ELMÉLETI SAROK:
	VIGYÁZAT, VESZÉLYES!

 Március 1-én a Munkáspárt Központi Bizottsága ünnepi ülést tartott a Kommunista Kiáltvány megjelenésének 160. évfordulója alkalmából. Most Vajda János, a Munkáspárt alelnöke beszédének második részét közöljük.

Konzervativizmus napjainkban

A magyar tőkésosztály egyes csoportjai féltik helyzetüket a multik egyeduralmától, félnek a kiszolgáltatottságtól. A kistulajdonosi rétegek, a középosztályok ideológiájává válik a konzervativizmus, amely a család, a kisebb-nagyobb közösségek megőrzését, a nemzeti érdekek és értékek védelmét, az állam felelősségét hirdeti. Politikailag ez a FIDESZ ideológiája.
  Feljövőben van a keresztényszocialista áramlat, annak mértékében, ahogyan erőszakosan nyomul a liberalizmus, illetve, ahogy a szociáldemokrácia nem tud kielégítő válaszokat adni. Giczy György, Semjén Zsolt, Harrach Péter és mások írásaiban, politikai fellépésében az egyház szociális érzékenysége köszön vissza, leleplezik a kapitalizmus ellentmondásait, miközben a megoldást erkölcsi és világnézeti tényezőkben látják.
  Nem hallgathatunk más jobboldali nézetekről sem. Csurka István, vagy manapság Vona Gábor nézetei ugyancsak leleplezik a globalizációt, a multikat, a nemzeti érdekek megsértését, a nyomort. A lényeg azonban az, hogy válaszaik nem a tőkés rendszer megváltoztatásához vezetnek, hanem megmaradnak a kapitalizmus keretei között.

Mai szociáldemokrácia

Ma az úgynevezett új szociáldemokrata eszmei és politikai áramlat az egyik legerősebb, és a munkásmozgalom pozíciója szempontjából a legveszélyesebb jelenség. A 80-as évektől a nemzetközi szociáldemokrácia az „újközép” néven, a „harmadik út” nevű irányzatokban fogalmazta meg hitvallását. Mit jelent ez? Feladták a jóléti állam politikáját, öngondoskodást, esélyteremtést hirdetnek. A 80-as évektől már nemcsak a szocializmus nem cél, de a szociáldemokrácia addigi hagyományos követeléseiről is lemondtak.   
  Ezt az ideológiát tette magáévá az MSZP is. Az MSZP főbb ideológusai között meg kell említeni Vitányi Iván, vagy a volt pártelnök Hiller István nevét. Az MSZP 1990-ben még szociáldemokrata pártként határozta meg magát, nyugati típusú piacgazdaságot, pluralizmust, jogállamiságot hirdettek, s e rendszeren belül „a baloldali értékek képviseletét”. Az MSZP – a Horn-kormány idején – a Bokros-csomag elfogadásával nyíltan vállalta a neoliberális politikát, lényegében feladta szociál demokrata jellegét, majd 2002 után, különösen Gyurcsány Ferenc elnökké választását követően a hazai és nemzetközi nagytőke politikai pártjává vált.
  Ez a szociáldemokrácia szavakban igaz­ságosságot, esélyegyenlőséget, társadalmi szolidaritást, „baloldali polgárosodást” hirdet. A valóságban ennek a szociáldemokráciának ma a lényege: a dolgozó tömegeket eltéríteni a tényleges osztályharctól. Mintha előre látták volna ennek a szociáldemokráciának a lelkületét a Kiáltvány szerzői, amikor ezt írták: „A szocialistáskodó burzsoák a modern társadalom (azaz a kapitalizmus) életfeltételeit akarják, a belőlük szükségszerűen fakadó harcok és veszedelmek nélkül. A fennálló társadalmat akarják, az azt forradalmasító és felbomlasztó elemek nélkül. Burzsoáziát akarnak proletariátus nélkül.” Vagy: „A burzsoá szocializmus abban áll, hogy kijelenti (azt akarja elhitetni), hogy a burzsoák – a munkásosztály érdekében burzsoák.”

„Kritikai-utópikus” nézetek manapság

A polgárságban, vagy az értelmiség körében, amely gyakran maga is középosztályosodik, mindig vannak olyanok, akik leleplezik a kapitalizmus belső ellentmondásait, mindenekelőtt a szegénységet, s apellálnak a hatalomhoz, a kormányokhoz, de csak azért, hogy jobbá, igazságosabbá tegyék a kapitalizmust. Gombár Csaba vagy Ferge Zsuzsa szociológus például értékes munkát végez a magyarországi társadalmi egyenlőtlenségek, a szegénység feltárásával. A szegénység, benne a gyermekszegénység folyamatos emlegetése azonban önmagában nem jelent megoldást a társadalmi bajok orvoslására. Ám fennáll a veszély, hogy ez lefegyverzi, tévútra viszi a munkásmozgalmat. Jellemző, hogy a Munkáspárt 2006 is mindig ezt a témát veszi elő.
  Magyarországon is megjelent az antiglobalista mozgalom, vagy például a humanista mozgalom. Ezek leleplezik és elutasítják a tőkés globalizációt, az USA, illetve a multinacionális nagytőke átfogó gazdasági, politikai és szellemi uralmát, a háborúkat. Tény, hogy e mozgalmak fontos részei az antiimperialista harcnak. A megoldást azonban nem a társadalmi forradalomban, nem a kapitalizmus megsemmisítésében látják, hanem „egy más világ” homályos elméletében.
  E mozgalom fő jelszavai: „Lehet más a világ!”, illetve „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” Azaz látják és elítélik a globális kapitalizmus számos negatív társadalmi, környezeti, antihumánus következményét, de csak részmegoldásokban, személyes vagy közösségi életmódbeli lázadással kívánnak ellene küzdeni.
  A rendszerváltással nálunk is megjelentek az ún. újbaloldal ideológusai. Legismertebb képviselőik Szalai Erzsébet, Tamás Gáspár Miklós, Krausz Tamás, Hegyi Gyula, vagy Wiener György. Gyakorlati-elméleti munkásságuk miatt, s nem kis részben, mivel a szociál-liberális sajtó favorizáltjai, jelentős önálló szerepet játszanak, s hatásuk van. Magukat az MSZP-től balra állónak, vagy az MSZP-n belüli baloldalnak (Baloldali Tömörülés) tartják, ideológiai alapállásuk és tényleges politikai szerepük miatt azonban joggal nevezhetjük őket a rendszer apologétáinak, akik akarva-akaratlanul támogatják azt. Ezek az „újbaloldali” nézetek így vagy úgy, de tagadják, hogy korábban szocializmus volt, tagadják az osztályok létét, és tagadják az osztályharcot is.
  Lényegében ehhez a szellemi körhöz kapcsolódnak azok a személyek is, akik nagy munkát fejtenek ki a Munkáspárt 2006-ban. Zavaros, nem marxista nézetek ezek. Ám ha ezek a zavaros nézetek egy kommunista pártban jelentkeznek, az a legveszélyesebb, színtiszta revizionizmus. Pártunk politikai önállósága megőrzésének ezért kiemelkedően fontos alapja, hogy megőrizzük és megvédjük a marxizmus ideológiai iránytűjét.

VAJDA JÁNOS