Budapest, 1979. április 6. Budapestre érkezett az a repülőgép, amely
Zalka Máténak, a spanyol polgárháború legendás hírű tábornokának hamvait
tartalmazó koporsót hozta haza április 6-án Spanyolországból. A Nemzetközi
Brigádok hírneves Lukács tábornokának földi maradványait katonai
tiszteletadással fogadták a Ferihegyi Repülőtéren
A Munkáspárt Nagy-Budapesti szervezetei védnökséget vállaltak a Fiumei úti
sírkertben, a Munkásmozgalmi Panteonnál található mártírsírok gondozása felett.
A Szabadság újságban ezen a héten Zalka Mátét mutatjuk be.
Egyik nemzetközileg legismertebb magyar név a kommunista emigráns irodalomban;
nem annyira irodalmi, mint politikai és katonai tevékenysége révén. 1896-ban, a
Szatmár megyei Matolcson született. Apja falusi boltos, aki fiát ügyvédi pályára
szánja.
Zalka Máté azonban kalandvágyó, fantasztikus terveket szövögető fiú. Az
érettségi után (Szatmárnémetiben végezte a felsőkereskedelmit) színész lesz.
Irodalmi ambíciói vannak, de írásaival nem kelt figyelmet. 1915-ben önként
jelentkezik katonának, s részt vesz a doberdói és volhínai harcokban. A hazafias
felbuzdulás hamarosan kiábrándulássá vált át; a Bruszilov-féle áttörés idején
hadifogságba kerül. Súlyos sebesülten viszik Szibériába, Krasznojarszkba, ahol
kapcsolatba kerül a bolsevikokkal s forradalmárrá nevelődik. Alakja,
tevékenysége köré, a valóságos tényektől ma még nehezen elválaszthatóan, számos
legenda is fonódik ettől az időtől kezdve. "...
Harcolt Szibériában, harcolt az Uralban, Közép-Ázsiában, Ukrajnában és a
Krímben, - írja róla Illés Béla. - Hét ízben sebesült meg ... sok nagyszerű
tette közül katonai szempontból a legkiemelkedőbbet a Krímet megszállva tartó
Vrangel báró és annak angol támogatói ellen hajtotta végre." Magas
kitüntetéseket kap, a polgárháború befejezése után diplomáciai futár. Kemál pasa
hadseregében harcol az angolok ellen Törökország függetlenségéért; színházat,
könyvkiadót igazgat, s mind gyakrabban jelennek meg írásai az Új Márciusban, a
Sarló és Kalapács önálló köteteiben.
Zalka igen fiatalon kezdett írni, még a háború előtt melodrámákat és
elbeszéléseket, a Nyugat, s különösképpen a francia naturalisták és az északi
szimbolisták hatása alatt. "Dramaturgiai ideálom - írja önéletrajzában - az
akkoriban feltűnt csillag, Molnár Ferenc volt." Saját visszaemlékezése szerint
irodalmi tevékenysége miatt került hadbíró elé, egy véletlenül megjelent
antimilitarista szellemű elbeszélése miatt (A sörgyáros és János, a katona,
1916).
A hadifogolytáborban írt művei közül egyről, a háborúellenes, pacifista szellemű
Jeruzsálem című drámáról Markovits Rodion is megemlékezik a Szibériai garnizon
című regényében. 1924 után rengeteget ír, műveit az Oktyabr, Krasznaja Nyiva,
Ogonyok és más szépirodalmi folyóiratok közlik.
Igen nagy szerepe van a moszkvai magyar íróemigráció tekintélyének kivívásában,
ő teremtett kapcsolatot először a szovjet irodalom kiemelkedő képviselőivel:
Szerafimoviccsal, Lunacsarszkijjal (akit ő beszélt rá, hogy Petőfi Sándorral
foglalkozzék), Gyemján Bednijjel, Furmanovval (aki törökországi harcostársa
volt).
A proletárrealizmus igénye jelentkezik a hősökről vallott felfogásában. Nem
érdeklik a történelmi személyiségek, csak a harcok szürke közkatonái. S ezekkel
kapcsolatosan is egy pontosan körülhatárolt probléma: a szociális ember
megszületésének folyamata, az az út, amelyet a szociális elnyomásból, háborúkból
kiemelkedő tömegek a forradalmak tisztító tüzében, öntudatra ébredésük
pillanatáig megtesznek.
"Milyen lélektani utakon át, milyen ingadozásokon és fejlődésfokon keresztül
érik például az öntudatlan osztályösztön a kristálytiszta kommunizmusba? - ez az
a kérdés, ami Zalkát, a proletárírót mindenekfelett érdekli" -, állapítja meg a
Hadjárat végéről írt kritikájában Matejka János.
Zalka jó megfigyelő, enélkül elképzelhetetlen volna az elbeszéléseit betöltő
típusok változatossága, a részletek jellegzetessége, a futólag látott tájak,
véletlen helyzetek pontos körvonalazása. Írásaiban sohasem csupán a részletek
hűségére, az alakok zsánerszerű jellegzetességére, a történések anekdotikus
frisseségére törekszik, bár mindezekre igen jó érzéke van. Tudatos író,
céltudatosan olvas; tanulmányozza a klasszikus irodalmat, Walter Scottot és
Jókait éppúgy, mint Flaubert-t, és Tolsztojt, s igyekszik kamatoztatni a nagy
mesterektől tanultakat: a kompozíció, a jellemzés fogásait.
Tudományos ambíciói is vannak: az 1848-as szabadságharc orosz-magyar
problematikáját tanulmányozza, s ezen az úton jut el Csernisevszkij és a többi
forradalmi demokrata munkásságának feldolgozásához is. Ez az
írói-tudósi-politikai tudatosság intellektuális hangsúlyt ad írásainak, s
ezeknek rendszerint igen erős a közvetlen eszmei tendenciája, politikai
célzatossága.
Az irodalmi tevékenységet azonban csak mellékesen végezheti, mert továbbra is
tevékeny pártmunkás és katonai szervező. Szervező munkát végez a
kolhoz-mozgalomban; majd 1936-ban, a spanyol polgárháború kitörésekor az elsők
között indul a köztársaságiak megsegítésére. Lukács tábornok néven a spanyol
polgárháború legismertebb, számos kiemelkedő győzelmet arató katonai vezetője.
Hősi halált halt Huescánál, Madridtól északra, 1937. június 11-én.
