezhet. Az igaz
ugyan, hogy a Gyurcsány-politika elutasítóiból kezd kialakulni egy nem
hagyományos új többség, de az újak nem nagyon akarják a Fidesz-zászlót
elfogadni, a Fidesz pedig nem siet - a szavakon túl - az újakkal való
együttműködésben. Ebben a helyzetben a köztársaság elnökének határozott
fellépése az egészségbiztosítási törvény ellen, sőt markáns politikai
szerepvállalása összefogó, mozgósító tényező lehet.
Persze nem ugyanaz a feladat, mint amikor a zöldekkel együtt turistáskodott a
zengői radartelepítés ellen. Ma élére kellene állnia egy egyelőre csak
körvonalaiban jelentkező új többségnek. A zengői ügy egyszerű volt. Mindenki
tudta, hogy a NATO előbb vagy utóbb, itt vagy ott, de megépíti a radarokat. Azt
is tudta mindenki, hogy egy kicsit kérethetjük magunkat, egy kis politikai
fenékbillegetést elvisel a NATO is, nem fognak megorrolni, lenyelik. Most
azonban a multinacionális tőke és a magyar nagytőke által kierőszakolt
törvénnyel szemben kellene a köztársaság elnökének fellépnie.
A köztársaság elnöke emlékezhet arra, hogy Medgyessyt közönséges puccsal
menesztették, nem is azért, mert szembeszállt a multikkal, hanem, mert nem tudta
teljesíteni kívánságukat.
A multik és legjobb hazai tanítványaik, a szocialista-liberális
kormánypolitikusok nem fogják kímélni Sólyom Lászlót sem, ha azt látják, hogy
komoly ellenállásba ütközhetnek.
A lecke fel van adva. Meglátjuk, hogy lehet-e a köztársaság elnöke a nemzeti
ellenállás jelképe?
