VÉDNÖKSÉG A MÁRTÍRSÍROK FELET T: HEVESI GYULA

HEVESI GYULA 1890 - 1970

 A Munkáspárt nagy-budapesti szervezetei védnökséget vállaltak a Fiumei úti sírkertben, a Munkásmozgalmi Panteonnál található mártírsírok gondozása felett. A Szabadság újságban ezen a héten Hevesi Gyulát mutatjuk be.

Hevesi Gyula tudós, az 1919-es Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kormányzótanács tagja. Ungváron született 1890-ben. A budapesti műszaki egyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet. Mérnökként dolgozott a pöstyéni fürdőigazgatóságnál, az Egyesült Izzónál.  Itt kísérletezték ki Helfgott Árminnal a gáztöltésű izzólámpák nagyüzemi gyártását. 1917-ben kezdeményezője az IKTOSZ (Ipari és Közlekedési Tisztviselők Országos Szövetsége) létrehozásának, majd 1918-ban javaslatára megalakult az AMOSZ (Alkalmazott Mérnökök Országos Szövetsége), a világ első szocialista mérnök szervezete.         
  1918-ban Komját Aladárral együtt megalapították a KMP elméleti folyóiratát, az Internacionálét (1918-19). 1918-ban tagja lett a KMP-nek, valamint a KMP Központi Bizottságának. A Tanácsköztársaság idején, mint a szocialista termelés népbiztosa felelőse és irányítója az egyes iparágak szocialista átszervezésének.        
  A proletárdiktatúra bukása után Bécsbe, Berlinbe majd Olaszországba emigrált. Bolognában bebörtönözték, majd San Marinóban telepedett le. Olaszországból való kiutasítása után a Szovjetunióba költözött. Leningrádban megszervezte a gáztöltésű izzólámpák és a laboratóriumi üvegkészülékek gyártását. 1929-32-ben Moszkvában megszervezte és vezette a Központi Műszaki és Közgazdasági Tájékoztató Intézetet. 1938-ban koholt vádak alapján, Nagy Imre feljelentése nyomán nyolc év börtönre ítélték.       
  Csak 1947 nyarán térhetett vissza Magyarországra. 1948-51-ben a Találmányi Hivatal elnöke és e minőségben az újítómozgalom hazai megindítója. 1949-ben az Országos Találmányi Hivatal első főtitkára. Tevékenyen közreműködött a Műszaki és Természettudományi Egyesületek (MTESZ) létrehozásában, melynek elnöke is volt. 1949-56-ban az MTA műszaki osztályának osztálytitkáraként nagy befolyást gyakorolt a hazai műszaki fejlődésre. 1951-58-ban elnökségi tag volt. 1956-60-ban az MTA titkári teendőit látta el. 1960-1967 között az MTA alelnöke.       
  Az ellenforradalom leverése után, 1957 januárjában Hevesi Gyula vezetésével hozták létre a Táncsics Kört, amelynek célja volt, hogy összefogja a kommunista írókat, művészeket. „Az októberi események után, amely bennünket fegyvertelenül és szervezetlenül kiszolgáltatott az ellenforradalom önkényének, elhatároztuk, hogy haladéktalanul létrehozzuk a szervezetünket“ - írták megalakulási nyilatkozatukban.  A Táncsics kör a konszolidáció után beleolvadt a Partizánszövetségbe.      
  1957-ben főszerkesztője volt a Magyarország című hetilapnak. 1959-től haláláig tagja volt az MSZMP Központi Bizottságának. 1961-ben megszervezte az MTA Ipargazdasági Kutatócsoportját, melyet 1969-ig, nyugdíjazásáig vezetett. 1967-70-ben ismét az MTA elnökségi tagja volt.
  Nyugalomba vonulása után tudományos tanácsadóként tevékenykedett.                       
  Főszerkesztője volt az orosz-magyar, magyar-orosz műszaki és tudományos  szótáraknak. Főbb művei: A folyamatos termelés megszervezése a nagyiparban (oroszul; Moszkva, 1931); A tudomány és a termelés szocialista kapcsolatai (Bp., 1953); Szociális termelés. A Magyar Tanácsköztársaság iparpolitikája (Bp., 1959); Egy mérnök a forradalomban (emlékirat, Bp., 1965.)       
  
1970 februárjában halt meg Budapesten.  

 HEVESI GYULA ÖNÉLETRAJZI KÖNYVE