FÉLNEK A FELSZABADULÁSTÓL

Április 4.: a mai huszonéveseknek ez a dátum már semmit sem jelent. 1945 tavaszát a polgári sajtó és történelemtanítás is felejtené és jelentéktelenítené, hiszen a felszabadító szovjet csapatok teremtettek lehetőséget a második magyar szocialista kísérlethez.

„Elhúzódó harcok után 1945 áprilisában (a hivatalos szovjet hadijelentések szerint április 4-én) hagyták el Magyarországot az utolsó német csapatok” – a mai negyedikes gimnáziumi tankönyvben mindössze ez a mondat szerepel hazánk sorsfordító történelmi pillanatáról. Arányaiban több szó esik Horthy Miklós impotens kiugrási kísérletéről, a nyilas uralomról vagy éppen a magyarországi zsidóüldöztetésről. A szovjet katonák tevékenysé­gét egy svájci diplomata jelentése hivatott bemutatni: ez alapján valószínűleg nem volt olyan tíz és hetven év közötti magyar lány és asszony, akit a „keletről jött horda” nem becstelenített meg. A gimnazistákat gondolkodásra késztető kérdések kizárólag a Vörös Hadsereg megszálló tevékenységével, a málenkij robottal, illetve a fosztogatásokkal foglalkoznak. Ezzel ellentétben mindössze egy utalás esik arról, hogy a német csapatok minden mozdítható ipari létesítményt elszállítottak, tízezer számra hajtották nyugat felé a magyar szarvasmarha- és lóállományt.
  A tankönyvek, a tévéműsorok, a polgári sajtó e korszakkal foglalkozó cikkei egyaránt azt sugallják, hogy a szovjet csapatok felelősek az 1945-ben romban heverő országért, a meggyötört társadalomért. A történelemkönyv hamisít és elhallgat, a média pedig bulvárosítja a felszabadulást. A bevált receptet követik: vér, szex, katasztrófa, minden más érdektelen. Azaz keressünk valós vagy állítólagos tanúkat, akik talán látták, vagy látni vélték, hogy a szovjetek nőket erőszakoltak, órákat loptak, és nagy valószínűséggel a budapesti hidak felrobbantása is az ő lelkükön szárad. Április 4. pedig nem is annyi, hiszen talán még utána is volt egy német szakasz valahol Sopron környékén.
  Mire jó mindez? A választ Magyarország MSZP-s miniszterelnöke adta meg a közelmúltban: Gyurcsány Ferenc szerint a magyar társdalom szerves fejlődése megtört 1945-ben. S ebben addig igaza is van, hogy az akkori hazai uralkodó osztályok számára a szovjet csapatok megjelenése a nyilasoknál is rosszabb volt. A Vörös Hadsereg katonái teremtették meg ugyanis az esélyt arra, hogy Magyarországon a dolgozók vegyék kezükbe a hatalmat. Az addigi tulajdonviszonyok felbomlottak.
  A debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány első rendelkezéseinek egyike a földreform volt, kárpótlás nélkül osztották fel az összes ezer holdnál nagyobb birtokot. Lehet szépíteni, de tény: a radikális földreform nem a magyar polgári és baloldali pártok kompromisszumaként kezdődött el, hanem a szovjet vezetés nyomására. Igaz persze az is, hogy a későbbi magyar fejlődés visszásságai is Moszkva valós vagy vélt igényei szolgalelkű követésének köszönhetőek.
  1945. április 4-e a magyar társadalom dön­tő többsége számára egy új és jobb életre adott esélyt. Ez ellentétes volt akkor is a tőkés érdekekkel és ellentétes ma is. A szovjet katonák démonizálása, a szocialista múlt gonosszá és nevetségessé tétele ugyanazt szolgálja: az emberek fogják fel, hogy nincs alternatívája a kapitalizmusnak. Sőt, Lukács Györgyöt kifordítva: a legrosszabb kapitalizmus is jobb, mint a legjobb szocializmus. Április 4-e a második magyar szocialista kísérlet kezdetét jelentette, ezt kell elfeledtetni ma mindenkivel, ez még egyszer nem fordulhat elő.