VÉDNÖKSÉG A MÁRTÍRSÍROK FELET T: KUN BÉLÁNÉ

KUN BÉLÁNÉ 1890 - 1974

 A Munkáspárt nagy-budapesti szervezetei védnökséget vállaltak a Fiumei úti sírkertben, a Munkásmozgalmi Panteonnál található mártírsírok gondozása felett. A Szabadság újságban ezen a héten Kun Bélánét mutatjuk be.

A munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének, Kun Bélának felesége és harcostársa.       
  1890-ben Nagyenyeden született, erdélyi kispolgári családban. A felsőbb leányiskola után a kolozsvári konzervatóriumban szerzett zenepedagógusi diplomát. Tanulmányai mellett - szüleit megsegítendő - zongoraórákat adott úri gyerekeknek. Már ebben az időben izgatták a társadalmi igazságtalanságok, amit családján belül is megtapasztalt. A kolozsvári egyetemen Palágyi Menyhért szociálpolitikai előadásait is hallgatta.       
  Egyetemi évei alatt ismerte meg későbbi férjét, Kun Bélát. 1913-ban kötöttek házasságot, - mely igen sok küzdelemmel - Kun Béla 1939-ben bekövetkezett halálával ért csak véget. Saját szavai szerint a „mézeshetek“ 1937-ig, férje letartóztatásáig tartottak.         
  Leányuk, Kun Ágnes 1915. január 21-én, Nagyenyeden született. Szüleivel az 1920-as évek elejétől Moszkvában élt. Műfordítóként sokat tett a magyar irodalom orosz nyelvű népszerűsítéséért. Férje, Hidas Antal forradalmi költő hátrahagyott írásait ő rendezte sajtó alá.      
  Nagyenyeden érte a családot az első világháború kitörése 1914-ben. Kun Bélát, mint önkéntest 1915. végén kivitték a frontra. 1916-ban orosz fogságba esett, s a hadifogolytáborban kapcsolatot teremtett a bolsevikokkal. Az októberi forradalom idején és győzelme után szervezte a hadifoglyok között a forradalomhoz való csatlakozást.      
  A hazatérő hadifoglyok - ki-ki politikai meggyőződése szerint - adták elő Kun Béla oroszországi szerepét. Nehéz napok következtek Kun Bélánéra és családjára. Tanítványai közül sokan elhagyták, ismerősei kerülték, megfenyegették, hogy férjét megölik, ha hazatér. 1918-tól a detektívek zaklatásai között élt, házkutatásokat tartottak kolozsvári lakásukon és szüleik nagyenyedi lakásában is.    
  1918. október 30-án kitört az „őszirózsás forradalom“. Hiába várta haza Erdélybe férjét, aki illegálisan érkezett Magyarországra. Egy elvtársat küldött csak érte, hogy hozzá, Budapestre kísérje. Budapesten már nem találkozhattak, mert férje akkor éppen Bécsben tárgyalt.  Ettől a naptól kezdve Kun Béláné is illegalitásba kényszerült. Az illegalitásban lányával és nővérével, Nánikával húzták meg magukat. A KMP alapító ülésén is részt vett a Visegrádi utcában. 1918 decemberében letartóztatták Kun Bélát és a többi kommunista vezetőt. Kun Béláné tartotta a kapcsolatot a börtönben lévőkkel, rengeteg fájdalom, megaláztatás közepette. A börtönből, ahol majdnem agyonverték őket, 1919. március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltása napján szabadultak.  A Tanácsköztársaságban a Közoktatásügyi Népbiztosság Zeneművészeti és Színházi Osztályán lett munkatárs, melynek vezetője Reinitz Béla volt, akit az Ady versek megzenésítéséért korábban is nagyra becsült.    
  A Tanácsköztársaság bukása váratlanul érte. A Peidl kormány, a Tanács kormánnyal létrejött megegyezés alapján, a kommunista népbiztosok és családtagjaik részére „menedékjogot“ biztosított Bécsben. Így került Kun Béla családja is a bécsi internálótáborba. Nagyon féltek, hogy Prónayék megtámadják őket is, mint ahogyan irtották az itthon maradt kommunistákat.  Később, Karsteinben az internálótáborban már ismét együtt volt a család. Itt halálközelbe kerültek, mert megmérgezték a tábor lakóit. Prónayék el akarták rabolni az ott lévő kommunista vezetőket, köztük Kun Bélát, de ez a tervük meghiúsult az osztrák kommunisták éberségén. A férfiakat ezután a bécsi elmegyógyintézetbe szállították, míg a családtagokat Olaszországba deportálták.    
  A Kun család tagjai Nánikával együtt Bolognába kerültek. Itt született meg fiúgyermekük Kun Miklós Tibor 1920-ban, akinek a fia, vagyis Kun Béla unokája azonban messze esett fájától. A mai antikommunista és szovjetellenes médiaadások ünnepelt sztárja. A  szülést követően Kun Béláné nagyon sokáig beteg volt, s az olasz kommunisták segítségével gyógyult fel, majd önálló lakáshoz jutottak. Olaszországban egyre nyíltabban léptek fel a fasiszták a kommunista mozgalom ellen a 20-as évek elején. Mussolini személyesen üzent Kun Bélánénak, „tűnjenek el Olaszországból, mert Ő nem tűri meg Kun Béla családját.“ Bécsi emigrációba kényszerültek, ahol rendőri megfigyelés alatt éltek. Kun Béla ekkor már Szovjet-Oroszországban tartózkodott. Az emigrációból a család a nemzetközi kommunista mozgalom segítségével, Németországon keresztül jutott el Kun Bélához. Mindenképen meg kell említenünk Polacsek László nevét, aki ezen a nehéz úton végigkísérte a kis családot.  
  Kun Béláné bár még nem beszélte az orosz nyelvet, nagy segítségére lett az ottani magyar emigrációnak. Moszkvai nagy élménye volt személyes találkozása Leninnel. 1924-1926-ig a Nemzetközi Vörös Segély központjában dolgozott. 1926-1937-ig a Marx-Engels-Lenin Intézet tudományos munkatársa volt.   
  1937. június 29-én Kun Bélát letartóztatták koholt vád alapján. Ő a börtönben meghalt vagy kivégezték 1939. végén. 1938. január 9-én letartóztatták vejüket, Hidas Antalt, majd február 23-án Kun Bélánét, aki 1946. őszén szabadult. 1941-ben Ágnes lányuk is börtönbe kerül, szerencsére hamarosan szabadul. Az egész család rehabilitációja megtörtént 1955-ben. Kun Béláné 1957-ben látogatott először haza Magyarországra. 1959-ben családjának tagjaival végleg hazatért. 1974-ben bekövetkezett haláláig emlékirat készítésével férje emlékének szentelte életét.

SERFŐZŐ VERA, BARÁTHNÉ ÉVA