MUNKÁSPÁRT
VEZETŐI
ÁRTATLANOK
FERDINANDO
NIKOLA
SACCO
ÉS
BARTOLOMEO
VANZETTI
Igazat
adott
a
Munkáspárt
vezetõinek
a
bíróság
a
másodfokú
tárgyaláson.
A
polgári
demokrácia
szabályait
most
nem
sikerült
átlépni
|
A
Munkáspárt
vezetõi
ártatlanok
– mondta
ki a Fejér
Megyei Bíróság
március
11-én.
Nem követték
el a nagy
nyilvánosság
elõtti
rágalmazás
bûntettét,
csupán
éltek
alkotmányos
jogukkal
és
véleményt
mondtak
valamirõl.
A valami
történetesen
a Fõvárosi
Bíróság
ítélete
volt, amelyben
még
2005 nyarán
arra kötelezték
a Munkáspártot,
hogy vegye
vissza a
pártból
kizárt
személyeket,
és
ismételje
meg a csepeli
kongresszust.
Erre mondta
a Munkáspárt
Elnöksége,
hogy politikai
ítélet.
Ez a megfogalmazás
nem nyerte
meg a Fõvárosi
Bíróság
elnökének
tetszését,
és
feljelentette
a Munkáspárt
vezetõit.
Tavaly november
6-án
a Székesfehérvári
Városi
Bíróság
a nyilatkozatot
elsõ
fokon bûncselekménynek
minõsítette,
és
két
év
próbaidõre
ítélte
a Munkáspárt
vezetõit.
A
másodfokú
döntés
a Munkáspárt
számára
elfogadható.
Lényegében
azt mondta
ki, amit
mi mindig
is mondtunk.
A polgári
demokráciában
vannak játékszabályok,
ezeket a
hatalomnak
sem lehet
átlépni.
Ha egyszer
van alkotmányos
jogunk véleményt
mondani,
akkor ezt
tiszteletben
kell tartani.
Az Alkotmánybíróság
állásfoglalása
pedig azt
mondja ki,
hogy a közszereplõknek
az ilyen
véleményeket
el kell
tudni viselniük.
Kérdés,
hogy az
ítélet
elfogadható-e
az ügyészségnek
is? Annak
az ügyészségnek,
amely még
2005-ben
elrendelte
a nyomozást,
amely 2006-ban
vádat
emelt a
Munkáspárt
vezetõi
ellen. Annak
az ügyészségnek,
amely végül
is a magyar
államot
képviseli,
ebben az
esetben
a Munkáspárt
vezetõivel
szemben.
Mi a fontosabb?
Tovább
költeni
a pénzt
az ügyre,
amely már
nyilván
eddig is
sokba került,
hiszen a
rendõrök
is, az ügyészek
is, és
mindenki
más
is állami
fizetést
kapnak,
vagy abbahagyni
az értelmetlen
ügyet?
Védeni
a mundért,
vagy védeni
az alkotmányos
alapjogokat?
Meglátjuk.
Az ügyészségnek
nyolc napja
van. Miért
sikerült
olyan eredményt
elérni,
ami nekünk
is jó?
Nos, fontos
szerepe
volt a társadalom
alig hallható,
de mégis
létezõ
ellenállásának.
Sokan mondták,
hogy ezek
után
már
senki sem
szólalhat
meg. Ezt
fejezte
ki az a
tény,
hogy a Társaság
a Szabadságjogokért
nevû
civilszervezet
kitûnõ
jogászokkal
segítette
a Munkáspárt
elnökének
védelmét.
Álláspontjuk
szerint
az Elnökség
nyilatkozatában
a bírósági
döntéssel
kapcsolatban
fogalmazódik
meg vélemény,
s ez nem
lehet alapja
büntetõeljárás
megindításának,
lefolytatásának.
A TASZ szerint
egy demokratikus
jogállamban
mindenkinek
joga van
arra, hogy
véleményét
bírósági
ítéletekkel
szemben
szabadon
kifejtse,
s a szólás
szabadsága
e körben
büntetõjogi
eszközökkel
nem korlátozható.
Nagyon
fontos szerepe
volt a nemzetközi
szolidaritásnak.
Aleka Paparigha,
a Görög
Kommunista
Párt
fõtitkára
a másodfokú
tárgyalás
elõtt
is teljes
szolidaritásukról
biztosította
a Munkáspártot.
Tavaly novemberben
a kommunista
és
munkáspártot
nemzetközi
tanácskozása
is felemelte
szavát,
valamint
számos
európai
és
nemzeti
parlamenti
képviselõ
tiltakozott.
Egyszóval,
hatott a
nemzetközi
munásmozgalom
ereje.
„SALLAIRA
ÉS
FÜRSTRE
EMLÉKEZZ
PROLETÁR!” HÍRES-HÍRHEDT
POLITIKAI
PEREK
KOMMUNISTÁK
ELLEN
------------------------------------------------------------------
Sallai
Imre
(1897-1932)
a
KMP
egyik
alapítója,
a
Tanácsköztársaság
alatt
a
Belügyi
Népbiztosságon
dolgozott.
Fürst
Sándor
(1903-1932)
a
KMP
központi
bizottságának
tagja,
jelentõs
szerepe
volt
az
ifjúmunkás-mozgalom
szervezésében.
1932
júliusában
mindkettõjüket
letartóztatták,
és
a
biatorbágyi
vonatrobbantás
után
bevezetett
statárium
hatálya
alatt
a
rögtönítélõ
bíróság
mindkettõjüket
halálra
ítélte,
és
még
aznap
kivégezték.
Rákosi
Mátyás
(1892-1971),
a
KMP
egyik
alapítója,
a
Tanácsköztársaság
népbiztosa,
1925-ben
letartóztatták,
a
bíróság
8
és
fél
évi
fegyházra
ítélte.
Büntetésének
letelte
után
(1934.
ápr.
24.)
nem
engedték
szabadon,
népbiztosi
tevékenységéért
ismét
bíróság
elé
állították.
Életét
a
nemzetközi
tiltakozó
mozgalom
mentette
meg,
életfogytiglani
fegyházra
ítélték
(1935.
febr.
8.).
A
szovjet
kormány
kezdeményezésére
a
cári
csapatok
által
zsákmányolt
1848-49-es
honvéd
zászlókért
cserébe
kiadták
a
Szovjetuniónak
1940
októberében.
Ferdinando
Nicola
Sacco
(1891-1927)
és
Bartolomeo
Vanzetti
(1888-1927)
olasz
születésû
amerikai
baloldali
anarchista
személyiségek.
Az
amerikai
imperializmus
a
világgazdasági
válság
idején
az
ellenük
hozott
halálos
ítélettel
statuált
példát.
Az
ítéletet
1927.
augusztus
23-án
hajtották
végre,
melynek
következtében
Bostonban
ostromállapotot
kellett
elrendelni
a
tömegzavargások
miatt.
Az
óceán
innensõ
partján
a
felháborodás
hullámai
öntötték.
A
genfi
Népszövetség
palotáját
sok
ezren
ostromolták,
a
TransEurope
expressz
amerikai
diplomatáknak
fenntartott
szalonkocsijára
táblát
erõsítettek:
„Saccovanzetti-szakasz”
felirattal.
|
|