|
ELVTÁRSAK,
NEM TUDUNK
ÉNEKELNI!
Tavaly
egy vidéki
rendezvényen
a televízió
szeme láttára
és
füle
hallatára
énekelték
a jelenlévők
az Internacionálét.
Nem valami
ritka dalt,
nem valami
rendkívülit,
hanem az
Internacionálét.
Nem volt
kíséret
magnetofonról,
nem volt
vezérénekes
sem, és
szégyenszemre
bizony kimaradt
egy sor.
Tetszenek
érteni,
saját
munkásmozgalmi
himnuszunkból!
A
múlt
héten
a Baloldali
Front tartotta
kongresszusát.
Életerős
fiatalok.
A DIVSZ
indulóval
kezdték.
Tudják,
ami így
kezdődik:
... Nem
tudják?
Nos, a fiatalok
zöme
se tudta.
Még
szerencse,
hogy számítógépes
zene mellett
a mi hallgatásunk
kevésbé
tűnt fel.
A kongresszus
vége
azonban
kész
kudarc volt.
A számítógépet
már
kikapcsolták.
A jelenlévő
50-60 embernek
kellett
volna elénekelni
az Internacionálét,
de úgy,
hogy beleremegjenek
a kapitalizmus
falai. Nem
remegtek
bele, sőt
már
a folyóson
sem lehetett
hallani,
De
van más
is! Minden
május
elsején
lelkesen
megyünk
felvonulni.
Itt már
profibb
a dolog,
van hangszóró,
van CD-lemez,
amit lehet
tekerni
egész
nap. De
milyen CD?
Manapság
sajnos csak
azokat a
dalokat
játsszuk,
amelyek
a „Best
of Communism“
válogatáson
megjelentek.
Ez már
a tőkés
rendszerben
jelent meg,
és
a válogatás
is ilyen.
Minden
ott van:
a munkásmozgalom
klasszikus
indulóitól
kezdve a
Rákosi-rendszer
butuska
dalaiig.
Jobb helyeken
az Internetről
levesznek
orosz dalokat,
és
ezzel nagyjából
kész
a Munkáspárt
dalos fegyvertára.
Persze,
van rá
magyarázat.
A rendszerváltás
óta
eltelt húsz
esztendő.
Ilyen lemezeket
nem adnak
ki, a régiek
pedig elvesztek,
vagy megbújnak
valahol.
Elfelejtettünk
énekelni!
Idősebb
elvtársainkból
még
elő-előjön
a Bunkócska,
amely messze
nem a legszebb
dal, és
már
a 80-as
években
is porosnak
számított.
A többségből
az sem.
A mostani
ötvenesek
még
voltak úttörők,
KISZ-esek,
még
énekeltek,
de ők is
kijöttek
a gyakorlatból.
A náluk
fiatalabbaknak
pedig nincs
és
nem is lehetett
ilyen előéletük.
Pedig
szeretjük
ezeket a
dalokat!
Emlékeznek,
hogy néhány
éve
milyen sikere
volt május
elsején
a veszprémi
Farkas-családnak?
Nem kellett
sok hozzá:
gitár,
két-három
lelkes ember,
na és
persze a
dalok tudása.
A dalok
nem jönnek
önmaguktól.
„A Népszavának
volt egy
egykoronás,
piros vászonba
kötött
kiadványa:
Proletárok
Daloskönyve,
melyben
minden mozgalmi
dal benne
állt…
Hangszóró
még
nem volt,
ezért
nagy becse
volt a jó
torkú
fiúknak“-
írja
Rákosi
a visszaemlékezéseiben.
De közösen
tanultuk
az énekeket
a Fényes
Szellők
korában
és
később
is.
A
dal fegyver.
Közösséget
teremt,
lelkesít,
erőt ad
nekünk
és
barátainknak,
megrettenti
ellenfeleinket.
Használjuk
ki! Tanuljunk
meg újra
énekelni!
A Szabadságban
közre
fogjuk adni
legfontosabb
mozgalmi
dalaink
szövegét.
Az Internetes
honlapunkról
pedig le
lehet majd
tölteni
a dallamukat.
De most
segítsen
mindenki,
aki tud!
Jelentkezzenek
azok, akiknek
van régi
kiadású
mozgalmi
daloskönyvük,
kottájuk!
Keressenek
bennünket
azok is,
akik rendelkeznek
a szocializmus
idején
kiadott
hanglemezekkel,
magnófelvételekkel!
Szeretnénk
ezeket az
anyagokat
lemásolni,
és
segítségükkel
újakat
kiadni,
ami mindenkihez
eljuthat.
És
még
valami:
jelentkezzen
az is, aki
tud énekelni,
vagy szívesen
tanítana
másokat
énekelni!
Elérhetőség:
06-1-334-27-21.
E-mail:
mp200@t-online.hu.
Postai cím:1082.
Budapest
Baross 61.
Jelige:
Tanuljunk
énekelni!
EUGÉNE
POTTIER
- MINDANNYIUNK
ELVTÁRSA
Most,
amikor a
Kommunista
Kiáltvány
születésnapját
ünnepli
a nemzetközi
munkásmozgalom,
nem feledkezhetünk
meg arról
a munkásról,
aki harci
dalt írt
a proletariátusnak.
Örök
dalt, amely
a Kiáltvánnyal
együtt
járta
be a világot.
Marx
tudást,
Pottier
szívet
adott a
világ
kommunistáinak. Pottier
szegény
családból
származott,
örök
életében
szegény
volt. Csomagolásból,
textilminták
rajzolásából
tengetette
életét.
Ugyanolyan
proletár
volt, mint
mostanság
mi és
társaink.
Te meg én,
ti és
mi. 
Eugéne
Pottier
az Internacionálé
című
proletár-himnusz
felejthetetlen
költője.
„Bármely
országba
kerüljön
az öntudatos
munkás,
akárhová
vesse a
sors, akármennyire
idegennek
érezze
is magát,
nem ismerve
a nyelvet,
ismerősök
nélkül,
távol
hazájától
elvtársakra
és
barátokra
lelhet az
Internacionálé
ismert dallama
révén“
-
írja
Lenin Pottier
1912-es
halálára
emlékezve.
Pottier
óriás,
mert mi
magasra
emeltük
- a mi költőnk!
1848-ban
a barikádokon
harcolt
elvtársaival
a burzsoá
rend ellen.
A Párizsi
Kommün
idején
3600 szavazatból,
3352 szavazatot
kapott a
tagsági
választáskor.
Pottier
1887-ben
halt meg.
Párizs
munkásai
kísérték
el a Pére
Lachaise
temetőbe,
ahol véres
összecsapásra
került
sor, miután
a burzsujok
rendőrsége
ki akarta
tépni
a munkások
kezéből
a vörös
zászlót.
A
Francia
Munkáspárt
tagja százmillók
szívében
él
és
harcba hív!
„Föl,
föl,
ti rabjai
a földnek,
föl-föl,
te éhes
proletár!“
|
