Cikkek
 

MOZGALOM

VÉDNÖKSÉG A MÁRTÍRSÍROK
FELETT: FOGARASI BÉLA

img8.gifA Munkáspárt nagy-budapesti szervezetei védnökséget vállaltak a Fiumei úti sírkertben, a Munkásmozgalmi Panteonnál található mártírsírok gondozása felett. A Szabadság újságban ezen a héten Fogarasi Bélát mutatjuk be.

 Fogarasi Béla a magyar marxista filozófia – Lukács György és Rudas László mellett – legkiemelkedõbb mûvelõje, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1891 júliusában született Budapesten. A budapesti egyetem bölcsészkarán 1914-ben fejezte be tanulmányait. Az I. világháború éveiben részt vett a Galilei Kör munkájában, az értelmiség körében folyó háborúellenes mozgalomban. Az elsõk között lépett be 1918-ban a Kommunisták Magyarországi Pártjába, a Vörös Újság, a KMP szerkesztõje volt. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején a könyvtárpolitikát felsõfokon Lukács György közoktatásügyi népbiztos és helyettese, Fogarasi Béla irányította. A Marx-Engels Munkásegyetem vezetõje volt.                           FOGARASI BÉLA (1891-1959)
  A Tanácsköztársaság megdöntése után Bécsbe emigrált, 1921 és 1930 között Berlinben a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának munkatársa volt. A 30-as évek elején Moszkvában a Kommunista Internacionálé központjában dolgozott. 1933-tól a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának munkatársa, 1934-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. A marxista-leninista filozófia és közgazdaságtudomány népszerûsítése mellett önálló tudományos munkát is folytatott, s részt vett az emigráns Új Hang címû folyóirat szerkesztésében. A felszabadulás után tért haza, és mint minisztériumi osztályfõnök, 1948-tól a budapesti egyetem bölcsészkarán a filozófia tanára, 1953-57-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora, 1957-tõl a Filozófiai Intézet elsõ igazgatója. 1946-53-ban a Társadalmi Szemle, majd 1957 márciusától a Magyar Filozófiai Szemle elsõ fõszerkesztõje. 1956-tól az MTA alelnöke, 1957-tõl az MSZMP Központi Bizottságának tagja.
  Fõ tevékenysége a szocialista típusú akadémia megteremtése. Tanulmányaiban a marxizmus-leninizmus alapján filozófiatörténeti, ismeretelméleti, tudományelméleti és tudománypolitikai kérdésekkel foglalkozott. Filozófiai munkásságának központi területe a logika volt. Széles körû tudományos munkásságot folytatott, tanulmányai számos idegen nyelven is megjelentek. 1959 áprilisában hunyt el, a Munkásmozgalmi Panteonban temették el.

A KOMMUNISTA FILOZÓFIÁRÓL

”Ha most elkövetkezett az az idõ, amelyben a szellemi tudományok minden hivatalos befolyástól menten kifejthetik igaz tartalmukat, akkor két szempontot kell az egész vonalon végigvezetve érvényesítenünk. Az egyik: a szellemi tudományoknak nem szabad egy új hivatalos ideológiává átalakulniuk. Ha a természettudományok objektivitása jó szövetséges volt a kommunizmus számára, még jobb szövetségesünk lesz a független, autonóm filozófia, törté- netírás, értékelmélet. Az etikának nem szabad a kommunizmus igazolásában kimerülnie, a politikai történetírásban a marxizmus alapvetõ igazságai mellett nem szabad letompítani a gazdasági tényezõktõl független, csak lélektanilag magyarázható mozzanatok jelentõségét. Az irodalomtörténet tárgyilagos, magasrendû tudományosságának pedig halála, ha a mûalkotást a benne kifejezésre jutó tartalom szerint, s nem formai jelentõségében tekintjük.

Mondjuk ki mindjárt: ez a nagy veszélye a szellemi tudományoknak nem a szocialista világné- zetû filozófusok, történészek részérõl fenyeget, hanem ellenkezõleg, a régi, hivatalos tudomány szellemétõl szabadulni nem tudók részérõl…
A szellemi tudományok irányításukat nem a hivatalos ideológiától, hanem a filozófiától fogják kapni. Attól a filozófiától, amely a lelki élet gazdagságának teljességét felölelõ megértést egyesíteni fogja az örök logikai és etikai alapelvek feltárásával. Attól a filozófiától, amely elemzés alá veszi a szellemi tudományok módszereit, és megállapítja, mi bennük a feltevés, mi a tapasztalás, és mi a kikerülhetetlen kapcsolódás a jelenhez. Az új társadalomnak logikai és etikai kultúrára van szüksége, hogy megértse önmagát, a társadalom tudományos szervezésének és erkölcsi jelentõségének alapjait; hogy beléphessen a szabadság birodalmába, melyet Marx jelölt ki igazi otthonának.” (Fogarasi Béla)