NEM LEHET KARBA TETT KÉZZEL VÁRAKOZNI!

Csikány Józsefnével az Ilka utcai párthelyiségben találkoztam. Egész nap dolgoztak, készültek a nőnapi ünnepségre és a közeledő Front-kongresszusra. A párt Nőtagozataként hidat képeznek a párton kívüli asszonyok és lányok felé. Anikó ezt a szervezetet vezeti hozzáértéssel és szorgalommal. 

– Mi hozott a pártba és mi tart itt?
– A férjem régóta a párt aktív tagja. Ő vitt magával rendezvényekre, ünnepségekre. Termékeny talajban megfogant a mag, hiszen baloldali gondolkodású családból származom, és nagyon erős ellenszenvet váltott ki belőlem a rendszerváltás. Úgy tudom, sokan vagyunk így. A szocializmusban nem foglalkoztunk aktív politizálással, de az első pofonok után rájöttünk, hogy nem lehet karba tett kézzel várakozni, mert a helyzetet csak rontja az emberi közöny. Ez a világ egyik rákfe-néje! A közöny, a passzivitás. Az a jó érzés köt a párthoz, hogy nem köpönyegforgató, hazudozó, mint a legtöbb burzsoá párt.
– Mivel töltöd a szabadidőd?
– Tavaly óta nyugdíjas vagyok, így valamivel több a szabadidőm. Sokat vagyok a családommal, ami nagyon fontos számunkra. Feltöltődést és nyugalmat a mai felfokozott ritmusú, sietős világunkban itt kaphat az ember. Ötödik emeleti lakásunkban 40 cserép virág van. Ez már több, mint hobbi. Nagyon szeretek főzni is, a családom szereti a finomságokat. Kedvenceink: a káposztás bableves csülökkel és a bakonyi szelet.
– Van vörös inged?
– Több vörös blúzom és egyebek vannak. Mindig is voltak. Jó jelképnek tartom! Szimbolizálja pártunk vörösségét és zászlónk színét. Azt is mondhatnám, hogy zászlónk egy darabját viselem, ami sok energiát és lelkesedést ad. Lehet, hogy valamilyen emblémát rá kellene tenni, hogy véletlenül se tévesszenek össze bennünket a szocialistákkal. Azt semmiképpen nem szeretném, ha szocialistának néznének.
– Mit szól a családod a pártmunkához?
– A férjem támogat, és sokat segít. Itthon meg tudjuk beszélni a problémákat. A családom többi tagja is baloldali érzelmű, tehát otthon is felvállalom nézeteimet. A Nőtagozatban és a régióban végzett munkámat ötletekkel és megértéssel támogatják. Feladatunk a rendezvények segítése és kellemesebbé tétele harapnivalóval, kávéval, italokkal. Mindent megteszünk, hogy jó munkakörülményeket teremtsünk elvtársainknak és magunknak.
– Mi a legfontosabb érték az életedben?
– A család. Ezt nagyon hangsúlyosan mondom, mert a társadalom alapintézménye. Enélkül nagyon nehéz boldogulni, mégis folyamatosan rombolják. Törődés a gyerekekkel, idősekkel, betegekkel. Egyre több idős ember hal meg méltatlan körülmények között. Szörnyű látni, hogy szétesnek a családok. A neoliberális politikának nem érdeke a család és a nemzet megtartása. Egyedülálló, kiszolgáltatott, segítő kéz nélküli embereket könnyen lehet manipulálni, átverni, kirabolni, tönkretenni. Fontos lenne a nagyszülők, szülők példamutatása, kitartása, önfeláldozása. Nem tartom szerencséseknek a mai fiatalokat és gyerekeket. Nehéz és kilátástalan életet élnek, a közeljövő sem valami fényes.
– Mit olvastál mostanában? Mit néztél televízióban, moziban, színházban legutóbb?
– Mióta nyugdíjas vagyok, több időm van olvasni. Utoljára Moldova György, Az utolsó töltény című könyvét olvastam. Sajnos azt kell mondanom, hogy ezt a könyvet csak kellő kritikával lehet kézbe venni. Nagyon kedvelem Berkesi András és Szilvási Lajos regényeit. Politikai, kertészeti és gasztronómiai könyveket olvasok. A Szabadságot mindig elolvasom, az elméleti sarok sok aktuális kérdésre ad választ. Rendszeresen átnézem a Vidék ízét és a Magyar Konyhát. Újabban az internettel barátkozom. Televízióban inkább politikai jellegű műsorokat nézek.
– Ha találkoznál az aranyhallal, mi lenne a három kívánságod?
– Először is: a legközelebbi választáson a Munkáspárt kerüljön be a parlamentbe. Másodszor: szűnjön meg a szegénység. Harmadszor: legyen béke a világon.
– Mi a személyes tapasztalatod a legutóbbi idők változásaival kapcsolatban?
– A rendszerváltás nyomort, kilátástalanságot és depressziót hozott az emberekre. Fogyasztási-, jövedelmi-, létbiztonsági szegénységet, lakáshiányt és hajléktalanságot. Megoldás a kapitalizmus körülményei között nincs, nem is lehet, de egy kis odafigyeléssel enyhíteni lehetne. A kormányt ez a probléma egyáltalán nem érdekli. Az emberek belefásultak a kilátástalanságba, bezárkóznak. Ezt tapasztalom nőtagozati munkám során is, mikor zsíros kenyeret vagy ruhát osztunk, azzal szembesülök, hogy kollektív búskomorság uralkodik a népen. A rendszerváltás elvetette a félelmet a lelkekben: félnek a munkanélküliségtől, kitaszítottságtól, az adósság következményeitől, a gyermekvállalástól. Új, jobb életet érdemelne ez az ország. Mi, a Munkáspárt tagjai ezen dolgozunk. Egy olyan társadalomért, ahol az ember, a család, a munka a legfontosabbak, a jogbiztonság, a jólét általános, nem kevés milliárdos és sok szegény van, hanem mindenki becsületesen, normális életet élhet. Lehetőségünk lenne egy jobb szocializmus, egy nyugodtabb és boldogabb világ felépítésére. Visz-sza kell szerezni gyermekeink számára a derűt és a jövőben való hitet. Újra, már megint.

FOGARASI ZSUZSANNA