VÉDNÖKSÉG A MÁRTÍRSÍROK FELETT: BEBRITS LAJOS

BEBRITS LAJOS (1891-1963)

A Munkáspárt nagy-budapesti szervezetei védnökséget vállaltak a Fiumei úti sírkertben, a Munkásmozgalmi Panteonnál található mártírsírok gondozása felett. A Szabadság újságban ezen a héten Bebrits Lajost mutatjuk be.

Bebrits Lajos szociáldemokrata politikus, a magyar közlekedés újjászervezője, diplomata, a magyar szocializmus nemzetközi tekintélyű propagandistája volt. 1891. decemberében született Tregován, a mai Románia területén. 1910-től a MÁV-nál forgalmi tiszt, 1917-től a vasutas szakszervezet és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja. 1919-ben Romániá-ban a szakszervezet bánáti, majd erdélyi szervezetének titkára volt. Illegális tevékenysége miatt több ízben letartóztatták. 1923-ban az USA-ba emigrált, ahol a Kommunista Párt magyar szekciójának vezetője lett. 1924-től az Új Előre című lap munkatársa, majd főszerkesztője. Különféle sajtóperek után az amerikai hatóságok kitoloncolták. 1932-től 1945-ig a Szovjetunióban élt. Moszkvában telepedett le, ahol kezdetekben vezető gazdasági beosztásokban dolgozott. 1938-ban összeesküvés vádjával letartóztatták, s 21 hónapot töltött börtönben. 1939 őszi bírósági tárgyalásán az ügyész felmentését kérte, és így szabadon bocsátották. 1941-től a moszkvai Kossuth rádiónál dolgozott, majd 1943-tól magyar nyelvű újságok szerkesztésében is részt vett. A felszabadulás után hazatért, a kereskedelmi- és közlekedésügyi minisztériumban kapott vezető beosztást. 1949 és 1956 között különböző miniszteri tisztségeket töltött be. Nevéhez fűződik a háborúban megsemmisült magyar vasúti közlekedés helyreállítása, az állami tulajdonú közúti teherszállítás megszervezése, a postai szolgálat elindítása. Szolgálati ideje alatt kezdődött meg a magyar légi közlekedés fejlesztése is. Bebrits imádta a vasutat, élt-halt érte, s megbecsülte mindazon embereket, akik a vasutat nap mint nap működtették. 1956-ban tagja ugyan Nagy Imre kormányának, de lényegében nem vesz benne részt, csatlakozik a Kádár János irányította új pártvezetéshez. Az MSZMP új vezetése úgy döntött, hogy kamatoztatja Bebrits nemzetközi tekintélyét, szakmai kapcsolatait és nem utolsó sorban nyelvtudását. 1957. februárjában rendkívüli követté és meghatalmazott miniszterré nevezték ki a londoni követség élére. 1957 végétől 1959-ig a Magyar Népköztársaság követe volt Svédországban, Norvégiában és Izlandon. Jelentős szerepe volt Magyarország 1956 utáni nemzetközi elszigeteltségének leküzdésében. 1959-62 között az Országos Idegenforgalmi Tanács főtitkára. 1963 augusztusában halt meg Budapesten. 

A FÖLD A PARASZTÉ, A GYÁR A MUNKÁSÉ

Hatvan éve, 1948. március 25-én államosították a száznál több dolgozót foglalkoztató vállalatokat Magyarországon. Ezzel a gyáripar 90 százaléka, 594 vállalat került állami tulajdonba. A Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok - a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Független Kisgazdapárt és a Polgári demokrata Párt -1944. december 2-án elfogadott programjukban a „föld kincseinek” állami tulajdonba vételét tűzték ki célul. Az 1945 márciusában meghirdetett földreform keretében több, mint 600 ezren kaptak földet, átlagban öt holdat. Ezzel eltűnt a társadalom palettájáról a nagybirtokos arisztokrácia. Az Országgyűlés ezután elfogadta a bányák és a villamos erőművek állami kezelésbe vételét, majd 1946. június 26-án törvénybe iktatta a szénbányászat államosítását. December 1-től miniszterelnöki rendelettel a jóvátétel idejére állami kezelésbe kerültek a legnagyobb nehézipari üzemek, a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű, a Ganz és társa, a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművek, a Győri Vagon- és Gépgyár, továbbá mindazok az üzemek, melyekben e vállalatoknak legalább ötven százalékos tőkeérdekeltségük volt. Az 1947-es választások után a baloldali pártok befolyása alatt álló új törvényhozás elfogadta a nagybankok és az érdekeltségi körükbe tartozó vállalatok államosításáról szóló törvényt, e lépés után a bánya- és gyáriparban dolgozóknak már 60 százalékát foglalkoztatta az állam.