VÉDNÖKSÉG A MÁRTÍRSÍROK FELETT: REZI KÁROLY

REZI KÁROLYRÓL MINDÖSSZE EGY
FÉNYKÉP MARADT FENN. SZOBRÁT,
EMLÉKTÁBLÁJÁT A SZOBORPARKBA
HURCOLTÁK, FELEDÉSRE ÍTÉLTÉK

A Munkáspárt nagy-budapesti szervezetei védnökséget vállaltak a Fiumei úti sírkertben, a Munkásmozgalmi Panteonnál található mártírsírok gondozása felett. A Szabadság újságban ezen a héten Rezi Károlyt mutatjuk be.

Rezi Károly az újpesti kommunista moz­­galom egyik legígéretesebb harcosa volt, ám korai mártírhalála megakadályozta abban, hogy országos tekintélyű forradalmi vezetővé nője ki magát.
  1909. december 1-én született Budapesten egy proletárcsalád harmadik gyermekeként. Ez az időszak a dualizmus válságának és összeomlásának, majd a két forradalom (1918-1919) kora volt. Özvegy édesanyja nevelte fel a fiút, aki kiemelkedő szorgalmával igen jó eredménnyel jutott el az újpesti Könyves Kálmán gimnázium negyedik osztályáig. Urizáló diáktársai azonban – szegényes öltözködése miatt – kigúnyolták az iskolából. Tanonc lett egy drogériában, de végül a kéziszövésnél kötött ki. 1931-ben – a gazdasági válság okozta nagy társadalmi feszültségek idején – lett a textil-szakszervezet tagja, s rendszeres látogatója a helyi Munkásotthonnak. A proletároknak ez az aktív közössége felért egy középiskolával, és sorsdöntő hatással volt az ifjú szellemi fejlődésére. Itt olyan baloldaliak közé került, akik hamar felismerték tehetségét, megbízhatóságát, és fokozatosan bevonták előbb a legális, majd az illegális munkába. Előrehaladását immár semmi sem gátolta: 1932-ben a KIMSZ kerületi bizottságának tagja, hamarosan titkára lett. Egyik fő megbízatása volt az állástalanok között végzendő szervező- és agitációs munka. A gazdasági válság hatására (1929-1933) Újpesten különösen nagyra duzzadt a munkanélküliek száma. Az aktivisták sikerei egyértelműek voltak, bár mozgalmi tevékenységüket jelentősen nehezítette Gömbös terrorja és demagógiája.
  Rezi Károly 1933-ban, igen bonyolult harci feltételek között lett a Kommunisták Magyarországi Párjának tagja, miközben a legális szakszervezetekben és az MSZDP-ben is dolgozott. Az ifjú nemcsak a munkásság körében vált ismertté, de bekerült a rendőrség látókörébe is, így kisebb „vétségekért” többször előállították, s megismerkedett a horthysta hatóságok „vendégszeretetével”. l935-ben már nem úszta meg néhány pofonnal, hanem három hónap börtönre ítélték „a fennálló társadalmi rend megdöntésére tett kísérletért”. Amikor kiszabadult, a rendőri ellenőrzés és az állástalanság évei szakadtak rá. Mindazonáltal se szeri – se száma azoknak az akcióknak, melyeket szervezett. Élesen szembeállt a peyeri opportunizmussal, ám fontosnak tartotta a szociáldemokratákkal való összefogást. Fegyelmezett mozgalmár volt, de nem tartozott a „Bólogató Jánosok” közé. Nem értett egyet a KMP l936-os önfeloszlatásával, ezért más jogcímen igyekezett együtt tartani sejtjét. Ebben és egyéb kérdésekben támadt vitái miatt a felsőbb pártszervek őt igazságtalanul frakciósnak bélyegezték, és kizárták a pártból. (Csak a felszabadulást követően rehabilitálták.)
  Rezi Károly kiközösítése után a legális szervekben folytatta mozgalmi munkáját. A második világháborúba való belépés okán Magyarországon is felélénkültek az antifasiszta és háborúellenes küzdelmek, de Horthyék ennek leverésére törekedve növelték a terrort a baloldali mozgalmakkal szemben. Az l942-es nagy tavaszi lebukások, melyek Újpesten kezdődtek, Rezit is utolérték. Régi „ismerősként” került ismét rendőrkézre. Váltott műszakban, a legkegyetlenebb módon vallatták, de semmi érdemlegeset nem tudtak belőle kicsikarni. A felbőszült nyomozók csaknem agyonverték, majd – látva, hogy hiábavaló az igyekezetük – kidobták a Főkapitányság épületének harmadik emeletéről. Az öngyilkosság látszatával akarták leplezni bestiális tettüket. A fiatal forradalmár kórházba szállítás közben, l942. május 3-án meghalt. Mindössze 33 éves volt. Rezi Károly példáját adta a halálig tartó elkötelezettségnek. Nem engedhetjük, hogy emléke feledésbe merüljön!

HEGEDŐS SÁNDOR