Március 1-én a Munkáspárt Központi Bizottsága ünnepi ülést tartott a Kommunista Kiáltvány megjelenésének 160. évfordulója alkalmából. Most Vajda János, a Munkáspárt elnöke beszédének első részét közöljük.

AZ ESZMÉK TERÉN NINCS LÉGÜRES TÉR

A Kiáltványnak ez a fejezete kevéssé ismert, kevéssé olvasott és idézett. Pedig érdekes és máig időszerű, tanulságos olvasmány. Marx és Engels arra hívja itt fel a figyelmet, hogy ha a munkás érvényesíteni akarja a saját érdekeit, akkor a saját helyzetéből adódó ideológiát kell képviselnie. És fordítva is igaz, hiszen csak a saját ideológiája alapján fogalmazhatja meg az ő érdekeit a sokszor rendkívül zavaros társadalmi folyamatokban, küzdelmekben. Ez pedig azt jelenti, hogy a munkásoknak, a kommunista pártoknak harcolniuk kell a tőkések ellen nem csupán gazdasági és politikai téren, de eszmei, ideológiai téren is.
  A mai magyar társadalomban sincs légüres tér az egyes társadalmi csoportok, az emberek fejében. A magyar munkások, dolgozók is igen különbözőek ideológiai szempontból, gondolkodásukban.
  Az eszmék terén nincs légüres tér. Ha valamelyik eszme, ideológia visszavonul, vagy kiszorítják, a helyébe azonnal más eszmék, más ideológiák lépnek. El kell igazodni abban, hogy a tőkés rendszer, a tőkés propaganda milyen eszmei irányokban támad ma, milyen eszmei irányokból manipulálja a társadalmat, benne a dolgozó osztályokat is. Manapság ezek a főbb eszmei irányok egyrészt a szocialista múlt, benne a Kádár-rendszer lejáratására, illetve a mai rendszer jellegének elmosására irányulnak. S az eszmei harc egyik fő iránya ma is az osztályok létezésének és következésképpen az osztályharc tagadása.

MIT TANULHATUNK MARXTÓL ÉS ENGELSTŐL?

A marxizmus klasszikusai a Kiáltványban nem írhatták le a későbbi, vagy a mai szellemi életet, de példát és módszert adtak a társadalmi ideológiák osztályalapjának értelmezésében is. Reakciósnak nevezik azokat a nézeteket, amelyek ugyan a proletáriátushoz szólnak, baloldali, szocialista jelszavakat használnak, bírálják a kapitalizmust, de mindegyikük a saját társadalmi osztálya érdekében lényegében a kapitalizmust erősíti. „Közgazdászok, emberbarátok, jótét lelkek, a dolgozó osztályok helyzetén javítók, jótékonyságszervezők, állatvédők, antialkoholista egyesületek alapítói, zugreformerek tartoznak ide a legtarkább változatosságban” – jellemzik maró gúny-nyal a tőkés rendszer apologétáinak (eszmei kiszolgálóinak) világát.
  Ilyen korabeli nézetek: a feudális, vagy „papi szocializmus” (amely a burzsoáziával szemben vesztes arisztokrácia ideológiája), a kispolgári szocializmus, (amely a tőkésosztály és a proletáriátus között mindig újratermelődő, s gyakran szintén vesztes rétegek gondolkodása), illetve a konzervatív, vagy burzsoá szocialisták. Marx és Engels így foglalja össze ezeknek a nézeteknek a lényegi vonását: „A burzsoázia egy része orvosolni akarja a társadalmi visszásságokat, hogy ezzel a polgári társadalom fennmaradását biztosítsa.”
  Végezetül a Kiáltvány e fejezete az utópikus szocializmussal foglalkozik. Ők nem akarják a kapitalizmust megőrizni, meg akarják semmisíteni, de az oda vezető utat nem az osztályharcban, hanem a szép eszmék terjesztésében, részmegoldásokban látják. Reakciósnak nem Owen, Fourier, vagy Saint-Simon korai utópikus szocializmusát tartják. Ők a marxizmus előfutárai. Reakciósnak azokat az utódaikat ítélik, akik akkor illuzórikus nézetekhez ragaszkodnak, amikor már kibontakozik a munkásmozgalom.

MILYEN FŐBB IDEOLÓGIÁK VANNAK MA?

Korunk egyik legbefolyásosabb, legerőszakosabb ideológiája a liberalizmus. Ez az egész tőkésosztály, de mindenek előtt a nagytőke ideológiája. A kistulajdonosi rétegek, a középosztályok ideológiájává válik a konzervativizmus. Feljövőben van a keresztényszocialista áramlat. Ma az úgynevezett új szociáldemokrata eszmei és politikai áramlat az egyik legerősebb, és a munkásmozgalom pozíciója szempontjából a legveszélyesebb jelenség. Ma is találkozunk „kritikai-utópikus” nézetekkel, amelyek bírálják a kapitalizmust, de nem kínálnak igazi megoldást. Korunk sajátossága az „újbaloldali” nézetek megjelenése, amelyek tagadják, hogy korábban szocializmus volt, tagadják az osztályok létét, és tagadják az osztályharcot is.
  A liberalizmus az egyén teljes szabadságát hirdeti, s azt, hogy a társadalom nem korlátozhatja ezt az individuális szabadságot. A liberalizmus alapideológiai tétele, hogy a társadalom minden területén a piaci verseny dönti el, hogy mi az életképes, mi a jó az embereknek. Versenyt, érvényesülést, öngondoskodást hirdetnek. A liberalizmus alapvetően az egész tőkésosztály ideológiája, ilyen-olyan formában és mértékben valamennyi tőkés párt nézeteiben benne van.
  A liberalizmus tiszta formában azonban mindenekelőtt a nagytőke ideológiája. A nagytőke ideológiájaként megjelenik a társadalom „államtalanításának” eszméje is. Azért, mert érdekelt az állam ellenőrző szerepének lebontásában, az általános és teljes privatizációban. Ez politikailag az SZDSZ és részben az MSZP ideológiája.
  A győztes polgárságnak szüksége van arra, hogy utólag is bizonyítsa a rendszerváltás szükségességét, illetve azt, hogy a mostani tőkés modellnek nincs alternatívája. Éppen ezért a liberális ideológusok azt igyekeznek bizonyítani, hogy a szocializmus a belső logikája miatt volt és van halálra ítélve. E polgári áramlat nagyhatású, markáns képviselője a közgazdaságtanban Kornai János akadémikus. Az ő „iskolájából” került ki azoknak a közgazdászoknak a többsége, amelyek a piac korlátlan szerepének hirdetői, a közszolgáltatások teljes privatizálásának propagátorai. Ugyanennek az ideológiai küldetésnek tesz eleget a politológia és a filozófia területén Kiss János és Heller Ágnes, amikor a szocialista rendszereket „totalitárius diktatúráknak” minősítik, összemossák a kommunizmust és a fasizmust. Ideológiailag ehhez a liberális polgári áramlathoz csatlakozott Gyurcsány Ferenc is, amikor pártelnökké választását követően kijelentette: Magyarország 1945-tel „letért a történelmi fejlődés normális útjáról”.

VAJDA JÁNOS