Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

A BÉRGYILKOSNŐ ÉS HITLER

Biztos látták már „A bérgyilkosnő” című filmet. Mi, férfiak imádjuk benne a szép Bridget Fonda-t, a hölgyek pedig, különösen bizonyos kor felett, odavannak a férfi hősért, Gabriel Byrne-ért. De most nem ez a lényeg.

A film arról szól, hogy a mai kapitalizmus hogyan használ fel gyilkosságért halálra ítélt embereket újabb – immáron államilag megrendelt – gyilkosságokra. Tágabb értelemben, hogyan használ a kapitalizmus törvényeken kívül álló, magyarul törvénytelen módszereket a saját hatalmának megvédésére. Hitler és a német fasizmus ilyen törvényen kívül álló eszköz volt, csak nagyban, nagyon nagyban. A tőke hagyományos, törvényes eszközökkel nem tudta kezelni a világtörténelem legnagyobb gazdasági válságát, és annak következményeit, a tömeges nyomort, az éhezést. A német munkás és kispolgár odáig nyomorodott, hogy tényleg már csak a láncait tudta elveszíteni. Minden értéktelenné vált, a munka, az ember, az erkölcs. Azért kellett Hitler és a fasizmus, hogy az elvesztett láncokért cserébe nehogy megszerezzenek egy egész világot. Ugye, emlékszünk még Marx és Engels szavaira? Hitler megbabonázta a munkást és a kispolgárt. Értékeket adott nekik. Ne fanyalogj! A teljes foglalkoztatás, amit Hitler adott a munkásnak, érték volt az évtizedes nélkülözés után. A közrend, még, ha az együtt is járt a totális ellenőrzéssel, érték volt a polgárnak, mert megvédte a káosztól, az anarchiától.
  Meg lehetett-e volna előzni a fasizmust? Igen, ha Hitlert nem engedik ki egy év elteltével, 1925-ben a landsbergi börtönből, hanem ott tartják, mondjuk 1945-ig. És még valami kellett volna! Az, hogy a tőke más értékeket adjon, valóságos értékeket Hitler „értékei” helyett. De nem adott, inkább engedte Hitlert, és vállalta, tetszik érteni, vállalta a vele járó háborút, a zsidómészárlást, a kommunistaüldözést, mindent.

VETTÉL MÁR HITLER-KÉPET?

A szocializmus idején nem lehetett olyan könyvet kapni, amely fedőlapján Hitler képe, vagy a fasizmus eredeti jelképei voltak láthatóak. A rendszerváltás után a magyar könyvpiacot elárasztották a Waffen SS, a Wehrmacht, a náci párt történetét képekkel szemléltető könyvek. Nem is akármilyen képekkel, hanem szép színesekkel, vonzóakkal, étvágygerjesztőekkel.
  Tudod mi a megdöbbentő? Az, hogy ezek a könyvek elfogynak.  Az utolsó darabig. A Hitler utolsó napjai című filmet néhány hétig lehetett kapni a bevásárlóközpontokban, mind megvették. Pedig nem is igazi Hitler-kép volt rajta, hanem Bruno Ganz, a kitűnő svájci színész Hitler képében. Miért? Ne nyugtasd magad, nem csupán állampolgári kíváncsiságból! Hitlerben még ma is értéket találnak sokan olyanok, akik nem kapnak más értékeket.

AZ ÉN HARCOM

Nem tudom, hogy meg merjek-e szólalni. A médiában akkora a hangorkán, hogy nem hallanak meg, vagy félre hallanak. Hallgatni viszont bűn, amit nem akarok. Igaz, ennél sokkal nagyobb bűn hamis igéket hirdetni. Amit viszont az antifasiszta jelszavakat hangoztató politikai nagyságok nagyon is elkövetnek. Miről is van szó?
  Hívtak a Hollán Ernő utcai jegypénztárhoz, de nem mentem el. Nem azért, mert nem támogatom a szélsőjobboldal és a fasizmus elleni fellépést. Nagyon is támogatom. Én azonban váltig azt állítom, hogy az új fasizmus elleni csatát nem a jegypénztárnál kell megnyerni. A fiatalok agyát, szívét kell megnyerni! Gyurcsánnyal nem csak az a baj, hogy ilyen arrogáns és kihívó vezetője emberemlékezet óta nem volt e hazának. A baj az, hogy szavai mögött nem értékek vannak, hanem hazugságok és bűnös eszmék. A pénz, a piac mindent eldönt! Ezt hirdeti a kormány. Vajon lehet ez érték, vonzó erő egy fiatal számára? Vajon az ország jövője felépíthető a kapzsiság, a harácsolás, az erősebb mindent visz eszméire? Miféle hazafiságról beszél egy kormány, amely odadobja az európai nagytőkének az országot, amely belenyugszik abba, hogy az EU-csatlakozás és a NATO-bővítés örök időkre elfeledtesse Trianon kérdését?
  Én azt mondom: adjunk értékeket a fiatalnak! Mi adjunk, és ne a Magyar Gárda, ne a skinheadek nemzetközileg koordinált mozgalma, hanem mi! A boldogulás eszméje a tisztes munka legyen, és ne a csalás! Legyen munkánk és abból élhessünk meg! Legyenek jó törvények és azokat mindenki tartsa be! Korlátozzuk a multikat és a magyar nagytőkét! Óvjuk meg a falusi iskolát, a magyar kultúrát és nyelvet, a magyar értelmiséget! Ha ezt tesszük, nem kell a miniszterelnöknek a jegypénztár előtt bohóckodni, hanem elég néhány rendőr. Én így gondolom. Szerintem az, amit a kormány és a szocliberális értelmiség mond, annyit ér, mint a helyi lelkész útravalója Adolf Hitlernek a landsbergi szabadulása után. Harcolni kell, de nem úgy, ahogy ők teszik, hanem, ahogyan én javaslom. Ha stílusos akarnék lenni, azt mondanám, ez az én harcom.

THÜRMER GYULA