Két okból ragadtam tollat: egy, hogy mindenki figyelmét felhívjam, újra
közöttünk kísért egy szörnyűséges, gyilkos eszmei irányzat, a fasizmus; kettő,
hogy beszámoljak egy megható eseményről, ami még november 24-én zajlott
Karancsalja mellett egy kis temetőben, Albertaknán.
Észrevétlen módon rágja a társadalom testét a fasizmus rákfenéje, a legszörnyűbb
az, hogy az emberek egy része ezt közömbösen tudomásul veszi. A magam 32 évével,
volt szerencsém olyan gyermekkorban részesülni, amikor a fasizmust és a háború
szörnyűségeit csak történelmi távlatokból ismerhettem meg, egy olyan dolognak,
ami vissza nem térhet a mindennapi életünkbe. Ezzel szemben ma az ember azzal
szembesül, hogy megalakult a Magyar Gárda, a fasiszta eszmék egyre terjedőben
vannak az elkeseredett, kilátástalan helyzetben levő fiatalok körében.
A magát baloldalinak valló kormányunk semmit nem tesz annak érdekében, hogy
gátat szabjon az erőszak eszméjének, sőt ők maguk gerjesztik a félelmet.
Mi békeszerető kommunisták nem fogadhatjuk el a fasizmus újbóli megjelenését,
mindenkit figyelmeztetni kell a veszélyre! Hiszen akkor feleslegessé válna annyi
emberi áldozat, köztük azoké, akik 1944-ben Karancslejtősön életüket adták.
Civil kezdeményezésre, Páles Lajos vezetésével indult meg a pénzgyűjtés Mahinyák
József sírjának felújítására. A szervezővel folytatott beszélgetésből kiderült,
hogy a közel nyolcvan adakozó 60 százaléka a Munkáspárt tagjai közül került ki,
de köszönetet érdemel a szlovákiai Fülek-Ragyolci kommunista pártszervezet, és
mindenki, aki anyagilag támogatta ezt a nemes ügyet. Páles urat idézve:
"Kiderült, kikre lehet számítani a mai nehéz időben is".Csak a Magyar Kommunista
Munkáspárt vett részt az ünnepségen és a síremlékavatáson. Kérdezem én, hol
voltak a politikai paletta más pártjai?
A következő sorokban idéznék Páles József Karancslejtősi ellenállás című
könyvéből. Így idézte fel a múltat Cselényi Mahinyák Józsefné Wéber Márta: "Egy
héttel az esküvőnk után a férjem SAS-behívót kapott. Nem akart bevonulni. A
bátyjával együtt a bányát választották búvóhelyként.
Sokan várakoztunk a bánya szájánál. Végre jöttek egymás után a föld alól. Már
vagy hetvenen kinn voltak, amikor végre én is megláttam őt. Végre kint volt.
Tekintetünk találkozott, amikor éppen beállt a sorba. Éreztem, láttam, hogy akar
valamit mondani. Siettem felé, de a németek megakadályozták, hogy odamenjek
hozzá, félrelöktek. Kísértem a sort, három méter távolságban volt tőlem. Csak
néztük egymást. Már a hídhoz közeledtek, amikor még mindig jöttek a bányászok
kifelé.
A lakások előtt szűkült a távolság. Elszántam magam, lesz, ami lesz,
hozzászaladtam. Két kézzel megfogta kezemet, megcsókolta és a jegygyűrűt a
markomba téve csak ennyit mondott: őrizd meg! Ebben a pillanatban egy SS katona
hozzánk ugrott és eltaszított a férjemtől. Aztán elfordultak a telepi útra, már
nem tudtam közelebb férkőzni hozzá. Utolsó találkozásunk volt ez, soha többé nem
láttam őt. Az 1945. január 6-ai temetésen sem tudtam megnézni."
Nem lehet megengednünk, hogy ilyen megrázó mondatok újra elhangozzanak. Mahinyák
József síremlékén két szimbólum található, amiben élt és hitt ez a fiatalember.
Jobb oldalon a bányász embléma, bal oldalon az ötágú csillag ragyog.
Kioltott életének legfontosabb eszméi ezek voltak, és ezt jól tudták a sírt
felújító barátai. Így tisztelegtek a mártírként halt hős fiatalember emléke
előtt.
A bánya bejárata fölött vörös betűk hirdetik: Nem felejtünk! Az utókor számára
mindennél fontosabb és időszerűbb ez a mondanivaló.
