Cikkek
 

PÁRTÉLET

AKI AKKOR LÉPETT A PÁRTBA, MIKOR MÁSOK ELMENTEK
BESZÉLGETÉS VÁNCSA CSABÁVAL, BUDAPEST 28. VÁLASZTÓKERÜLETÉNEK KB-KÉPVISELŐJÉVEL

 
VÁNCSA CSABA MUKA KÖZBEN

 

Büszke arra, hogy nászajándékba Lenin műveinek 55 kötetét kapta. Olvassa, tanulmányozza, alkalmazza a kommunista mozgalom tapasztalatait. Munkásemberként megérzi, hogy mi az igaz és mi a hamis, mi jó a munkásnak és mi rossz.        Amikor a 2006-os választások után sokan elmentek, ő akkor lépett be a pártba. Amikor sokan csüggedtek, ő hitet és lelkesedést sugárzott. Váncsa Csabával, a Központi Bizottság 34 éves tagjával beszélgetünk.

- Mi hozott a pártba? Mi tart itt?
- Baloldali családból származom. Édesapám az MSZMP tagja volt, nagyapám is. Az érzelmet, a meggyőződést otthonról hoztam. Nem voltam teljesen kiforrva, a rendszerváltás zűrzavaros éveiben nem köteleztem el magam egyetlen párt mellett sem. A postánál dolgoztam hírlapkézbesítőként, ahol egy Szabadság került a kezembe. Jókor! Sokat gondolkoztam akkoriban azon, hogy mi vagyok én, ha az MSZP-t nevezik kommunistának. Egyáltalán nem értettem velük egyet és kerestem eszmetársaimat.
  Azonnal előfizettem A Szabadságra. Érdeklődtem a szakszervezeti mozgalom iránt, miközben a volt „elvtárs“, azaz a főnököm azzal zaklatott, hogy - ha nem tetszik - el lehet menni. Könnyen beszélt! A felesége volt a szakszervezeti „főnök“. Ez a Taurus Gumigyár szerszámkészítő részlegén történt. Őket kizárólag az érdekelte, hogy minél több hasznot szerezzenek.
  Rájöttem, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom kiüresedett, a magát baloldalinak hazudó népnyúzó társaság szolgálatába állt. Közben elkezdtem interneten is keresni a kommunista szervezeteket. Jelentkeztem a Front honlapján és Székely Péter elvtárs fel is hívott. A Baloldali Front klubját látogattam. Torkig voltam és vagyok az egész kapitalista rendszerrel. Egy szervezetben kell dolgozni, ahhoz, hogy előre léphessünk egy másik jövő irányába. A 2006-os választások másnapján felvételemet kértem a pártba. Azóta vagyok itt.

- Mivel töltöd a szabadidődet?
- Abból bizony nagyon kevés van! A tőkés kizsákmányolás kevés időt hagy nekünk a szórakozásra. Főleg a családommal, nemrég szültetett Áron fiammal. Velük beszélgetek, játszunk, meséket nézünk. Ezenkívül tájékozódással, elsősorban az interneten. Munkaidőn kívül a pártfeladatomra koncentrálok.

- Mi a személyes tapasztalatod az elmúlt idők változásaival kapcsolatban?
- A rendszerváltozást elítélem. Sok mindent meg lehetett volna javítani a szocializmus keretein belül. Saját bőrömön tapasztalom ezt a munkásellenes rendszert minden nap. Az öszszes burzsuj parlamenti párt hiteltelen. Borzalmas, hogy mivé vált az ország!  Súlytalan, önállóságát feladó szolgaállammá. KB-megbízottként, Paulik elvtárssal felkerestük Pál Tibor és Burány Sándor szocialista országgyűlési képviselőket. Pál Tiborral sikerült beszélni, Burány nem jött el. Első percben rá lehet jönni, mennyire érdektelenek az emberek problémái iránt.
  Az MSZP közönséges tőkés párt. Fontosnak tartom, hogy a Munkáspárt ma forradalmibb és a szocialistáktól élesen  elkülönülő irányt képvisel.

- Mi a legfontosabb érték az életedben?
- Édesapám mondogatja, hogy tartsak ki mindig az álláspontom mellett. A kitartás, a következetesség, a meg nem alkuvás mindenképpen.
  A fontos értékek általában nehezen megtarthatók, különösen a kapitalizmusban. Ebben a rendszerben embernek maradni óriási érték.

- Ha találkoznál az aranyhallal, mi lenne a három kívánságod?
- Az aranyhal egy burzsuj. Nem hiszek a csodákban. Persze a mostani világszemlélet ezt sugallja. Könnyen nyerhetsz, lehetsz sikeres, meg egyebek. Hosszú távon a munkában hiszek.

- Mit olvastál mostanában? Mit néztél televízióban, moziban, színházban?
- Gyerekkorom óta szeretem a szépirodalmat. Mostanában kevés időm van olvasásra, de igyekszem szakítani. Elsősorban A Szabadságot olvasom, mellette az interneten tájékozódom. Bulvárújságokat soha nem veszek. Az utóbbi időben a marxizmus klasszikusait olvasom, Engels és Lenin műveit. Ezeket a könyveket nem lehet úgy olvasni, mint egy regényt. Témákat választok ki és azokról keresem meg az oda vonatkozó írásokat. Mindent át kell tanulmányozni. Így kapok teljes képet.
  Aktuális kérdésekre keresem a választ, mindenekelőtt a szakszervezetekkel kapcsolatos műveket olvasom. Elsősorban mesefilmeket nézek a nagyobbik fiammal. Gyakran több emberi bölcsességet közvetítenek, mint a csacska filmek és tévéműsorok. Szeretem a munkásmozgalmi filmeket az 50-es, 60-as évekből. Régen mindenevő voltam, ma már ritkán nézek filmet, az amerikai mozifilmeket egyáltalán nem kedvelem.

- Van vörös inged?
- Nincs. A párthatározatoknak eleget teszek, mert fegyelmezett vagyok, és ha kell, hordani fogom. A vörösnek belülről kell elsősorban fakadni. Gondolkodásból, érzésből és cselekvésből.

- Mit szól a család a pártmunkához?
- A feleségem a párt aktív tagja. Szüleim támogatnak és segítenek. Apám szerint a politika mocskos dolog, de ez irányban semmi idegenkedés nincs benne. Arra biztat, hogy meggyőződésemért mindig határozottan álljak ki.

Váncsa Csaba Bonyhádon született 1974-ben, igazi szocialista munkáscsaládban. Szülővárosában, a Vörösmarty Mihály Általános Iskolában, majd szakmunkásképzőben végezte tanulmányait. A rendszerváltáskor esztergályosként végzett, de munkát nem talált szakmájában, így a Magyar Postánál hírlapkézbesítőként helyezkedett el.  1994-ben került Budapestre, ahol különböző üzemekben dolgozott. Esti képzés keretein belül gimnáziumi érettségi vizsgát tett, majd a Kertészeti Egyetem hallgatója lett, amit a tandíj miatt abbahagyott. Jelenleg CNC esztergályos, marós, köszörűs szakmákban dolgozik egy magáncégnél.  2006 óta a Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a szakszervezeti munkacsoport vezetője, állandó meghívott az Elnökség ülésein.