1991-ben, miután feloszlatták a Szovjetuniót, polgári erők jutottak hatalomra
Belaruszban. Ez a jelenség ismert Magyarországon is. Mindenkinek volt rossz és
jó élménye a szocializmusról, és általános volt az egyetértés, hogy változás
kell. Azt azonban nem kötötték az emberek orrára, hogy a változás a tőkés
rendszert fogja jelenteni.
A Belaruszban hatalomra került tőkés erők, értelmiségiek nem értettek az állam
működtetéséhez. Miután elpuffogtatták nacionalista jelszavaikat, egy dologra
koncentráltak, nevezetesen minden lehetséges pénz lenyúlására. Ez a politika
katasztrofális helyzetbe hozta az országot. Ezzel a politikával szemben lépett
fel Alekszandr Lukasenko, előbb parlamenti képviselőként, majd köztársasági
elnökként.
A kommunista mozgalomnak ebben a bonyolult helyzetben kellett önmaga helyét
megtalálni. A 90-es évektől két párt alakult ki. A Szergej Kaljakin vezette párt
nevében és jelszavaiban kommunista. Ugyanakkor úgy vélik, hogy Belarusz
demokratizálására van szükség, a tőkés piacgazdaságra épülő reformokra. Kaljakin
szorosan együttműködik az USA-val, az EU-országokkal. A Lukasenko-elleni
támadásaival népszerű ezekben a körökben. Ez a párt nem kommunista párt,
reformista-opportunista erő.
A Nyugat éppen azért támogatja, hogy zavart keltsen a baloldali mozgalomban,
Belaruszban és külföldön is. A pártnak kevesebb, mint 1000 tagja van, ezért a
belarusz szervek felfüggesztették a párt bejegyzését.
A Tatjána Golubeva vezette párt marxista-leninista kommunista párt. Mintegy
negyven képviselővel rendelkeznek a parlamentben. Nemzetközi tekintélyüket
mutatja, hogy ők rendezték meg a pártok legutóbbi nemzetközi találkozóját. Ide a
Kaljakin-féle párt, hasonlóan a magyar 2006-os párthoz, és más reformista
pártokhoz, nem kapott meghívást. A Magyar Kommunista Munkáspárt a Golubeva
vezette kommunistákkal tartanak fent szoros együttműködést.
