Jöjjön meg az emberek józan esze!

Kőszeginé Benedek Anna A nagy mesemondó és humanista, Benedek Elek távoli rokona a?családi fotók tanúsága szerint. 1945. december 2-án született Budapesten. Számítástechnikával foglalkozott középvezetőként egy nagyvállalatnál, ma már Érden lakik és nyugdíjba vonult. A csepeli 10. régió elnöke és ugyanott KB-képviselő.

 
 Kőszeginé Benedek Anna élete Csepelhez kötődik. Itt lett tagja a pártnak, itt lett képviselőjelölt. Itt lett a Munkáspárt helyi vezetője, a csepeli közélet ismert és elismert tagja. Lelkes, elszánt, dolgozni akaró és tudó asszony. A beszélgetés elején megkér minket, mindenképpen írjuk le a csepeliek Internet címét: mpcsepel@gmail.com. Van blogjuk is, szeretettel várják az érdeklődő leveleket és bejegyzéseket.

– Mi hozott és mi tart a pártban?

– A rendszerváltás előtt KISZ-tag voltam, de nem léptem be a pártba. Azért maradtam távol, mert túlságosan sok visszásságot tapasztaltam az MSZMP-ben, ami sajnos ’89-ben be is igazolódott. A legma­gasabb szinteken árulók hada nyüzsgött. Tessék megnézni őket ma!
  1989 után sokaknál leesett a húszfil­léres. Nagyon-nagyon rossz irányba indult el az ország. Az igazak mellé kellett állni! Évekig dolgoztam párton kívüliként, így voltam munkáspárti képviselőjelölt is. 2002-ben beléptem, mert fontosnak tartottam a szervezett munkavégzést. Az elveimért vagyok itt, ebben a pártban nem a rangkórság miatt dolgozunk, hanem eszmékért, elvekért.

– Mi a személyes tapasztalatod az elmúlt idők változásaival kapcsolatban?

– Az országban minden egyre rosszabb. Kivéreztették az oktatást, hamarosan kivégzik az egészségügyet is. Szabályos, körmönfont népességcsökkentés zajlik. Ahelyett, hogy új munkahelyeket teremtenének, egyre nagyobb és fájdalmasabb a munkanélküliség, hiszen a legtöbb embernek már tartalékai sincsenek. Kiszolgáltatott rabszolgaként élnek egyik napról a másikra. Mivel van unokám, aggódom a jövője miatt. Vajon lesz jövője egyáltalán?

– Van-e vörös inged?

– Még nincs, de be fogom szerezni. Olyan régen vásároltam, hogy most azt sem tudom, hányas kell. Fontosnak tartom a viselését. Nem kell zavarnia, hogy az MSZP használja a vöröset, jelentősége nulla. Azt is terjesztik magukról, hogy baloldaliak, bár nem látok semmit a politikájukban, ami erre utalna. Talán az, hogy némelyikük a baloldalán alszik...

– Mit szól a családod a pártmunkádhoz?

– Régi kommunista család a miénk. Nagyapám 1919-ben vöröskatona volt, ezért öt évre internálták, egy erdélyi kőbányában dolgoztatták,?bottal verték, amitől megrokkant örök életére. A fehérterror áldozata volt. Anyámék hatan voltak testvérek, ebből négyen párttitkárok. Ha 1956-ban nem jönnek be a szovjetek, egyik bátyját felakasztják a „forradalmárok”. 1956 okairól sokat lehetne beszélni. Elégedetlenek voltak az emberek, de azt sem kell elfelejteni, hogy a háború után kilenc évvel egy szétdúlt országot kellett felépíteni. A beszolgáltatások nélkül éhen halt volna Budapest. A szovjetek nélkül sokan nem élnénk, egyes felkelők válogatás nélkül gyilkoltak. Jó lenne ezekről is szót ejteni.
  A fiam minden rendezvényre eljön, ha munkája engedi. Négy éves unokám is! Nagyon büszke vagyok arra, hogy ott volt A Szabadság címlapján.

– Mivel töltöd a szabadidőd?

– Általában a kertem művelem. Rengeteg a munka, főleg tavasszal. Mindent megtermelek, amire a családnak szüksége van. Főzni is szeretek, állítólag jól megy. Szeretek kötni is, már ha marad idő a pártmunka után. Fontosnak tartottam az aláírásgyűjtést, ahol sok emberrel szóba lehetett állni, és elmondani kik vagyunk, mit akarunk. Előfordult, hogy ellenséges, kiabáló ember végül békésen és jó hangulatban vált el tőlünk. Gyakrabban kellene találkozni az emberekkel Interneten és személyesen is.?Több szimpatizánst és tagot szerezhetnénk. Jó lenne, ha a régióelnökök megírnák A Szabadságba a tapasztalataikat. Ezen kívül a Csepeli Gyerekekért Alapítvány kuratóriumi elnökhelyettese vagyok.

– Mit olvastál mostanában? Mit néztél színházban, moziban?

– Olvasás terén mindenevő vagyok, nagy könyvtáram van. Nem szoktam úgy elaludni, hogy ne olvasnék valamit. Nagyon szeretem a szép-, a tudományos-fantasztikus irodalmat, régen sok történelmi jellegű regényt olvastam. A Szabadság állandó olvasmányom. A közelmúltban sokadmagammal együtt nem örültem annak, hogy Gyurcsány volt a címlapon, mert nagyon nem csípjük őt, nem is olyan szép, hogy címlapdísz legyen. Persze értjük, hogy miért volt ott.
  Tévében általában megnézem a híreket, rádiót folyamatosan hallgatok, igaz sokszor abból is elegem van. Hazudni én is tudok, ha akarok.
  Szeretem a természetfilmeket is, őket a televízióban is megnézem. Moziban vagy színházban tizennyolc éve nem voltam. Azelőtt rendszeresen, havonta kétszer jártunk színházba, és külföldre mentünk nyaralni, például bejártuk egész Erdélyt. Most belföldre sem járunk.

– Mi a legfontosabb érték az életedben?

– A szavahihetőség, a becsületesség, az emberhez méltó viselkedésmód. Kevés van belőle.

– Ha találkoznál az aranyhallal, mi lenne a három kívánságod?

– Nem hiszek a csodákban, de elsőnek, sokat adnék azért, ha az elmúlt húsz év nem történt volna meg. Másodszor: szeretném, ha minden ember értékének és képességének megfelelő munkát végezne, s abból tisztességesen megélne. Harmadszor:?jöjjön meg az emberek?józan paraszti esze, és ismerjék fel érdekeiket. Csak a saját szemüknek higgyenek, ne a programoknak és a szavazatokért kuncsorgó pártoknak.